Dr. Barkaszi Attila: Jogalkalmazói jogalkotás(?) a költségvetési csalás tényállása körében

Kategória:Szakcikkek

A költségvetési csalás tényállását a 2011. évi LXIII. törvény 2. §-a építette be a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénybe, azaz a korábbi Btk.-ba, 2012. január 1. napjával kezdődő hatállyal[1].

A törvényhozó 2013. július 1. napjával e bűncselekményt döntően változatlan tényállással iktatta be a jelenleg hatályos Btk.-ba[2], amelynek 396. § (1) bekezdés a) pontja szerint aki költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, költségvetési csalást követ el.

A költségvetési csalás védett jogi tárgya a költségvetési kötelezettséget teljesítő embereknek a költségvetések prudens működéséhez fűződő társadalmi érdeke, közvetlenül pedig maguk az egyes konkrét költségvetések.

A törvényi tényállás a bármely költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tanúsított csalárd, megtévesztő magatartást büntetni rendeli, mind az input mind az output oldalon egyaránt.

Az input oldalt vizsgálva novum, hogy a befizetési kötelezettség nem korlátozódik az 1978. évi IV. törvényben korábban, 2012. január 1. napját megelőzően az adócsalás körében megfogalmazott és jogszabályon alapuló befizetési kötelezettségekre, mert a jogalkotó immáron minden olyan magatartást ebbe a törvényi tényállásba épített, amikor a terhelt a költségvetéssel szemben fennálló befizetési kötelezettségének megtévesztő módon nem tesz eleget, és amellyel összefüggésben vagyoni hátrányt okoz. Mindebből következően a következetes bírói gyakorlat a korábbihoz képest tágabb értelmezést adott a szóba jöhető magatartásoknak. Eszerint költségvetési csalás megállapításának van helye abban az esetben is, amikor az elkövető nem jogszabályon alapuló kötelezettsége megszegésével, hanem szerződéses kötelezettségének megszegésével, annak eleget nem téve okoz a költségvetésnek vagyoni hátrányt. De ugyanez az okfejtés igaz az output oldalra is.

A Kúria iránymutató döntései szerint ugyanis ilyennek kell tekinteni azt a csalárd magatartást is, amely az államháztartás alrendszerét képező egészségbiztosítási alap, azaz a korábban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő jogelődjeként működő Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött, mellérendeltségi viszonyt létrehozó szerződéssel összefüggésben tanúsított tévedésbe ejtő magatartással, jogosulatlanul igénybe vett pénzeszköz útján okoz vagyoni hátrányt az állami költségvetésnek. Konkrét példával: a jogalkalmazó az OEP és egy gyógyászati termék kiskereskedelemmel foglalkozó Bt. között egészségügyi szolgáltatások nyújtására kötött finanszírozási szerződés alapján a Bt. által megtévesztő módon igénybe vett finanszírozást (a gyógyászati segédeszköz forgalmazásához nyújtott ártámogatást) is ebben a körben értékelt.

A 2012. január 1. napját megelőzően[3] alkalmazott büntetőjogi megoldás adónemenként, illetőleg bevallási időszakonként egy-egy rendbeli bűncselekmény megállapítását tette lehetővé, illetve szóba kerülhetett a folytatólagos elkövetés is azonos adónemen belül, a több bevallási időszakot átölelő elkövetési magatartások esetében. E jogalkotói szándékot a kialakult bírói gyakorlat is megfelelő módon támogatta, következetesen alkalmazta.

A 2012. január 1. napjától, illetőleg jelenleg is hatályos költségvetési csalás bűncselekménye tényállásának megalkotásával és törvénybe iktatásával azonban a jogalkotói cél immáron az volt, hogy teljes egységet hozzon létre az egy, illetőleg több (bármely) költségvetés sérelmére elkövetett, egymással összefüggő vagy össze nem függő cselekmények között.

A törvényhozó – a jogszabály megalkotása során is határozottan kifejezésre juttatott, és a miniszteri indokolásban is egyértelműen kifejtett célja szerint – a korábban pénzügyi bűncselekményként, jelenleg költségvetést károsító bűncselekményként szabályozott büntetendő magatartást, összefoglalt bűncselekményként, delictum complexumként alkotta meg. A törvényi egységet a vádemelés zárja le. Az elkövetőnek az egyes adónemekre és különböző bevallási időpontokra megvalósított büntetendő cselekményei immáron a folytatólagosság megállapíthatósága nélkül, egy rendbeli bűncselekményt képeznek úgy, hogy az eredmény tekintetében a bűncselekmény egységes minősítése a vádemelés időpontjáig bezárólag okozott teljes vagyoni hátrány összegéhez igazodik.

