Dr. Nagy Alexandra –Nagyné dr. Gál Mónika: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás sajátosságai

Kategória:Szakcikkek

pdf letoltes

 

Bevezetés

Solt Ágnes kutatásai alapján megállapítható, hogy minél korábbi életkorban követ el valaki bűncselekményt, annál hosszabb és intenzívebb kriminális karrier várható.[1] Ha azonban a gyermekvédelmi és büntető igazságszolgáltatási rendszer megfelelően be tud avatkozni ebbe a folyamatba, akkor megelőzhető az ismételt bűnelkövetés. Tekintettel arra, hogy a fiatalkorúak személyiségfejlődése, morális, testi és szellemi érettsége jelentős eltérést mutat a felnőttekéhez képest, a fiatalkorú elkövetőkkel szemben speciális büntető anyagi jogi, büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi szabályok szükségesek, melyek elősegítik a fiatalkorú elkövető helyes irányú fejlődését és társadalomba való reintegrációját. Ezen célok elérésében jelentős szerepet foglal el a büntetőeljárás.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) jogalkotója felismerve azt, hogy a fiatalkorúak különleges bánásmódot igényelnek, a XXI. fejezetében az általános eljárási szabályokhoz képest speciális szabályokat állapít meg arra az esetre, ha a bűncselekményt fiatalkorú követte el. Ezen speciális szabályok hivatottak biztosítani azt, hogy a büntetőeljárás során a fiatalkorú ne csupán „terhelt” legyen, de – a nemzetközi követelményeknek való megfelelés érdekében – gyermek is maradhasson; hogy az eljáró hatóságok úgy folytassák le a büntetőeljárást, hogy figyelembe vegyék a fiatalkorú sajátos személyiségét, speciális igényeit és szükségleteit, és ezáltal erősítsék a fiatalkorú törvények iránti tiszteletét és helyes irányú fejlődését. Ha ugyanis nem fordítunk kellő hangsúlyt arra, hogy a fiatalkorú elkövető egy garanciális szabályokkal körülbástyázott, „gyermekbarát” eljárás részese lehessen, akkor a büntetőeljárás csak tovább erősíti a fiatalkorú és környezete között a bűncselekmény elkövetése miatt kialakult konfliktust, a fiatalkorú nem érti meg az eljárást, nem tud és nem akar majd együttműködni a hatóságokkal.

A tanulmányban a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás iránt támasztott nemzetközi követelmények bemutatását követően a hatályos Be., illetve a 2018. július 1. napján hatályba lépő új Be.[2] fiatalkorúakra vonatkozó sajátos szabályai kerülnek bemutatásra. A téma komplexitására és a tanulmány terjedelmi korlátaira tekintettel nem tárgyalunk minden sajátos szabályt részleteiben, ehelyett a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás legfontosabb kérdéseire, az esetleges problémákra, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás releváns elemeire és a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás új tendenciájára helyezzük a hangsúlyt.

1. A fiatalkorúak elleni büntetőeljárással szemben megfogalmazott nemzetközi elvárások

A huszadik század második fele a gyermeki jogok felvirágoztatásának időszaka. Ekkor kerültek ugyanis elfogadásra a gyermeki jogokra vonatkozó legfontosabb nemzetközi és regionális dokumentumok, amelyek garanciális szabályokat tartalmaznak a gyermekek[3] jogainak biztosítására, érintik a büntető anyagi jog, eljárásjog és végrehajtási jog területét egyaránt. A későbbi ajánlások és iránymutatások azon túl, hogy a gyermeki jogokat hivatottak biztosítani, alapvető követelményként fogalmazzák meg a gyermekközpontú igazságszolgáltatást, és ennek garanciális feltételeit is deklarálják.

A nemzetközi dokumentumok legfőbb elvárásai között szerepel – többek között –, hogy az eljáró hatóságok a fiatalkorúakkal szemben folytatott eljárást késedelem nélkül fejezzék be, a fiatalkorúak fogva tartását lehetőség szerint kerüljék el, az államok hozzanak létre az igazságszolgáltatás szervezetrendszerén belül szakosított intézményeket, biztosítsák a hatóságok fiatalkorúval kapcsolatba kerülő tagjainak speciális képzését és a fiatalkorúak magánéletének védelmét az eljárás minden szakaszában. Tekintettel arra, hogy a terhelt az eljárásban is gyermek marad, az államoknak biztosítani kell a gyermekbarát nyelvhasználatot és környezetet is, e garanciákkal pedig elő kell mozdítaniuk, hogy a gyermek a büntetőeljárás tényleges szereplője legyen.

Az Európai Parlament és Tanács a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő 2016/800 (EU) irányelve[4] célul tűzte ki, hogy olyan eljárási biztosítékokat hoz létre, amelyek garantálják, hogy a 18 éven aluli bűncselekmény elkövetésével vádolt gyermekek képesek legyenek a velük szemben folyó büntetőeljárások megértésére és követésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlására,  továbbá hogy megelőzhető legyen a gyermekek bűnismétlése és elősegíthető legyen társadalmi beilleszkedésük.[5] Az irányelvet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre kell alkalmazni. Az irányelv értelmében gyermek a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, azonban az irányelv rendelkezései azokkal szemben is alkalmazhatóak, akik az eljárás megindulásakor még gyermekek voltak, de azóta betöltötték a tizennyolcadik életévüket, valamint a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az irányelvet az érintett személyre a huszonegyedik életévének betöltéséig alkalmazzák.[6]Ez a rendelkezés figyelembe veszi, hogy a fiatalkorúak esetében egyre inkább kitolódik a felnőtté válás időpontja, ezért lehet indokolt még egy húszéves elkövető esetében is a fiatalkorúakra vonatkozó kedvezőbb eljárási szabályok alkalmazása.

Az irányelv alapvető követelményként határozza meg a fiatalkorú megfelelő időben történő tájékoztatásához való jogot és a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatását. A tájékoztatásnak – legyen szó szóbeli vagy írásbeli tájékoztatásról – egyszerű és közérthető nyelven kell történnie, ki kell terjednie többek között az ügyvédi támogatáshoz való jogra, a magánélet védelmére, az egyéni értékeléshez való jogra, az alternatív intézkedések alkalmazásához való jogra, a tárgyaláson való részvételi jogra és a szülői felelősség gyakorlója általi kísérethez való jogra.[7]

Az ügyvédi támogatáshoz való jog értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermekek indokolatlan késedelem nélkül ügyvédi támogatást kapjanak. Kérdésként merülhet fel, hogy mit jelent az indokolatlan késedelem? Ezt az irányelv meg is válaszolja amikor rögzíti, hogy a gyermekek számára ügyvédi támogatást kell biztosítani már a rendőrség általi kihallgatást és a nyomozó hatóság általi bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatását megelőzően.[8]

Az irányelv alapvető követelményként rögzíti, hogy a gyanúsított vagy vádlott gyermeket a büntetőeljárás során egyénileg kell értékelni. Az egyéni értékelés többek között kiterjed a gyermek személyiségére, érettségére, társadalmi és családi hátterére, célja hogy feltérképezésre kerüljenek azok az információk, amelyek hasznosak lehetnek a gyermekkel szembeni büntetés vagy intézkedés megválasztása során.[9]

A nemzetközi dokumentumokban általában, így az irányelvben is rögzítésre kerül, hogy a gyermek szabadságának elvonása az eljárás valamennyi szakaszában ultima ratio jelleggel kerüljön alkalmazásra, és lehetőleg a legrövidebb ideig tartson. A szabadságelvonás kérdésében való döntés esetén megfelelően figyelembe kell venni a gyermek életkorát és sajátos helyzetét, valamint az ügy sajátos körülményeit. Az irányelv kimondja továbbá a szeparáció elvét, miszerint a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeket a felnőtt korúaktól elkülönítve tartják fogva. E főszabály alól azonban az EU dokumentum kivételt is enged, amennyiben a szeparáció ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével.[10]

Az irányelv hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a gyermekeket érintő büntetőeljárásokat sürgősséggel és kellő gondossággal kell kezelni, továbbá biztosítani kell számukra, hogy minden esetben olyan bánásmódban részesüljenek, amely védi a méltóságukat, valamint megfelel az életkoruknak, érettségüknek és értelmi szintjüknek, továbbá figyelembe veszi sajátos szükségleteiket, ideértve az esetleges kommunikációs nehézségeket is.

A fiatalkorúak méltósága védelmének integráns részét képezi a gyermek magánéletének a büntetőeljárás teljes tartama alatt történő védelme. Ennek érdekében az irányelv szerint a tagállamok alapvető feladatai közé tartozik, hogy a gyermekeket érintő bírósági meghallgatásokat általában a nyilvánosság kizárásával folytassák le, a tárgyalásról készült felvételeket és jegyzőkönyveket ne tegyék közzé, valamint önszabályozására ösztönözzék a médiát.[11]

Ugyancsak garanciális szabály, hogy a tagállamok biztosítani kötelesek azt, hogy gyermek az őt érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősség gyakorlójának kíséretében hatékonyan részt vehessen, meghallgassák és véleményt nyilváníthasson.[12]

A további jogok biztosítása, mint a diverzió alkalmazásának előmozdítása, a jogorvoslati jog és a költségmentességhez való jog biztosítása mellett kiemelt figyelmet érdemel az irányelvnek az a rendelkezése, amely a büntetőeljárás során a gyermekkel kapcsolatba kerülő személyek képzésének követelményét deklarálja. Az irányelv rendelkezései értelmében alapvető követelmény, hogy a bűnüldöző hatóságok, valamint a fogvatartási intézmények gyermekeket érintő ügyeket kezelő személyzete, továbbá a bírák, az ügyészek és ügyvédek a gyermekekkel való kapcsolatuk szintjéhez igazított speciális, a gyermekek jogaira, a megfelelő kihallgatási technikákra, a gyermekpszichológiára és nyelvi szempontból a gyermekhez igazított kommunikációra vonatkozó képzésben részesüljenek.[13]

2. Fiatalkorúak a büntetőeljárásban – speciális szabályok, gyakorlati problémák, új tendenciák

Egységes eljárásjogi szabályozás – speciális eljárási szabályok

Szemben az önálló szabályozás európai modelljével Magyarországon egységes büntetőjogi és eljárásjogi szabályozás érvényesül, ami azt jelenti, hogy az általános büntetőtörvényben és büntetőeljárási törvényben foglalt szabályok néhány, jellemzően privilegizáló eltéréssel a fiatalkorúakra is érvényesek, továbbá hiányzik a fiatalkorúak ügyészsége és bírósága is.[14]  A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás tehát a hatályos Be.-ben kap helyet, de a külön eljárások között kerül szabályozásra. A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárások során a XXI. fejezetben meghatározott eltérésekkel a büntetőeljárási törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá a fiatalkorúak ügyeiben is a felnőttek ügyében eljáró bíróságok ítélkeznek, bár az eljáró tanácsok összetétele speciális.

