A Büntető Törvénykönyvről szóló, 2013. július 1-jén hatályba lépő 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a büntetőjogi intézkedések között említi az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét [Btk. 63. § (1) bek. g) pont], mely önállóan vagy más büntetés, intézkedés mellett is alkalmazható [Btk. 63. § (4) bekezdés]. A Btk. 77. § értelmében véglegesen azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot kell hozzáférhetetlenné tenni, amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló, 2012 decemberében elfogadott 2012. évi CCXXIII. törvény a Be. módosításával a Btk. hatályba lépésével egy időben vezeti be elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele (Be. 158/B–158/E. §) intézkedést. Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele a törvény szerint az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat (a cím alkalmazásában: elektronikus adat) feletti rendelkezési jog ideiglenes korlátozását és az adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását jelenti [Be. 158/B. § (1) bek.], amit a bíróság [Be. 158/B. § (3) bekezdés] az elektronikus adat ideiglenes eltávolításával vagy elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával [Be. 158/B. § (4) bek. a)–b) pont] rendelhet el.
1. A 2012. évi CCXXIII. törvény – a végrehajtás a Bv. tvr.-ben való rendjének rögzítése mellett – megállapítja az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének lehetséges indokait, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltatók a hozzáférhetetlenné tétellel összefüggő kötelezettségeit, a bíróság és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) együttműködésének rendjét, a kötelezettségek elmulasztásának szankcióit, az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel megszüntetésének és az elektronikus adat visszaállításának, illetőleg végleges törlése elrendelésének indokait, módját. A módosított Be. szerint az intézkedés elrendelésére vagy opcionálisan, a bíróság mérlegelésére bízva, vagy – bizonyos körülmények esetében – a kötelezően kerülhet sor.
A Be. 158/D. § (1) bekezdése szerint a bíróság bizonyos feltételek együttes teljesülése esetén köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére. Erre akkor kerül sor, ha a tárhelyszolgáltató az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó kötelezettséget nem teljesítette, vagy az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre, és a büntetőeljárás gyermekpornográfia (Btk. 204. §), vagy állam elleni bűncselekmény (Btk. XXIV. Fejezet), illetőleg terrorbűncselekmény (Btk. 314–316. §) miatt indult, és az elektronikus adat e bűncselekménnyel áll összefüggésben.
Ennél azonban lényegesen szélesebb kört érint a bíróság által, mérlegelési jogkörben elrendelhető ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel lehetősége. A Be. 158/B. § (2) bekezdése értelmében ha az eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény folytatásának megakadályozásához szükséges, az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel rendelhető el. Az intézkedés alkalmazása tehát hármas feltételhez kötött: az első, hogy a kérdéses bűncselekmény közvádra üldözendő legyen, a második, hogy esetében helye legyen a Btk. 77. §-a szerinti végleges eltávolításnak, a harmadik pedig az ideiglenes eltávolításra a bűncselekmény folytatásának megakadályozása érdekében kerüljön sor.
Annak feltárása érdekében, hogy az intézkedés alkalmazására valójában mely bűncselekmények esetében kerülhet sor, a büntetőjog információs jogi szemléletét hívjuk segítségül. Az információs büntetőjogi megközelítés a veszély egy adott válfaja irányából közelít: az egyes, különös részi büntetőjogi tényállásokat a szerint vizsgálja, hogy azokban valamely, az információ létrehozására, bizalmas és biztonságos továbbítására, megosztására, integritásának megőrzésére, vonatkozó, a törvény által oltalmazott valamely érdeket sértő cselekmény milyen formában, mely mozzanatban jelenik meg. A büntetőjog különös részének e szempontok szerinti áttekintése nyomán, a vázolt rendezési elvnek megfelelően négy fő bűncselekmény-csoportot képezhetünk: ezek 1. az információs tartalom tiltott közzététele és megosztása útján megvalósuló, 2. az információ és információtovábbítás biztonságosságát és hitelességét sértő, 3. a számítógépes és 4. a szellemi tulajdon elleni bűncselekmények.