Dogmatikailag az összefoglalt bűncselekmény fogalmi alapismérve, hogy az annak alapját képező egyes részcselekmények önmagukban is bűncselekményként minősüljenek. Ehhez a vizsgált törvényi tényállásunk tekintetében az okozott vagyoni hátránynak részcselekményenként meg kell haladnia a bűncselekményi értékhatárt (aktuálisan százezer forintot).

Az egyértelmű jogalkotói szándék ellenére jogalkalmazói szinten olyan álláspont alakult ki, amely a költségvetési csalást nem összefoglalt bűncselekményként értékeli, hanem a törvényi egység olyan sajátos változatának tekinti, amely a jogalkalmazó számára ún. értékegybefoglalást ír elő. Az érték-egybefoglalási szabály alkalmazásával nem kritérium, hogy a részcselekményenként okozott vagyoni hátrány meghaladja a bűncselekményi értékhatárként meghatározott százezer forintot, vagyis az eljárás során értékelésre kerülnek olyan magatartások is, amelyek önmagukban nem minősülnének bűncselekménynek, csak szabálysértésnek, míg a delictum complexumként értékelve ezek figyelmen kívül maradnának.

A fent kifejtettekből világos, hogy a hatályos Btk. normaszövege mögött expressis verbis kinyilatkoztatott jogalkotói szándék és a Kúria által képviselt, a Magyar Büntetőjogi Kommentárban is helyet kapó, jogalkalmazói álláspont között éles ellentmondás húzódik meg. A Kúria – a kifejezett törvényhozói cél ellenében – az értékegybefoglalási szabály alkalmazásával mutat irányt az alsóbb bíróságok részére. Kérdés, nem minősül-e az effajta jogalkalmazói iránymutatás jogalkotásnak? Mi másnak is minősülne a jogalkotói szándékhoz képest további magatartások bűncselekményi körben értékelendővé tétele? Kérdés, hogy miként lehetne az antagonisztikus ellentétet elsimítani olyan esetben, amikor a törvény szövege mindkét, tehát a delictum complexumkénti értékelés és az értékegybefoglalási szabály alkalmazását is lehetővé teszi, csak éppen a jogalkalmazói iránymutatás lényegi eltérést mutat a jogalkotó által már a törvényhez fűzött indokolásban is határozottan kifejtettekkel? Indokolt volna-e a magyar jogrendszer jogállami keretei között, a hatalmi ágak elválasztása maradéktalan érvényesülése érdekében konfliktusmentes problémakezelést nyújtó megoldás alkalmazása (történetesen a törvényalkotó irányába tett jelzés, szükség esetén jogszabálymódosítás kezdeményezése)?…


A szerző bíró, Pécsi Járásbíróság

[1] 1978. évi IV. törvény 2012. január 1-től hatályos szövege szerint:
KÖLTSÉGVETÉSI CSALÁS
310. §
(1) Aki
a)
költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja,
b)
költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe,
c)
költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)
a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz,
b)
az (1) bekezdés szerint minősülő költségvetési csalást
ba)
bűnszövetségben,
bb)
üzletszerűen
követik el.
(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)
a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz,
b)
a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást a (2) bekezdés b) pont ba)-bb) alpontjában meghatározott módon követik el.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)
a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz,
b)
a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást a (2) bekezdés b) pont ba)-bb) alpontjában meghatározott módon követik el.
(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a)
a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz,
b)
a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást a (2) bekezdés b) pont ba)-bb) alpontjában meghatározott módon követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésben meghatározott bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. A korlátlan enyhítés nem alkalmazható, ha az (1)-(6) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(Értelmező rendelkezések:) 313/E. § (1) A 310. § alkalmazásában költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését – ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell.

[2] 2012. évi C. törvény 2013. július 1-től hatályos szövege szerint:
KÖLTSÉGVETÉSI CSALÁS
396. § (1) Aki
a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,
b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy
c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve
b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(9) E § alkalmazásában
a)
költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését – ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;
b)
vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.

[3] 1978. évi IV. törvény 2012. január 1-ét megelőzően hatályos szövege szerint:
ADÓCSALÁS
310. §
(1) Aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt (adatot) a hatóság elől elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel nagyobb mértékben csökken.
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel jelentős mértékben csökken.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán az adóbevétel különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökken.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki a megállapított adó meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen késlelteti, vagy megakadályozza.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozását kiegyenlíti.