Mind az önálló, mind pedig az egységes szabályozás mellett lehet érvelni. A fiatalkorúak igazságszolgáltatási kódexének megalkotása melletti érvek lehetnek a nemzetközi normák elvárásainak való megfelelés, néhány európai ország[15] és több magyar jogtudós álláspontjának[16] követése, illetve az, hogy a fiatalkorúaknak készülő törvényt a fiatalkorúak számára érthető nyelven lehetne megfogalmazni,[17] ami az egységes szabályozáshoz képest jobban illeszkedhetne a gyermekbarát igazságszolgáltatás követelményéhez. Ellenben a magyarországi hagyományok és a jogbiztonság melletti érvek a fiatalkorúak igazságszolgáltatási kódexének megalkotása ellen szólnak.

Hogy szükség van-e Magyarországon is a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszerének megteremtésére vagy elegendő a büntető anyagi, illetve eljárásjogi kódexekben megjelenő speciális szabályok megléte, az új Be. kodifikációja során is felmerült. Hivatkozva az átláthatóság, az egységesség és a jogbiztonság követelményeire, a jogtörténeti hagyományokra,[18] illetve arra, hogy a fiatalkorúak elkülönült igazságszolgáltatási kódexe nem tekinthető általánosnak az európai országokban,[19] az új Be. megalkotói is elvetették az önálló törvény gondolatát és továbbra is az általános eljárásjogi kódexben, annak XCV. fejezetében, a külön eljárások között helyezték el a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályokat.

 

A fiatalkorú fogalma, a büntetőeljárás speciális célja

A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) értelmében „Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.”[20] Büntetőjogi szempontból tehát – főszabályként – gyermekkorú az, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. A 105. § (1) bekezdése szerint pedig fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.

A hatályos Be. nem határozza meg explicit módon a fiatalkorú fogalmát, hanem visszautal a Btk. 105. § (1) bekezdésére. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezések tehát csak akkor alkalmazhatóak, ha az elkövető a tizennegyedik – a meghatározott bűncselekmények esetében a tizenkettedik – születésnapjának betöltése után, és, ha legfeljebb a tizennyolcadik születésnapján valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállását.[21] Gyermekkorú elkövetővel szemben kizárólag a gyermekvédelmi gondoskodás körében szabályozott intézkedések elrendelésére kerülhet sor, míg ha a vádlott a tizennegyedik – meghatározott bűncselekmények esetén a tizenkettedik – illetve a tizennyolcadik életévét nem sokkal haladta meg a bűncselekmény elkövetésekor, akkor ezt enyhítő körülményként kell értékelni.[22] A büntethetőségi korhatár „szektorális leszállításával” érintett hat bűncselekmény esetén a terhelt beszámítási és belátási képességének vizsgálata céljából a megalapozott gyanú közlése után haladéktalanul egyesített igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichológus szakértői véleményt kell beszerezni. A vizsgálatba gyermekpszichiáter szakkonzulensként történő bevonása indokolt.[23] Folytatólagosság, tartós és állapot-bűncselekmények és bűnhalmazat esetén, amennyiben bármely bűncselekményt vagy annak mozzanatát a tizennyolcadik születésnapja után valósítja meg a terhelt, az eljárás során az általános szabályokat, és nem a külön eljárás rendelkezéseit kell alkalmazni.[24]

A Be. értelmében a fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét. A törvény tehát hangsúlyozza az életkori sajátosságok figyelembevételének szükségességét, és kiemelkedő céljának tekinti a fiatalkorúak bűnelkövetésének megelőzését.

A hatályos Be. visszautaló rendelkezésével ellentétben az új Be. az eljárás hatálya címszó alatt expressis verbis rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak azzal szemben van helye, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.[25] Az új Be. már törvényi szinten rögzíti azt is, hogy ha a fiatalkorúval szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok között a tizennegyedik életévének betöltése előtt és a tizennegyedik életévének betöltése után elkövetett bűncselekmény is szerepel, a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorúra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Deklarálja továbbá, hogy nincs helye fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak, ha a terhelttel szemben több bűncselekmény miatt folyik eljárás, és azok közül legalább egyet a tizennyolcadik életévének betöltése után követett el.[26]

Az új Be. karakteresen jeleníti meg a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célját,[27] amikor rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az a fiatalkorú nevelésének, illetve testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének az előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt.[28] A fiatalkorú elleni büntetőeljárás törvényben meghatározott céljának kiterjesztése indokolt, hiszen így hangsúlyosabbá válik a fiatalkorú szükségleteinek figyelembevétele és a „más elbánás” nemzetközi dokumentumokban meghatározott követelménye. Ez a megfogalmazás továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy a büntetőeljárás célja egybeesik a Btk. által megfogalmazott célokkal, és a két törvényben így – azok céljára figyelemmel sem lehet „diszkrepancia”.[29] Az viszont már kérdéses, hogy mennyiben lesz képes a büntetőeljárás elérni az elé tűzött célokat.

 

„A fiatalkorúak bírósága”

Magyarországon nincs szervezetileg önálló fiatalkorúak bírósága, és nem érvényesül kizárólagos illetékességi szabály sem, ehelyett a fiatalkorúak ügyeiben általános illetékességű, de speciális összetételű bíróságok járnak el.

2011. szeptember 1-jéig a fiatalkorúak büntetőügyében kizárólagos illetékességgel járt el a helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Törvényszék területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló javaslat azonban megszüntette a kizárólagos illetékességi szabályt, hivatkozva arra, hogy a speciális követelmények, amelyekre figyelemmel a korábbi szabályozás kizárólagos illetékességet állapított meg a fiatalkorú terheltek ügyeiben, valamennyi helyi bíróság előtt biztosíthatóak.[30]A módosítás célja az igazságszolgáltatás érintettekhez való közelebb vitele, költséghatékonyabbá tétele, az ügyteher egyenletesebb elosztása, és az eljárások gyorsítása volt.

A hatályos szabályok értelmében a fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és – a Kúriát kivéve – harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke által kijelölt bíró. Első fokon a tanács egyik ülnöke pedagógus.[31] A pedagógus ülnök részvételének kötelezettsége a speciális nevelési cél megvalósulását hivatott szolgálni.[32] Minden esetben tanácsban jár el a bíróság, ha a bűncselekményre a törvény nyolcévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel.[33] Ezenkívül a bíróság tanácsban jár el akkor is, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta.[34] A bíróság összetételére vonatkozó rendelkezés megsértése abszolút hatályon kívül helyezési ok.[35]

Az új illetékességi szabályokat számos kritika érte. Az OBH elnöke által 2013-ban létrehozott Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Munkacsoportjának álláspontja szerint az új illetékességi szabályok miatt „elveszett a gyakorlat útján megszerzett tapasztalat.”[36] Problémaként merült fel tehát, hogy az ideáig kizárólag felnőttek ügyeiben eljáró bírák hogyan fogják biztosítani a Be. által fiatalkorúak vonatkozásban meghatározott speciális célokat. További problémaként merült fel, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat mennyiben módosul majd annak fényében, hogy egy nem kizárólag fiatalkorúakkal foglalkozó bíró addigi tapasztalatait és saját mércéjét alkalmazva szab ki büntetést.[37] A szkeptikusok véleményét erősíti az a felvetés is, hogy meg kellene vizsgálni, hogy az eljárások valóban gyorsabbak és olcsóbbak lettek-e a kizárólagos illetékesség megszüntetésével,[38] tekintettel arra, hogy a decentralizáció mellett ezek voltak a legerősebb érvek.

A kizárólagos illetékességi szabályok megszüntetése, illetve a különbíróságok hiánya nem vezet szükségszerűen ahhoz, hogy az eljárások szakszerűtlenebbé vagy szigorúbbá válnának. Megállapítható azonban, hogy ténylegesen jelentkező probléma, hogy a most már fiatalkorúak ügyeiben is eljáró bírák számára nem biztosított egy olyan átfogó képzés, amely a nemzetközi követelményeknek megfelelően felkészítené az igazságszolgáltatás fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő tagjait a fiatalkorúakkal való speciális kommunikációra, a gyermekek igényeihez igazodó eljárási követelményekre és ellátná őket a gyermekek meghallgatásához szükséges egyéb speciális kompetenciákkal. Csatlakozva ugyanis Vaskuti András bíró úr megállapításához, a fiatalkorúak bíráskodása egyfajta sajátos, komplex szemléletet igényel.[39] Ehhez véleményünk szerint nem kellenek különbíróságok, nem szükséges kizárólagos illetékességi szabály megállapítása, de a megfelelő szakértelem mindenképpen elengedhetetlen.

Az új Be. kodifikációja során felmerült, hogy a fiatalkorúak ügyeiben kizárólag speciális szakképzettséggel rendelkező bírák járhassanak el. Ennek ellenére ezt a javaslatot elvetették és az új Be. ennek megfelelően megmarad az általános illetékességű bíróságok szervezeti rendszerénél, azonban a szakszerűség és a fiatalkorúak sajátos szükségleteinek fokozottabb érvényre juttatása érdekében rögzíti, hogy a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban ülnökként kizárólag pedagógus, pszichológus, vagy a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi szolgáltatás, gyámügyi igazgatás keretében az ellátottak gyógyítását, ápolását, foglalkoztatását, fejlesztését, ellátását, nevelését, gondozását vagy szociális segítését, a gyermek sorsának rendezését közvetlenül szolgáló, egyetemi vagy főiskolai végzettséghez kötött munkakörben dolgozó vagy korábban dolgozó személy vehet részt.[40] Tehát az új Be. a bíró munkáját a gyermekek terén sajátos tapasztalatokkal rendelkező gyermekvédelmi szakember bevonásával kívánja támogatni. Véleményünk szerint az új rendelkezés mindenképpen előremutató, de ez sem pótolja a bíró számára szükséges speciális szakértelmet.