2. Az információ közzétételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények esetében az információs mozzanat valamely információs tartalom tiltott közzététele és megosztása révén van jelen, egyes, társadalomra való veszélyessége miatt különösen indokolt esetekben azonban már maga az információ birtoklása is bűncselekménynek számít. Esetköreit a) a tiltott tartalom közzétételével, megosztásával, b) az információval való (politikai vagy gazdasági természetű) visszaéléssel, c) a tiltott meggyőzéssel és befolyásolással és d) a csalás jelentik.
a) Az információ közzétételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmény első alcsoportjába a tiltott tartalom közzétételével, az információ tiltott átadásával megvalósuló bűncselekmények sorolhatok. Ilyenek a gyermekpornográfia (Btk. 204. §), a háborús uszítás (Btk. 331. §), a közösség ellen uszítás (Btk. 332. §), az önkényuralmi jelkép használata (Btk. 335. §), a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása (Btk. 333. §), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 334. §), a hatósági rendelkezés elleni uszítás (Btk. 336. §), a rémhírterjesztés (Btk. 337. §) és a közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338. §). E bűncselekmények esetében valamely elismert társadalmi vagy egyéni érdekből a jogalkotó alkotmányos alapjogot, a gondolatközlés, véleménynyilvánítás szabadságát más alapjogok védelmében korlátozza. Mint korábban utaltunk rá, a gyermekpornográfia Be. 158/D. § (1) bekezdése szerint a bíróság köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére, a többi esetben ez csak lehetőség. Dogmatikailag ide tartozik a zaklatás (Btk. 222. §), a rágalmazás (Btk. 226. §), a becsületsértés (Btk. 227. §) és a kegyeletsértés (Btk. 228. §) is: ezek azonban a Btk. 231. § (2) bekezdése értelmében magánindítványra üldözendők, azaz ezekre nézve a Be. 158/B. § (2) bekezdése alapján az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel nem rendelhető el.
A Btk. 459. § 22. pontja értelmében nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell: ennek megfelelően tehát – adott esetben – telefon, mobiltelefon, telefax, Internet, elektronikus posta stb. igénybevételével elkövetett cselekmények nagy nyilvánosság előtt elkövetett cselekményeknek minősülnek.
A nagy nyilvánosság előtti elkövetési módot a törvényhozó részben az alaptényállásban (a cselekmény csak abban az esetben minősül bűncselekménynek, ha azt a törvényi tényállásban meghatározott módon, jelen esetben tehát a nagy nyilvánosság előtt követik el) értékeli. Másrészt pedig azzal, hogy a más módon is elkövethető bűncselekmények esetén a minősített módon megvalósuló elkövetést súlyosabban büntetendőnek nyilvánítja, elismerve, hogy a nagy nyilvánosság előtti elkövetés nagyobb jogsérelem-lehetőséget, társadalomra veszélyességet hordoz.
A köznyugalom elleni bűncselekmények közül több például (Btk. XXII. Fejezet) csak akkor minősülnek bűncselekménynek, ha azokat nagy nyilvánosság előtt követik el (közösség elleni izgatás, a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, nemzeti jelkép megsértése, hatósági rendelkezés elleni uszítás, rémhírterjesztés), ill. a nagy nyilvánosság előtti elkövetés vagylagos elkövetési mód (önkényuralmi jelkép használata), a rágalmazás (Btk. 226. §) esetében azonban a jogalkotó ezt az elkövetési módot már súlyosabb szankcióval fenyegeti.
b) A második alcsoport az információval való visszaélés lehetőségeit fogja át. Attól függően, hogy a visszaélés milyen természetű (milyen társadalmi kapcsolatokkal van szoros összefüggésben) beszélhetünk az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélésről, az információval, mint szervezési, forgalomba hozatali és haszonszerzési lehetőséggel való gazdasági visszaélésről, tiltott meggyőzésről és befolyásolásról, valamely, jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásáról és az információ csalárd felhasználásának legáltalánosabb esetéről, a csalásról.
ba) Az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélés az alkotmányos rend elleni szervezkedés (Btk. 255. §). Állam elleni bűncselekmény, tehát esetében a Be. 158/D. § (1) bekezdés b) pontja alapján az intézkedést kötelező elrendelni.
bb) Az információs társadalom gazdaságában az információ azonban „közvetlen termelőerővé” lép elő: szervezési, üzletkötési, forgalomba hozatali, értékesítési és haszonszerzési lehetőséget jelent. E lehetőségekkel azonban vissza is lehet élni: a visszaélés három jellemző magatartási forma révén valósulhat meg. Az első az információcsere valamilyen szervezési, „toborzási” módjához kötődik, a második a forgalomba hozatal jogszabályi előírásaival ellentétes kommunikációhoz (ami épp e kötelezettségszegés révén válik a társadalomra nézve oly veszélyessé, hogy a magatartásformát a jogalkotó büntetni rendeli) és magához a forgalomba hozatalhoz (mely jelentheti az értékesítésre való felajánlást, de egyes esetekben magát valamely jogszerűen nem forgalmazható, tiltott cikk, szolgáltatás értékesítést is), a harmadik pedig valamilyen jogszerűen megismert információ jogellenes felhasználási módozatához. E lehetőségeket közös elemként a haszonra, gazdasági előnyre való meg nem engedett törekvés kapcsolja egymáshoz.