 

„A fiatalkorúak ügyésze”

A Be. értelmében a fiatalkorúak ügyeiben a felettes ügyész által kijelölt ügyész, vagyis a fiatalkorúak ügyésze jár el. Speciális szabály az is, hogy a tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező, alügyész, illetve ügyészségi fogalmazó nem képviselheti a vádat a fiatalkorúak ügyeiben.[41] Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak sincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében is az ügyész jár el.[42] Ezek indoka az életkori sajátosságok és a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás speciális célja figyelembevételének szükségessége, amely egy magánszemély közreműködőtől értelemszerűen nem vártható el. A törvény a fiatalkorúak ügyésze vonatkozásában más speciális rendelkezést nem tartalmaz. A meglehetősen szűkre szabott szabályozást egy Legfőbb Ügyészi utasítás[43] egészíti ki, amely részletesen meghatározza a fiatalkorúak ügyészének feladatait. Ezek közé tartoznak a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos feladatok éppúgy, mint a büntetőbírósági eljárásban való közreműködés stb. Ezek részletes bemutatását mellőzve csupán annyit emelnénk ki, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az ügyésznek is kiemelkedő feladata van, ugyanis az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása szerint a tagállamokban az ügyészeknek – amennyiben erre megbízatásuk kiterjed – biztosítaniuk kell a gyermekbarát megközelítés érvényesülését az egész nyomozati szakaszban.[44]

 

A nyomozó hatóság

A BRFK Bűnügyi Főosztályán belül Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztály működik. A rendőrség ezen szervezeti egysége speciális hatáskörben jár el többek között a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetén, amikor is a kerületi rendőrkapitányságokon egy erre a célra kijelölt nyomozó folytatja le a fiatalkorúak kihallgatását.[45] Ez a gyakorlat megfelel a specializáció nemzetközi elvárásának és mindenképpen követendő, a probléma viszont az, hogy az alacsonyabb szintű nyomozó szerveknél nincs külön fiatalkorúakkal foglalkozó szervezeti egység, pedig erre álláspontunk szerint szükség volna. A nyomozás eredményességének alapvető feltétele ugyanis a fiatalkorúval való hatékony kommunikáció, mely jelentős mértékben eltér a felnőttekétől. Ennek érdekében pedig fontos, hogy a kihallgatást végző a fiatalkorú számára érthetően, és egyértelműen fogalmazzon,[46] rendelkezzen a fiatalkorúak kihallgatásához szükséges speciális kompetenciákkal, ne vádolja a fiatalkorút, ne minősítse elkövetőnek, mert így maga ellen fordítja, a fiatalkorú pedig nem fog együttműködni, ezáltal pedig a kihallgatás sem éri el célját. Tehát a fiatalkorúak kihallgatásához megfelelő jogi, pszichológiai és kommunikációs ismeretek együttes meglétére lenne szükség, ami a gyakorlatban viszont kevésbé kivitelezhető.

Az érthető, egyértelmű, hatékony kommunikáció azért is rendkívül fontos, mert a büntethetőségi korhatár leszállításával egyidejűleg nem került sor a Be. módosítására a kihallgatás szabályai tekintetében. A tizenkettedik életévét betöltött büntethető fiatalkorúra tehát a nyomozás során a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú gyanúsítottra vonatkozó eljárási szabályok az irányadóak. Az egyetlen eljárásjogi garancia a tizennegyedik életévüket betöltött gyanúsítottakhoz képest az, hogy a kihallgatásukról készült jegyzőkönyv ismertetésénél, valamint a törvényben felsorolt egyéb eljárási cselekményeknél a hatósági tanú jelenléte kötelező.[47] Az ő esetükben tehát még nehezebb dolga van a nyomozó hatóságok tagjainak, a kihallgatásukat fokozottabb körültekintéssel kell végezni.

 

A védő

A „speciális terhelti alanyra”[48] tekintettel a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező.[49] Ha a fiatalkorú gyanúsítottnak nincs meghatalmazott védője, a nyomozó hatóság köteles védőt kirendelni. A védő kirendeléséről a megalapozott gyanú közlésével egyidejűleg kell gondoskodni.[50] Ennek célja, hogy a fiatalkorú gyanúsított meghallgatásán a védő jelenléte biztosított legyen. A gyakorlatban azonban rendszeresen jelentkező probléma, hogy a védő a nyomozó hatóság tagjai igyekezete ellenére nem megfelelő időben értesül a fiatalkorú gyanúsítottként történő kihallgatásáról. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fiatalkorút például ünnepnapon vagy hétvégén fogják el, és a nyomozó hatóság bár intézkedést tesz a védő rövid időközzel való kirendelésére és például fax útján történő idézésére, az értesítés azonban nem érkezik meg időben a védőhöz, és így a fiatalkorú gyanúsított magára marad a kihallgatáson.[51] Ennek ellenére nem tekinthető a bizonyítás törvényessége megsértésének, ha az elsőfokú bíróság a fiatalkorú terheltnek a nyomozás során tett azon vallomását is az értékelés körébe vonja, amelynek a megtétele során a védő nem volt jelen.[52] Ennek indoka az, hogy meg kell különböztetnünk a védő nyomozás során és tárgyalási szakban való részvételének szükségességét.[53] A védő számára ugyanis a nyomozati szakra vonatkozóan – szemben a tárgyalási szakkal – a törvény nem ír elő jelenléti kötelezettséget, csupán lehetőséget ad arra. Ennek megfelelően elegendő a védő értesítésének szabályszerű megtörténte. Ebben az esetben a távollétében felvett bizonyítás eredménye felhasználható. A nyomozás során csak egyetlen esetben kötelező a védő részvétele, ugyanis a vádemelés előtt a kényszerintézkedéssel kapcsolatos eljárásban az ülés a védő távollétében nem tartható meg.[54] A védő tárgyalási szakban való részvétele viszont már tényleges részvételi kötelezettséget jelent, az e szabályok megsértése abszolút hatályon kívül helyezési oknak minősül.[55]

Az új Be. kodifikátorai felismerve a részletezett problémát és azt, hogy a fiatalkorú védelemhez való joga a gyakorlatban akkor érvényesülhet teljeskörűen, ha a védő a nyomozási szakban is ténylegesen jelen van a fiatalkorú részvételével megtartott eljárási cselekményen, rögzíti, hogy a védő jelenléte kötelező a vádemelés előtt a fiatalkorú részvételével tartott gyanúsítotti kihallgatáson, szembesítésen, felismerésre bemutatáson, helyszíni kihallgatáson, bizonyítási kísérleten, valamint a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel kapcsolatos eljárásban tartott ülésen.[56] Ez a garanciális szabály szintén üdvözölendő és illeszkedik a nemzetközi elvárásokhoz, hiszen a korábbi szabályozással ellentétben nem pusztán formálisan teszi kötelezővé a védő részvételét az eljárásban, hanem a fiatalkorú számára már a nyomozati szakban is fokozott védelmet biztosít. Egyetértünk a szakirodalomban olvasható azon álláspontokkal, miszerint erre ténylegesen szükség is van, tekintettel arra, hogy míg a tárgyalás általában a nyilvánosság előtt zajlik, addig a nyomozás során a terheltnek jellemzően négy fal és négy szem között kell beszélgetni az őt kihallgató személlyel.[57]

A gyakorlatban felmerült olyan álláspont is, hogy fokozottabban biztosíthatná a fiatalkorúak érdekeinek védelmét, ha a védők körén belül külön a fiatalkorúak ügyeire szakosodott védők jelennének meg, és abban az esetben, ha a fiatalkorú gyanúsított nem hatalmaz meg védőt, akkor számára ezek közül a szakosodott védők közül rendelnének ki ügyvédet. Ennek indoka, hogy érdemibb kirendelői munkát eredményezne az, ha a fiatalkorúakat arra felkészült, a fiatalkorúak sajátos személyiségjegyeit ismerők védenék.[58] Ez az álláspontunk szerint is támogatandó, bár a gyakorlati megvalósítása problémákba ütközhet, különösen kisebb településeken, ahol csak egy-két ügyvéd tevékenykedik.

 

A törvényes képviselő

A Be. a fiatalkorú törvényes képviselője, mint „másodvédő”[59] számára is lehetővé teszi a jelenlétet, azonban azt nem teszi kötelezővé, így az értesítése elmaradása miatt a tárgyalás távollétében történő megtartása ugyan eljárási szabálysértésnek minősül, de nem jár az így meghozott határozat feltétlen hatályon kívül helyezésével.[60]

A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosításkérési, indítványtételi, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók,[61] ezért is mondhatjuk, hogy az eljárás során, mint „másodvédő” jár el. A védőtől eltérően azonban a törvényes képviselő nem tehet fel közvetlenül kérdéseket a bizonyítási eljárás során a terhelthez, tanúhoz, szakértőhöz, és nem tarthat perbeszédet, de többletjogosítványa, hogy önállóan adhat a fiatalkorú érdekében védői meghatalmazást.[62]

Az új Be. nóvuma, hogy kiterjeszti a fiatalkorú törvényes képviselőjének jogosítványait, de egyúttal ezeket a jogosítványokat beleolvasztja a törvényes képviselőre vonatkozó általános szabályokba.[63]

 

Speciális bizonyítási eszközök

A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az általános bizonyítási eszközök mellett sajátos bizonyítási eszközök is felhasználásra kerülnek. Ezeket a törvény, mint a kötelezően felhasználandó bizonyítási eszközöket nevezi meg. Ez a kötelezettség ugyan áttöri a szabad bizonyítás elvét, de azt a fiatalkorú érdekében teszi.[64] Ugyancsak a fiatalkorú érdekében kerül megfogalmazásra a poligráf használatának tilalma, még akkor is, ha abba a fiatalkorú beleegyezett,[65] tekintettel arra, hogy a fiatalkorú terhelt még nem képes mérlegelni döntésének következményeit.[66]

A hatályos Be. a poligráf alkalmazása tilalmának deklarálása mellett három bizonyítási eszközről rendelkezik, mégpedig a közokiratról,[67] a környezettanulmányról és az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményről. Ezen bizonyítási eszközök arra szolgálnak, hogy a bíróság megismerhesse a fiatalkorú személyiségét, értelmi fejlettségét, közvetlen környezetét, feltárja a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okokat, ezáltal pedig a fiatalkorúak eljárásának Be.-ben meghatározott céljaihoz leginkább igazodó, megfelelő büntetést vagy intézkedést alkalmazhasson.

A Be. rendelkezése szerint a gyanúsított kihallgatását követően haladéktalanul be kell szerezni a környezettanulmányt, amely tartalmazza a fiatalkorúnak a köznevelési intézmény által nyilvántartott és kezelt adatait, vagy a munkahely által adott tájékoztatást is, továbbá a fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú kockázatértékelését.[68] A környezettanulmányt a pártfogó felügyelő készíti el.[69] A pártfogó felügyelő a környezettanulmányban átfogó képet nyújt a fiatalkorú életviteléről, egyéniségéről, értelmi és érzelmi fejlettségéről, családi és baráti kapcsolatairól stb., és bemutatja a feltárt tények, körülmények és a bűncselekmény elkövetése között fennálló kapcsolatot.

A környezettanulmányokból az állapítható meg, hogy leginkább azok a fiatalok követnek el bűncselekményeket, és tanúsítanak deviáns magatartásokat, akiknél hiányzott a nyugodt, kiegyensúlyozott, anyagi és érzelmi biztonságot nyújtó, az alapvető erkölcsi értékeket közvetítő családi háttér. Több környezettanulmány súlyos rizikófaktorként emeli ki a nem megfelelő családi körülményeket, a rendezetlen családi hátteret, az elhanyagolást. További problémaként jelentkezik, hogy gyakoriak a fiatalkorú következetlen gondozására utaló jelek, és nem egyértelmű a határok kijelölése a fiatalkorú nevelésében. Gyakran jelenik meg a pedagógiai véleményekben, hogy a bűnelkövető fiatal iskolai teljesítménye rossz, több tárgyból is bukásra áll, tanulási nehézséggel küzd, magatartásával komoly problémák vannak, a közösség szabályait nem tartja be, a tanítási órákat zavarja, gyakran hiányzik az iskolából, éppen ezért még a nyolc osztályt sem fejezi be. A jövőjét illetően terve nincsen. Jellemző továbbá a tanuláshoz, munkához való negatív hozzáállás. Ezen problémákon a család vagy nem akar vagy nem is tud segíteni, tekintettel arra, hogy jellemzően az ilyen fiatal családjában szinte senki sem képzett, iskolázott. A rossz szociális háttér is gyakori rizikófaktorként szerepel. Jellemző, hogy a bűnelkövető fiatalkorú családjának megélhetését a szociális juttatások biztosítják, a lakhatási körülmények nem megfelelőek. A pártfogó felügyelő véleményében gyakran olvasható továbbá, hogy a fiatalkorú elkövető baráti, kisközösségi kapcsolatai, szabadidő-eltöltési szokásainak jellemzői magas fokban összefüggésben állnak a gyanú szerinti bűncselekménnyel. Ez nem meglepő, hiszen a fiatalkorú elkövetők szabadidejüket gyakran a hozzájuk hasonló kortársakkal töltik, és bűncselekményeiket is gyakran csoportosan követik el. Megfelelő szülői kontrollal és fellépéssel azonban ez a rizikófaktor is semlegesíthető, vagy legalábbis mérsékelhető lenne. A környezettanulmányokban gyakran olvashatóak azok a megállapítások is, hogy a bűnelkövető fiatalkorút impulzivitás, lobbanékonyság, az indulatok alacsony szintű kezelési készsége jellemzi, illetve, hogy nem tanúsít megbánást a bűncselekmény elkövetése miatt. Emellett gyakori volt a családban előforduló kriminalizálódás, a nem megfelelő szabadidő eltöltési szokásokra, a kialakulatlan szabály és kötelességtudatra, a befolyásolható személyiségre, mint a bűncselekmény elkövetése kapcsán releváns tényezőre hivatkozás is.

A környezettanulmány mellett pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére is sor kerülhet. Erre a bizonyítási eszköz beszerzésére, általában ügyészi utasításra kerül sor, mégpedig akkor, ha a fiatalkorú védelembe vétele körében vele szemben megelőző pártfogás elrendelését alkalmazták.[70]

Az új Be. – összhangban a korábban hivatkozott EU irányelvvel – a fiatalkorú egyéni értékelésének átfogó rendszerét teremti meg,[71] amelybe olyan bizonyítási eszközök tartoznak, mint a környezettanulmány, a pártfogó felügyelői és összefoglaló pártfogó felügyelői vélemény, egyes a fiatalkorú személyiségét vizsgáló igazságügyi szakvélemények, a pártfogó felügyelő, a fiatalkorú törvényes képviselőjének vagy a fiatalkorú gondozását ellátó más személynek a tanúvallomása.[72] Az új Be. rendelkezései a hatályos szabályozáshoz képest még inkább biztosítják a fiatalkorú személyiségének megismerését, illetve a megfelelő jogkövetkezmény megválasztásához szükséges tények, körülmények feltárását. Az új törvény figyelemmel van arra is, hogy a fiatalkorú személyisége rövid idő alatt is változhat, sőt az eljárások elhúzódása miatt a bűncselekmény elkövetése és a felelősségre vonás között eltelt idő alatt jellemzően változik is. Ennek indokán az új Be. rögzíti azt is, hogy legkésőbb az ügydöntő határozat meghozatala előtt intézkedni kell a fiatalkorú egyéni értékelésének ismételt elvégzése iránt, ha az eljárás során adat merül fel arra, hogy a fiatalkorú egyéni értékelésének alapjául szolgáló körülmények jelentős mértékben megváltoztak, illetve ha a fiatalkorú egyéni értékelése érdekében két évnél régebben került sor bizonyítási eszköz beszerzésére.[73]

Az új Kódex további, a bizonyítás tárgykörébe tartozó nóvuma a belátási képesség vizsgálata. Az új Be. a tizenkettedik életévüket betöltött, de a tizennegyedik életévüket be nem töltött fiatalkorúak esetében kötelezővé teszi a beszámítási képesség és bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képesség vizsgálatát.[74] Az új Be. – a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről szóló 5/2013. (VII. 31.) LÜ helyettesi körlevélhez hasonlóan – a belátási képesség vizsgálatára megfelelő kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértők egyesített szakvéleményének beszerzését írja elő.[75]

E rendelkezés törvényi szintű deklarálása véleményünk szerint szükséges, tekintettel arra, hogy a büntethetőségi korhatár szektorális leszállítását követően – tehát az anyagi jogi szabályok változása után – a belátási képesség vizsgálatának kérdése a hatályos Be. alapján törvényi szinten nem szabályozott.  E hiányosságot a kialakult ügyészi gyakorlat pótolja.[76]

 

A megelőző pártfogás intézménye

Az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2012-ben meghirdette a „Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Évét.” Ennek egyik eredménye a megelőző pártfogás intézményének a bevezetése.[77] A megelőző pártfogás alapvető célja a szocializáció elősegítése, és a bűnismétlés megelőzése az eljárás minél korábbi szakaszában.[78]

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény (a továbbiakban: Gyvt.) értelmében a gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban, vagy a már fennálló védelembe vétel mellett a bűnismétlés megelőzése érdekében a gyermek bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének magas foka esetén elrendeli a gyermek megelőző pártfogását. Emellett kötelezi a gyermeket és a szülőt vagy más törvényes képviselőt a megelőző pártfogó felügyelővel való együttműködésre, meghatározott időközönként történő személyes találkozásra, és a megállapított magatartási szabályok betartására. A magatartási szabályok körében például meghatározásra kerülhet, hogy a megelőző pártfogás alatt álló gyermek kivel tarthat kapcsolatot, hol és milyen tevékenységgel töltheti a szabadidejét és, hogy az életvezetése szempontjából milyen változtatások indokoltak, ezek megvalósulásához pedig milyen feladatokat kell kitűzni.[79]

A fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségi foka magas lehet akkor, ha a fiatalkorú egyik vagy másik szülője hosszabb-rövidebb megszakítással szabadságvesztés büntetés hatálya alatt állt, a fiatalkorúnak emiatt a szüleivel vagy egyáltalán nem volt, vagy nem volt jó a kapcsolata. Veszélyeztető tényező lehet továbbá a fiatalkorú negatív hatású kortársi kapcsolatai, illetve a kábító-, bódító hatású anyagok használata is. Ezek mindenképpen indokai lehetnek a megelőző pártfogás alkalmazásának.

De miért is volt szükség a megelőző pártfogás bevezetésére?

Ennek indoka, hogy az elhúzódó büntetőeljárások során a fiatalkorú terheltek nem kapták/kapják meg a szükséges segítséget és támogatást a visszaesés megakadályozására és a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére.[80] Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fiatalkorú terhelt gyanúsítottkénti kihallgatását követően évek telnek el a bírósági tárgyalásig, illetve a jogerős határozat meghozataláig. Ezen idő alatt a fiatalkorú általában kikerül az igazságszolgáltatási szervek „látóköréből”, jellemzően a pártfogó felügyelővel sem kerül kapcsolatba,[81] így nem tudatosodik benne az ellene megindult büntetőeljárás és a cselekménye helytelensége, ez pedig növeli a fiatalkorú bűnismétlésének veszélyét. A szakirodalom általunk is helyesnek ítélt álláspontja szerint a megelőző pártfogás intézményének bevezetésével már az eljárás korai szakaszába bekapcsolódhat egy olyan felelős személy – vagyis a megelőző pártfogó – aki segítséget nyújt a fiatalkorúnak,[82] ezáltal csökkenthető a bűnismétlés kockázata, előmozdítható a fiatalkorú nevelése, helyes irányba fejlődése.

További problémaként merült fel a megelőző pártfogás intézményének bevezetése előtt, hogy az ügyészség vagy bíróság megkeresése esetén elkészült pártfogó felügyelői vélemény csak egy aktuális „pillanatfelvétel” volt a terheltről, a terhelt körülményeiről és környezetéről. Főleg egy fiatalkorú életében azonban igen gyorsan releváns változások – legyen szó akár negatív, akár pozitív változásról – következnek be. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a pártfogói vélemény ne csupán egy aktuális képet mutasson a fiatalkorúról, de mutassa be a bűncselekmény elkövetése és az eljárás befejezése között eltelt idő során bekövetkező változásokat, kövesse nyomon ezt a folyamatot.

A megelőző pártfogás intézménye az ismertetett problémákra kíván reagálni, tehát az eljárás minél korábbi szakaszában segítséget akar nyújtani a fiatalkorú elkövetőnek, a bíróság munkáját pedig egy átfogó, a fiatalkorút érintő változásokat is bemutató, összefoglaló pártfogó felügyelői véleménnyel kívánja segíteni. A megelőző pártfogásnak sajnos még nincs releváns gyakorlata, de ez feltehetően a jogintézmény újszerűségével magyarázható.

 

Az eljárás időszerűsége

A fiatalkorú elkövetők esetében kiemelkedően fontos a büntetőeljárások megfelelő időn belül való lefolytatása. Ennek indoka, hogy a fiatalkorúak másképpen érzékelik az idő múlását, mint a felnőttek.[83] Ha a bűncselekmény elkövetését csak hosszabb idő eltelte után követi a szankció, akkor annál valószínűbb, hogy az ítélet elveszti a kívánt pozitív pedagógiai hatását és megbélyegzi a gyermeket. A bűncselekmény elkövetését követően hónapokkal, esetleg évekkel később kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés tehát soha nem lehet megfelelő válasz az elkövetett cselekményre, mert az értelmét, hatékonyságát veszti, a fiatalkorú már azt sem fogja tudni, hogy miért vonták felelősségre.[84]

Számos nemzetközi dokumentum minimumkövetelményként határozza meg a gyermekekkel/fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás időszerűségét. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 10. számú átfogó Kommentárja értelmében: „A gyerekekre vonatkozó eljárási határidőknek sokkal rövidebbnek kell lennie, mint a felnőttek esetében, ugyanakkor a késedelem nélküli döntés olyan folyamat eredményeképpen szülessen meg, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a gyermek emberi jogait és a jogi biztosítékokat.”

Tekintettel arra, hogy a hatályos Be. a fiatalkorúak büntetőeljárása kapcsán nem határoz meg speciális eljárási határidőket, a fiatalkorúak esetében is az általános szabályok irányadóak. Mind a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás speciális célja, mind a fiatalkorúak sajátos személyiségi jellemzői, mind pedig a nemzetközi követelményeknek való megfelelés azonban az eljárás soron kívüli lefolytatását, vagy legalábbis rövidebb határidők törvényi meghatározását kívánnák meg. Figyelemmel arra, hogy a Be. ilyen sajátos szabályokat nem állapít meg, a hatályos szabályozás nem felel meg maradéktalanul a nemzetközi dokumentumok által megfogalmazott, az eljárás időszerűségét hangsúlyozó minimumkövetelménynek. Soron kívüli eljárásra kizárólag akkor van lehetőség, ha a fiatalkorú terhelt előzetes letartóztatásban van.  Aggályos azonban, hogy ekkor sem jár semmilyen jogkövetkezménnyel, ha e kötelezettség megsértésre kerül. A gyakorlatban előfordult ugyanis, hogy a nyomozási bíró végzésében jelezte, hogy a nyomozó hatóság nem tartotta be a soronkívüliség követelményét és indokolatlanul késlekedett egyes nyomozati cselekmények foganatosításával, az előzetes letartóztatást mégis meghosszabbították, hivatkozva arra, hogy az általános és különös okok fennálltak.[85]

Az új Be. felismerve a fennálló problémát és a nemzetközi követelményeknek való megfelelés szükségességét, az eljárások időszerűségének biztosítása érdekében egyrészt a különleges bánásmódot igénylő sértettek és terheltek vonatkozásában soron kívüli eljárást ír elő,[86] másrészt rögzíti, hogy ha a fiatalkorúval szemben öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, akkor a nyomozást a fiatalkorú gyanúsítottkénti kihallgatásától számított egy éven belül be kell fejezni.[87] Ha a fiatalkorúval szemben öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban nyomozás, annak határideje a gyanúsított kihallgatásától számított két éven túl nem hosszabbítható meg.[88] Az új Be. ezen módosítása – a korábban hivatkozottak mellett – szintén előremutató. A soron kívüli eljárás követelményének és a nyomozás határidejének rögzítése gyakorló szakemberek szerint igazi változást hozhat a fiatalkorúakkal kapcsolatos ítélkezésben, hatékonyabbá teheti a bíróság által alkalmazott intézkedést vagy kiszabott büntetést,[89] illetve segíthet realizálni a büntetőeljárás fiatalkorúakra irányadó speciális céljait.

 

A kényszerintézkedések fiatalkorúval szembeni alkalmazásának speciális szabályai

A nemzetközi dokumentumok, így többek között a Pekingi Szabályok, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, és a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelv is hangsúlyozzák, hogy a fiatalkorú gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása csak végső eszközként, a lehető legrövidebb időtartamban alkalmazható. Ennek érvényesülését a hatályos Be. több, a fiatalkorúak előzetes letartóztatására vonatkozó garanciális jellegű szabállyal igyekszik elősegíteni. Az egyéb kényszerintézkedések terén csak az őrizetbe vételnél és a házi őrizetnél találunk a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályt, miszerint a fiatalkorú őrizetbe vételéről a védőt, a törvényes képviselőt (eseti gyámot) és a gondozót is késedelem nélkül értesíteni kell,[90] valamint a fiatalkorú házi őrizetének indítványozása csak olyan korlátozásokkal indokolt, amelyek az iskolai tanulmányok folytatását, illetve a rendszeres munkavégzést nem akadályozzák.[91]

Az előzetes letartóztatás felnőttek esetén irányadó konjunktív feltételei a fiatalkorúak esetén egy további feltétellel egészülnek ki. Ez alapján előzetes letartóztatásnak fiatalkorúak esetén csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges.[92] Azt, hogy mit jelent a különös tárgyi súly sem a Be., sem pedig más jogszabály nem határozza meg. A bírói gyakorlat szerint – mivel erre nincsen általános szabály –, vizsgálni kell mind a tárgyi, mind pedig az alanyi oldal ismérveit, és ezeket összefüggésükben kell értékelni. Jellemzően a kiemelkedő súlyú élet elleni cselekmények, az emberrablás, az üzletszerűen, bűnszövetségben, sorozatban elkövetett betöréses lopások, rablások, és az erőszakos nemi bűncselekmények alapozhatják meg a különös tárgyi súlyt.[93] A különös tárgyi súly megítélésénél egyébként nehéz helyzetben van a letartóztató bíró, tekintettel arra, hogy például különbözőképpen értelmezhetőek az önmagukban nem súlyos, de sorozatjellegű, többszöri elkövetések, és a zseblopások.[94]

A fiatalkorúak előzetes letartóztatását javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.  A fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor az elkövető a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Főszabályként javítóintézetben, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani az előzetes letartóztatást, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor a fiatalkorú a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét nem. Büntetés-végrehajtási intézetben, kivételesen javítóintézetben történik a végrehajtás, ha a fiatalkorú az előzetes letartóztatás elrendelésekor a tizennyolcadik életévét betöltötte, de a huszadik életévét nem, végezetül büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre az előzetes letartóztatást, ha az előzetes letartóztatás elrendelésekor a huszadik életévét betöltötte.[95] A második és harmadik esetben az előzetes letartóztatás foganatosítási helyének megválasztása bírói mérlegelést igényel.[96] A végrehajtás helyének megválasztásánál a bíróságnak vizsgálnia kell az elkövető személyiségét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét.[97] A bíróság a döntését az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára az előzetes letartóztatás tartama alatt megváltoztathatja.[98] Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú ügyészi, illetve bírói rendelkezés alapján – kivételesen – 72 órára, illetve legfeljebb öt napra akkor is elhelyezhető rendőrségi fogdán vagy büntetés-végrehajtási intézetben, ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre.

A fiatalkorúak számára a javítóintézetben foganatosított végrehajtás egyértelműen kedvezőbb, mert az csökkentheti a más elkövetők általi káros befolyásolás veszélyét, valamint a fiatalkorú a javítóintézetben az iskolai tanulmányait is folytatni tudja. A javítóintézetben történő végrehajtást általában akkor alkalmazzák, ha a fiatalkorú első esetben áll a büntetőeljárás hatálya alatt, míg a büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtás olyan terheltek esetében mutatkozhat indokoltnak, akik már korábban is töltöttek szabadságvesztést. A nagyon súlyos erőszakos, közrendre, közbiztonságra fokozottabb veszélyt jelentő cselekmények elkövetőinél is indokolt lehet a büntetés-végrehajtási intézet végrehajtási helyként történő meghatározása.[99]

A nemzetközi dokumentumokkal, köztük például a Gyermekjogi Egyezmény 37. cikk c) pontjával és a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelv 12. cikk 1. pontjával összhangban a hatályos Be. is kimondja a szeparáció elvét, vagyis azt, hogy az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.[100] A nemzetközi dokumentumok a Be.-vel ellentétben azonban biztosítják a kivétel lehetőségét akkor, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak. Tekintettel tehát arra, hogy a magyar szabályozás kivételt nem tűr, nem felel meg maradéktalanul a nemzetközi elvárásoknak.

A gyakorlatban egyébként szinte minden ország követi az elkülönült intézetben történő elhelyezést. Egyes államok[101] szabályozása azonban bizonyos feltételek fennállása esetén – igazodva a nemzetközi elvárásokhoz – eltérést enged a szeparációt kimondó követelmény alól, azaz a bíróság dönthet az együttes elhelyezés mellett, ha a negatív hatás kizárható, illetve a fiatalkorúak számára a felnőttekkel közös elhelyezés pozitívumokat eredményezhet.[102]

A Be. az előzetes letartóztatás tartamára is sajátos szabályokat rögzít. Ennek értelmében a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét betöltött fiatalkorúnál elrendelt előzetes letartóztatás 2 évig, a 14. életévet be nem töltött fiatalkorú esetében 1 évig tarthat.[103]

Az új Be. a fiatalkorúval szembeni előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeként továbbra is anélkül tartja fenn a bűncselekmény különös tárgyi súlyát, hogy magát a különös tárgyi súlypontos tartalmát meghatározná.[104] Tekintettel arra, hogy ez a gyakorlatban problémákhoz, nehézségekhez vezet, célszerű volna e kérdésnek törvényi szinten való rendezése, vagyis a korábbi gyakorlatnak egy, az elkövetők számára is érthető objektív szabályrendszerrel történő felváltása. Meghatározásra kerülhetne, hogy a fiatalkorúak esetén például az öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt elkövető fiatalkorúakkal szemben lehetséges az előzetes letartóztatás alkalmazása, vagy például akkor, ha a fiatalkorú a bűncselekményt üzletszerűen, bűnszervezetben vagy visszaesőként követte el. Azért tartjuk indokoltnak az öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetében meghúzni a határvonalat, mert például a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás esetében is a jogalkotó ehhez a mértékhez köti a vádemelés elhalasztásának, illetve a közvetítői eljárásnak a lehetőségét. Ez tehát amellett, hogy biztosítaná a Be. szabályainak egységességét, a jogalkalmazó számára is objektív zsinórmértékül szolgálhatna.

Az új Be. az előzetes letartóztatás maximális időtartamát is a hatályos rendelkezésekkel azonos módon szabályozza.[105] Az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének meghatározása keretében azonban mellőzi a korábbi differenciált rendszer fenntartását, miszerint meghatározott életkor alatt, illetve felett csak javítóintézetben, illetve csak büntetés-végrehajtási intézetben történhet a végrehajtás. Az új törvény tehát visszatér a 2017. január 1-je előtt hatályos szabályozáshoz és rögzíti, hogy a bíróság a fiatalkorú személyiségére és a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel törvényben meghatározottak szerint dönt a letartóztatás végrehajtási helyéről, továbbá, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú rendőrségi fogdában nem helyezhető el.[106]

Fontos kiemelni azt is, hogy az új Be. a hatályos szabályozással ellentétben már nem rögzíti a szeparáció követelményét. Ennek indoka feltehetőleg az, hogy a Bv. Kódex deklarálja, hogy az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.[107] Figyelemmel arra, hogy a szeparáció alól a Bv. Kódex sem enged kivételt, az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni, még akkor is, ha a fiatalkorú érdeke éppen ennek ellenkezőjét indokolja.

 

A közvetítői eljárás és a vádemelés elhalasztása

A vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás jogintézményeinek hátterét a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott azon követelmény képezi, hogy minden lehetséges és kívánatos intézkedést meg kell tenni a gyermekek ügyeinek bírósági eljárás mellőzésével való kezelésére.[108]

Bizonyos esetekben a fiatal számára az alternatív megoldások sokkal célravezetőbbek lehetnek. Ilyen alternatív megoldást kínál a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárás.

A vádemelés elhalasztását közvetítői eljárás előzheti meg, amely esetében a fiatalkorúakra kedvezőbb szabályok irányadóak, mint a felnőttekre. A közvetítői eljárásra akkor kerülhet sor, ha a fiatalkorú a meghatározott személy elleni, közlekedési és vagyoni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetében, annak elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében – vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva – a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.[109] A közvetítői eljárásra utalásról a fiatalkorúak ügyésze dönt. Garanciális szabály, hogy a közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele kötelező.[110] Amennyiben a közvetítői eljárás eredményes, a terhelt ellen az eljárást meg kell szüntetni. Ha a fiatalkorú a megállapodás teljesítését megkezdte, de még nem teljesítette maradéktalanul, az ügyész az öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.[111]

A vádemelés elhalasztása 1995 óta alkalmazható a fiatalkorúakkal szemben.[112] A hatályos Be. e diverziós lehetőség alkalmazására a felnőtt korúakhoz képest szélesebb körben ad lehetőséget, hiszen az ügyész a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében a vádemelés feltételeinek fennállása esetén az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény esetén is élhet a vádemelés elhalasztásának lehetőségével.[113] Tehát az ügyész széles mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy bírósági szakaszba juttatja-e az ügyet.[114] Ugyancsak széles körű mérlegelésre ad lehetőséget a „fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében” kitétel, amelynek tényleges tartalma nem kerül meghatározásra a törvényben. A bírói gyakorlat alapján e körben értékelni kell mind a cselekmény társadalomra veszélyességét, mind a fiatalkorú személyiségét, mind pedig az adott ügy konkrét körülményeit. Az ügyész döntése meghozatala előtt elrendeli a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését. Fontos szabály, hogy a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti, a fiatalkorú számára azonban nem írható elő, hogy meghatározott célra anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen.[115] A magatartási szabályok előírása elősegíti a fiatalkorú helyes irányú fejlődését, az addig gyakran kontroll nélkül maradt fiatalkorú életét a helyes irányba törekszik terelni, amellett, hogy a vádemelés elhalasztásának köszönhetően a fiatalkorúnak nem kell megküzdenie a bírósági tárgyalás és az esetleges elítélés miatti stigmatizációval. Az előírható kötelezettségek körében az anyagi juttatás teljesítésének kivételként való kezelése szintén indokolt. Figyelemmel arra, hogy a fiatalkorúaknak jellemzően nincsen saját jövedelme, így elég életszerű, hogy a fiatalkorú helyett a szülő fizetné meg a vagyoni juttatást, aminek viszont semmilyen nevelő hatása nincsen a fiatalkorúra. A vádemelés elhalasztásának tartamára a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll.[116]

Az új Be. a vádemelés elhalasztása helyett a feltételes ügyészi felfüggesztés jogintézményét szabályozza. A megnevezés módosítása mellett az új Be. érdemi változásokat is deklarál azáltal, hogy kiszélesíti a vádemelés elhalasztásának alkalmazási lehetőségét, valamint a hatályos szabályozással ellentétben már konkrét iránymutatást ad arra, hogy milyen tényezőket kell vizsgálni az ügyészi mérlegelés során. Fiatalkorúval szemben ügyészi felfüggesztés ugyanis akkor lesz alkalmazható, ha a nyomozás nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban, és  a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a feltételes felfüggesztéstől a fiatalkorú helyes irányú fejlődése várható.[117] Szintén újdonság, hogy törvényi szinten kerül szabályozásra annak vizsgálati követelménye, hogy a terhelt a kilátásba helyezett magatartási szabályok vagy kötelezettségek teljesítését vállalja-e, képes-e azokat teljesíteni. További új szabály, hogy meghatározott célra történő anyagi juttatás teljesítése, vagy a köz számára történő munkavégzés már fiatalkorú elkövető számára is előírható, azonban – összhangban a Btk. közérdekű munkára és jóvátételi munkára vonatkozó rendelkezéseivel – csak a feltételes ügyészi felfüggesztésről szóló döntés meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorú számára.[118]

 

A tárgyalás

Nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott alapvető követelmény a fiatalkorúak magánéletének védelme. Ennek biztosítására szolgál többek között a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására vonatkozó rendelkezés. Fiatalkorú esetében ugyanis garanciális szabály, hogy a tárgyalásról a nyilvánosságot az általános eseteken túl akkor is ki lehet zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.[119] A törvény itt sem határozza meg konkrétan, hogy mit jelent a „fiatalkorú érdekében szükséges” kitétel, az ítélkezési gyakorlat szerint minden esetben zárt tárgyalást kell tartani, amikor a nyilvános tárgyalás veszélyeztetné a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.[120] A fiatalkorú társadalmi beilleszkedését veszélyeztetheti, ha a büntetőeljárás részleteiről a közvetlenül nem érintettek is tudomást szereznek.[121] Ez megbélyegezheti a fiatalkorút, ami egész jövőbeli életére hatással lehet.

A bíróság azonban magát a fiatalkorút is „kizárhatja” a tárgyalásról, ugyanis elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval ismerteti.[122]

A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező, ügyészségi fogalmazó és alügyész a vádat nem képviselheti.[123]

A fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével kell lefolytatni. Ez azt jelenti, hogy a fiatalkorúval történő írásbeli (például idézés) és szóbeli kommunikáció során a bíróságnak egyszerű és közérthető módon kell fogalmaznia. Ennek megfelelően a fiatalkorú jogairól való tájékoztatást és a vádlotti figyelmeztetéseket a fiatalkorú személy számára érthető módon, személyes jellem­zőire, vagyis korára és érettségére figyelemmel kell megfogalmazni. Meg kell magyarázni a fiatalkorúnak a figyelmeztetések lényegét és a vallomástételről való döntés következményét. Nagyon fontos a bíróságnak meggyőződnie arról is, hogy az elmondottakat a fiatalkorú vádlott megértette-e, ennek hiányában ugyanis a tájékoztatást, illetve a figyelmeztetést meg kell magyaráznia a fiatalkorúnak.[124] Fiatalkorúak esetében a bíró a jogokról való tájékoztatás és a figyelmeztetések során egyaránt nehéz helyzetben van. Ennek oka az, hogy a fiatalkorúak esetén a bírónak ismerni kell többek között az életkornak, illetve az adott szubkultúrának megfelelő szokásokat, továbbá a biológiai tényezőket. Sok esetben az is problémát jelent, hogy a fiatalkorúnak sajátos szókincse van, amit a bíró vagy nem is ismer, vagy ismer ugyan, de más jelentéstartalommal.[125]

Alapvető követelmény az is, hogy a fiatalkorúnak – amennyiben úgy dönt, hogy vallomást tesz – meg kell adni a lehetőséget arra, hogy összefüggően elmondja azt, amit szeretne, ezt követően pedig a bíró lehetőleg rövid, egyértelmű, a fiatalkorú értelmi szintjéhez igazodó kérdéseket tegyen fel. A fiatalkorúak esetében – de gyakorlati tapasztalatok szerint egyébként is – célszerű a nyitott kérdések használata. A fiatalkorú vádlott elleni ügyben tartott tárgyaláson a vádlott és a tanú kihallgatását a tanács elnöke (egyesbíró) végzi.[126] Nincs lehetőség tehát a felek általi úgynevezett „keresztkérdezéses” meghallgatásra.[127] Ennek indoka a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás speciális célja, vagyis a nevelő hatás, valamint a megfelelő szakértelem biztosítása. Fontos az is, hogy amennyiben a bíró azt látja, hogy a fiatalkorú számára nem egyértelmű a kérdés, azt lehetőleg másképpen megfogalmazva ismételje meg. Nagyon fontos tehát a kérdezéstechnika. Emellett elvárás az is, hogy a fiatalkorú ne érezze azt, hogy a bíró meg van bizonyosodva arról, hogy bűnös. Ilyenkor ugyanis nem lesz hajlandó az együttműködésre. Elengedhetetlen a megfelelő légkör megteremtése, a fiatalkorú bizalmának elnyerése is.

A tárgyalási szakban fontos követelmény az is, hogy a gyermeknek el kell magyarázni a meghozott határozat tartalmát, segíteni kell neki, hogy megértse az abban foglaltakat.

További, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabály szerint a fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás nem tartható meg.[128] A korlátozás indoka, hogy az így lefolytatott eljárás nem biztosítaná a speciális célt, vagyis a fiatalkorú nevelését, a törvények iránti tiszteletét.

Fiatalkorú esetében a tárgyalásról lemondás jogintézménye sem alkalmazható.[129] Ennek oka, hogy a tárgyalásról lemondás a terhelttől olyan alapos megfontolást igényelne, amely a fiatalkorú esetében nem áll fenn. További indoka, hogy a fiatalkorúakra irányadó enyhébb szankciórendszerre figyelemmel a tárgyalásról lemondás esetükben nem is járna olyan jelentős előnyökkel, mint a felnőtt korú elkövetőknél.[130]

A tárgyalás mellőzésével folytatott külön eljárás fiatalkorúval szemben is alkalmazható, azzal a speciális szabállyal, hogy a tárgyalás tartását a törvényes képviselő is kérheti, mégpedig a fiatalkorú hozzájárulása nélkül is.[131]

Az új Be. a tárgyalási szak tekintetében is hoz néhány érdemleges változást. A hatályos Be. szabályaival ellentétben az új törvény szerint a bíróság előtt a fiatalkorú védelmében ügyvédjelölt nem járhat el ügyvéd helyetteseként.[132] Ez is egyértelműen a fiatalkorúak hatékonyabb védelmét és a szakértelmet hivatott biztosítani. Új szabályként jelentkezik, hogy a fiatalkorú jelenléte a maitól eltérő funkciót betöltő előkészítő ülésen és a tárgyaláson kötelező.[133] Az új Be. már a fiatalkorú elleni büntetőeljárás fejezetben tartalmazza azt a rendelkezést is, miszerint ha a bíróság első fokon tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke felvilágosítást ad az ülnököknek arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.[134] Ennek indoka, hogy az új Be. az ülnökrendszert már csak a fiatalkorúak és a katonák elleni büntetőeljárás esetében tartja fenn. Ez a rendelkezés a nemzetközi követelményeknek megfelelően a gyermek legfőbb érdekét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a pedagógus és gyermekvédelmi szakember ülnököknek is fokozottabb közreműködést biztosít a gyermekkel kapcsolatos döntés meghozatalában. A pedagógus és a gyermekvédelmi szakember ugyanis jobban ismeri/ismerheti a fiatalkorú személyiségét, és bár a törvényi rendelkezésekkel nincsen tisztában, a bíró számára egyértelműen segítő kezet nyújthat speciális kompetenciái révén.

Összegzés

A tanulmányban a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntető eljárásjogi rendelkezéseket vizsgáltuk, kitérve az új Be. nóvumaira. Megállapítható, hogy a hatályos szabályozás speciális rendelkezései figyelembe veszik azt, hogy a fiatalkorú terheltet nem lehet „kicsi felnőttként” kezelni, hanem biztosítani kell számára, hogy az eljárás során gyermek is maradhasson. A hatályos szabályozás ehhez olyan garanciákat biztosít – például a védelemre, törvényes képviselőre, a bíróság összetételére vonatkozó speciális szabályok – amelyek bár nem mindig felelnek meg maradéktalanul a nemzetközi követelményeknek – például a szeparáció alóli kivétel, a gyermekkel kapcsolatba kerülők speciális képzése, az eljárás időszerűségének biztosítása – azonban mindenképpen törekszenek arra. Az új Be. pedig olyan új szabályokat irányoz elő, amelyek … a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról címet viselő EU irányelvvel összhangban vannak. Gondolunk itt például a gyermekvédelmi szakember eljárásba való bevonására, a nyomozás eljárási határidejének büntetési tételtől függően differenciált rögzítésére, a fiatalkorú egyéni értékeléshez való jogának biztosítására. Az EU irányelvvel konform szabályozásra szükség is van, tekintettel arra, hogy a tagállamoknak – így Magyarországnak is – 2019. június 11-ig át kell ültetniük az irányelv rendelkezéseit a hazai jogba.

Úgy gondoljuk tehát, hogy az új Be. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései egyértelműen a nemzetközi követelményeknek való megfelelésre és a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítására törekszenek. Véleményünk szerint bizonyos hiányosságok ellenére alapvetően a hatályos szabályozás is alkalmas a fiatalkorúak sajátos szükségleteinek figyelembevételére, ami probléma, az az, hogy a törvény betűinek betartása nem elég a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához, ha hiányzik a fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő nyomozók, ügyészek és bírák speciális, komplex képzése és az eljárások akár évekig is elhúzódnak. E problémák megoldására a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fordítani, figyelemmel arra, hogy a fiatalkorúval szembeni más elbánást nem az biztosítja, hogy különbíróságokat állítunk fel, esetleg megteremtjük a fiatalkorúak önálló igazságszolgáltatási rendszerét, hanem az, ha a fiatalkorúakat megfelelő szakértelemmel rendelkező, felkészült nyomozók, ügyészek és bírák hallgatják ki.

A jogalkalmazók is tisztában vannak azzal, hogy mivel gyermekekkel foglalkoznak, speciális kompetenciákra, ismeretekre van szükségük. Manapság egyre inkább népszerűek mind a bírósági szervezeten belüli, mind az attól független fiatalkorúakkal kapcsolatos szakmai képzések. Örvendetes, hogy sok bíró és ügyész időt és energiát fordít arra, hogy a fiatalkorúakkal szembeni más elbánás realizálásához szükséges sajátos kompetenciák birtokába jusson. Fontosnak tartjuk azonban azt is, hogy a fiatalkorúakkal foglalkozó nyomozók, ügyészek, bírák és ügyvédek számára kötelezővé tegyék a szakképzést, ami viszont azt is jelenti, hogy a munkáltatóknak támogatniuk kell a szakképzésben résztvevőket a szükséges ismeretek elsajátításában.

 


Dr. Nagy Alexandra II. évfolyamos PhD-hallgató, Miskolci Egyetem

Nagyné dr. Gál MónikaA Füzesabonyi Járásbíróság büntető ügyszakos bírája

[1] Solt Ágnes: Peremen billegő fiatalok. Veszélyeztető és kriminalizáló tényezők gyermek- és ifjúkorban. Doktori (PhD) disszertáció. Budapest, 2012. 28. o. http://tatk.elte.hu/file/dissz_2013_SoltAgnes.pdf (Megtekintés ideje: 2017. március 24.)

[2]  T/13972. törvényjavaslat a büntetőeljárásról. A továbbiakban: új Be. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=00003972.TVJ

[3]  A nemzetközi dokumentumok gyermeknek a 18 év alatti személyeket tekintik.

[4]  Az irányelvnek való megfelelési határidő: 2019. június 11.

[5]  Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/800 irányelve (2016. május 11.) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról. preambulum (1) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32016L0800 (Megtekintés ideje: 2017. március 25.) A továbbiakban: EU irányelv.

[6]  EU irányelv 2. cikk (1) és (3) bekezdés

[7]  EU irányelv 4. cikk (1) bekezdés a), b), c) pont és (2) bekezdés

[8]  Lásd részletesebben: EU irányelv 6. cikk (3) és (4) bekezdés

[9]  EU irányelv 7. cikk (2) és (4) bekezdés

[10]  EU irányelv 10. cikk és 12. cikk (1), (2) bekezdés a) és b) pont

[11]  EU irányelv 13. cikk, 14. cikk

[12]  EU irányelv 15. cikk, 16. cikk

[13]  EU irányelv 11. cikk, 18. cikk, 19. cikk, 20. cikk

[14]  Lásd erről részletesebben: Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója. Büntetőjogi Kodifikáció, 2006. 2. szám 22. o. és Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának reformja hazánkban. Rendészeti Szemle, 2008. 7–8. szám 6–7. o.

[15]  Például Németország, ahol a „Jugendgerichtsgesetz” mint a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvénye tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat. http://www.gesetze-im-internet.de/jgg/ (Megtekintés ideje: 2017. március 27.)

[16]  Például Csemáné Váradi Erika és Lévay Miklós a fiatalkorúak büntetőjogának fejlesztése és önállósága mellett érveltek. Csemáné Váradi Erika – Lévay Miklós: A fiatalkorúak büntetőjogának kodifikációs kérdéseiről – történeti és jogösszehasonlító szempontból. Büntetőjogi Kodifikáció, 2002. 1. szám 12–27. o. Ligeti Katalin pedig el is készítette a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének tervezetét, amelyben kitért a büntető anyagi jogi és eljárási szabályokra egyaránt. (2006-os kodifikációs folyamat) Lásd továbbá: Vaskuti András: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések az új Btk.-ban. Jogtudományi Közlöny, 2015. 4. szám. 173. o.

[17]  Vaskuti András: Nemzetközi dokumentumok. Előadás. Miskolc, 2016.11. 25.

[18]  Miszerint az 1951 és 1962 közötti időszak kivételével a fiatalkorúakra vonatkozó eljárásjogi szabályok a büntető eljárásjogi törvény integráns részét képezték.

[19]  Vass Péter: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás. Ügyészek Lapja, 2016. 3–4. szám 89. o.

[20]  Btk. 16. §

[21]  Bognár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2005. 65. o.

[22]  56/2007. BK vélemény

[23]  5/2013. (VII. 31.) LÜ helyettesi körlevél a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről. 2. pont

[24]  BH 1981. 272., BH 1986. 397., 23/2003 (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet. 144. § Nem alkalmazhatók a Be. XXI. Fejezetének rendelkezései azzal a gyanúsítottal szemben, aki az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt (bűncselekményeket) részben a tizennyolcadik életévének betöltése előtt, részben azt követően követte el. Lásd részletesebben: Bognár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: i. m. 65–66. o.

[25]  Új Be. 678. § (1) bekezdés

[26]  Új Be. 678. § (2) és (3) bekezdés

[27]  Mátyás Ferenc: Jogorvoslatok és külön eljárások az új Be.-ben. http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/jogorvoslatok-es-kulon-eljarasok-az-uj-be-ben (Megtekintés ideje: 2017. március 27.)

[28]  Új Be. 677. §

[29]  Vass Péter: i. m. 91. o.

[30]  2010. évi CLXXXIII. törvény egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról 165. § (2) bekezdés f) pont

[31]  Be. 448. § (2) és (3) bekezdés

[32]  Schwarzenberger Hanna: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása. Belügyi Szemle, 2011. 11. szám 18. o.

[33]  Be. 14. § (1) bekezdés a) pont

[34]  Be. 14. § (3) bekezdés

[35]  Be. 373. § (1) bekezdés II./a) pont

[36]  Szász Gabriella: Anomáliák a gyermekbarát büntetőeljárásban? Ügyészek Lapja, 2014. 6. szám 50. o.

[37]  Halász Beáta: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás specialitásai. Belügyi Szemle, 2014. 12. szám 63. o.

[38]  Büntetőeljárások fiatalkorúak ellen – Vaskuti: Időszerű lenne ismét felállítani a fiatalkorúak törvényszékeit. Jogi Fórum / MTI. 2014.04.25. http://www.jogiforum.hu/hirek/31687 (Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)

[39]  Vaskuti András: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának aktuális kérdései. OKRI Szemle, 2012. 2. szám 169. o.

[40]  Új Be. 680. § (5) bekezdés

[41]  Be. 460. § (3) bekezdés

[42]  Be. 449. § (1) és (2) bekezdés

[43]  A gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról szóló 21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás

[44]  Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása 33. pont

[45]  Halász Beáta: i. m: 64. o.

[46]  Medve Judit: Rendőri kommunikáció a gyermekkorúakkal. Belügyi Szemle, 2014. 12. szám. 27–43. o.

[47]  Szász Gabriella: Gyerekcipőben a gyermekbarát igazságszolgáltatás? Ügyészek Lapja, 2013. 6. szám 61. o.

[48]  Fenyvesi Csaba: A védő a fiatalkorúak elleni külön eljárásban. Család, Gyermek, Ifjúság, 2001. 6. szám 22. o.

[49]  Be. 450. §

[50]  3/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól. 145. § (1) bekezdés

[51]  Püspök Gábor. c.r. alezredes. PMRFK Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztály, Különleges Ügyek Alosztálya. Előadás. Miskolc, 2017. 03. 17.

[52]  BH 1999. 495.

[53]  Schwarzenberger Hanna: i. m. 20. o.

[54]  Be. 456. § (1) bekezdés

[55]  Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pont

[56]  Új Be. 682. § (2) bekezdés a)–f) pontok

[57]  Vass Péter: i. m. 95. o.

[58]  Fenyvesi Csaba: i. m. 23. o.

[59]  Fenyvesi Csaba: i. m. 24. o.

[60]  BH 2014. 43.

[61]  Be. 451. §

[62]  Be. 47. § (1) bekezdés

[63]  Új Be. 72. § (1)–(3) bekezdés

[64]  Herke Csongor: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás. Jura, 1997. 1. szám 31–32. o.

[65]  Be. 453. § (7) bekezdés

[66]  Ha mégis sor kerülne poligráf alkalmazására, annak eredménye nem értékelhető bizonyítékként.

[67]  Be. 453. § (1) bekezdés: A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani.

[68]  Be. 453. § (2) bekezdés. A környezettanulmány részletes tartalmi elemeit a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 7–10. §-a tartalmazza.

[69]  Be. 453. § (3) bekezdés

[70]  Be. 453. § (5) bekezdés

[71]  Vass Péter: i. m. 92. o.

[72]  Új Be. 683. § (1) bekezdés a)–e) pontok

[73]  Új Be. 683. § (4) bekezdés

[74]  Új Be. 686. §

[75]  Vass Péter: i. m. 93. o.

[76]  5/2013. (VII. 31.) LÜ h. körlevél a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről.

[77]  Az intézmény bevezetésére az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV. törvénnyel került sor.

[78]  2013. évi CCXLV. törvény indokolása az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról. A 9–19. §-hoz.

[79]  1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 68/D. §

[80]  2013. évi CCXLV. törvény indokolása az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról. A 9–19. §-hoz.

[81]  Kivéve, ha mérlegelési jogkörben az ügyész, illetve a bíró a Be. 114/A. §-a alapján indokoltnak látja pártfogói vélemény beszerzését, és/vagy a bíró szükségesnek tartja a pártfogó meghallgatását.

[82]  Büntetőeljárások fiatalkorúak ellen – Vaskuti: Időszerű lenne ismét felállítani a fiatalkorúak törvényszékeit. Jogi Fórum / MTI. 2014. 04. 25. http://www.jogiforum.hu/hirek/31687 (Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)

[83]  Mikó Tünde, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat gyógypedagógusa. Kommunikációs tréning. Miskolc, 2017. 04. 01.

[84]  Herczog Mária: Kézikönyv a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásához. UNICEF-CSAGYI, Budapest, 2007. 432. o. és Lajtár István: A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárások időszerűségének vizsgálatáról. Ügyészek Lapja, 2008. 4. szám 5. o. és B. Aczél Anna: Előzetes letartóztatás javítóintézeti körülmények között. Kriminológiai Közlemények. 58. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 27. o.

[85]  Szűts Veronika: A fiatalkorúak előzetes letartóztatása, gyakorlatának vizsgálata az Egri Törvényszék nyomozási bírói gyakorlatában. Budapest, 2015.
http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/szuts_veronika__fiatalkoruak_
elozetes_letartoztatasa_egri_torvenyszek[jogi_forum].pdf
(Megtekintés ideje: 2017. 04. 04.)

[86]  Új Be. 79. § (1) bekezdés b) pont

[87]  Új Be. 687. § (1) bekezdés

[88]  Új Be. 687. § (2) bekezdés

[89]  Frech Ágnes: A fiatalkorúak bűnelkövetési tendenciái az 1990-es évek második felében. Kriminológiai Közlemények. 58. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 10. o.

[90]  21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról. 6. § (1) bekezdés

[91]  21/2013. (X. 31.) LÜ utasítás a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekkel összefüggő ügyészi szakfeladatok ellátásáról. 8. § (3) bekezdés

[92]  Be. 454. § (1) bekezdés

[93]  Lásd többek között: Schwarzenberger Hanna: i. m. 24. o.; Bogár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: i. m. 153–154. o., Berkes Károlyné: A fiatalkorú bűnözés új jellegzetességei és a fiatalkorúak előzetes letartóztatása. Kriminológiai Közlemények. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2000. 18. o.

[94]  Frech Ágnes: i. m. 9. o.

[95]  Be. 454. § (2) bekezdés a)–d) pontok

[96]  2017. január 1-je előtt a Be. a bíróságok számára nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosított. Véleményem szerint a hatályos szabályozás egyértelműbb és jobban megfelel a nemzetközi követelményeknek.

[97]  Be. 454. § (3) bekezdés

[98]  Be. 454. § (4) bekezdés

[99]  Kocsár Szilárd bíró, Gyulai Városi Bíróság: A fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó büntetőeljárás eltérő szabályai. Előadás – Írott előadásanyag. Magyar Bíróképző Akadémia. 2012. április 26–27. Bár a hatályos törvény a végrehajtás helyét határozottan kijelöli és az előadás még a Be. korábbi – 2017. január 1-je előtti – szabályaira épül, véleményem szerint a hivatkozott megközelítés ma is irányadó akkor, amikor a törvény a végrehajtás helyének meghatározása tekintetében mérlegelést enged.

[100]  Be. 454. § (6) bekezdés

[101]  Például Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna. Ukrajnában, ha az előzetes letartóztatásban lévő felnőttkorút kis tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, nincs akadálya a fiatalkorú előzetessel közös cellában való elhelyezésnek. Lásd részletesebben: Dünkel – Dorenburg – Grzywa: Juvenile justice systems in Europe: Current situation and reform developments. Mönchengladbach, 2010. 1741. o. és Juhász Zsuzsanna: A fiatalkorúak előzetes letartóztatásának egyes végrehajtási kérdései. Acta Universitatis Szege­diensis: Acta juridica et politica, 2012. 74. Tom. 245. o.

[102]  Juhász Zsuzsanna: i. m. 247. o.

[103]  Be. 455. § a)–b) pont. Természetesen, ha a felnőtt korúnál 1 év a maximum, akkor ez a fiatalkorúra is irányadó.

[104]  Új Be. 688. § (1) bekezdés

[105]  Új Be. 688. § (2) bekezdés a)–b) pontok

[106]  Új Be. 688. § (3) és (4) bekezdés

[107]  2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról (Bv. Kódex) 391. § (2) bekezdés

[108]  Bognár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: i. m. 159. o.

[109]  2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 29. § és 107. §

[110]  Be. 459. § (3) bekezdés

[111]  Be. 459. § (4) bekezdés. Lásd még: Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Könyvkiadó, Budapest, 2012. 424. o.

[112]  Dénes Attila: Elterelés a fiatalkorú elkövetőknél, különös tekintettel a magatartási szabályokra. Ügyészek Lapja, Különszám, 2008. 29. o.

[113]  Be. 459. § (1) bekezdés

[114]  Schwarzenberger Hanna: i. m. 26. o.

[115]  Be. 459. § (2) bekezdés

[116]  Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetőeljárás. Complex Könyvkiadó, Budapest, 2012. 424. o.

[117]  Új Be. 690. § (1) bekezdés a)–b) pontok

[118]  Új Be. 690. § (5) bekezdés

[119]  Be. 460. § (1) bekezdés

[120]  Bognár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: i. m. 170. o.

[121]  Farkas Ákos – Róth Erika: i. m. 425. o.

[122]  Be. 460. § (2) bekezdés

[123]  Be. 460. § (3) bekezdés

[124]  Be. 62/A. § (1), (2) és (3) bekezdés a) pont

[125]  Halász Beáta: i. m. 68–69. o.

[126]  Be. 462. § (1) bekezdés

[127]  Be. 295. § 

[128]  Be. 461. § (1) bekezdés

[129]  Be. 463. §

[130]  Farkas Ákos – Róth Erika: i. m. 430. o.

[131]  Be. 464. §

[132]  Új Be. 692. §  (2) bekezdés

[133]  Új Be. 693. §  (1) bekezdés

[134]  Új Be. 693. §  (4) bekezdés

Hozzászólások

hozzászólás