Az információval valamely haszonszerzési, gazdasági cél érdekében visszaélő bűncselekményi körbe a kábítószer-kereskedelem (Btk. 176. §), az új pszichoaktív anyaggal való visszaélés (Btk. 184. §), a teljesítményfokozó szerrel való visszaélés (Btk. 185. §), az egészségügyi termék hamisítása (Btk. 186. §), a tiltott állatviadal szervezése (Btk. 247. §) és a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk. 360. §) tartozik.
c) Az információ, a kommunikáció – ismeretközlés, ismeretcsere. Ismeretek közlésével mások magatartását, gondolkodását, véleményét befolyásolni tudjuk. A meggyőzés és a befolyásolás lehet társadalmilag elfogadott, kívánatos és támogatott (amit a jog a jogszerűségben ismer el), de lehet visszaélésszerű, az információ címzettjének jogait és érdekeit sértő is. Az információs mozzanat sok esetben fenyegetés, megtévesztés vagy rábírásra törekvés formájában van jelen. A fenyegetés az infokommunikációs eszközök, különösen a mobiltelefonok elterjedésével immár nem csak a közvetlenül, fizikai értelemben véve is jelen levő elkövető és sértett között fejthet ki hatást, a megtévesztő információközlés elektronikus úton is megvalósulhat, csakúgy, mint a rábírás, vagy rábírásra törekvés fogalmi körébe tartozó kommunikáció. A tiltott meggyőzés és befolyásolás körébe tartozik a tiltott toborzás (Btk. 146. §), a kóros szenvedélykeltés (Btk. 181. §), a kényszerítés (Btk. 195. §), a szexuális kényszerítés (Btk. 196. §), a szexuális visszaélés (Btk. 198. §), a kerítés (Btk. 200. §), a prostitúció elősegítése (Btk. 201. §), a gyermekprostitúció kihasználása (Btk. 203. §), a közösség tagja elleni erőszak (Btk. 216. §), a kiszolgáltatott személy megalázása (Btk. 225. §), a terrorcselekmény (Btk. 314. §), a zsarolás (Btk. 367. §) és az önbíráskodás (Btk. 368. §). A terrorcselekmény esetében a Be. 158/D. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelező elrendelni az intézkedést, egyéb esetekben ez csak lehetőség.
d) A csalás az információval való visszaélés talán legáltalánosabb formája. Lényege a tévedésbe ejtés: a valótlanság valóságként való feltüntetése, a tévedésben tartás valamely, az elkövető magatartásától függetlenül létező tévedés el nem oszlatása, megerősítése. Az előbbi passzív, az utóbbi aktív magatartást feltételez. Úgy a tévedésbe ejtő, mint a tévedésben tartó elkövető visszaél az információval, s e visszaéléssel okoz kárt. Az új Btk. előtti büntetőjog dogmatikai rendszere a csalást a vagyon elleni bűncselekmények körében, a csalás egyes különös formáit (hitelezési csalás, adó- és társadalombiztosítási csalás) pedig a gazdasági bűncselekmények körében helyezte el. Az új Btk. a csalást (Btk. 373. §), a színlelt gazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági csalást (Btk. 374. §) és az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást (Btk. 375. §) szabályozza a vagyon elleni bűncselekmények között, míg a tőkebefektetési csalást (Btk. 411. §) a gazdaság rendjét sértő bűncselekmények (XLI. Fejezet) szabályozza.
3. Az információ és információtovábbítás biztonságosságához és hitelességéhez fűződő egyéni és csoportérdek jogi és technikai eszközökkel való oltalma az információs társadalomban különös jelentőségre tesz szert. Az információs bűncselekmények e csoportjába a) az adat- és titokvédelmi és b) az információ hitelessége elleni cselekményeket sorolhatjuk.
a) Az egyénre vonatkozó, személyéhez köthető információ: személyes adat. A személyes adatot számtalan módon és célból tartják nyilván: adatkezelésre úgy a polgárok egymás közötti kapcsolataiban, mint az állam szervei és a polgár kapcsolatrendszerében, vagy a gazdálkodó szervezetek és a polgár jogviszonyaiban sor kerülhet. A személyes adatok védelméhez, célhoz kötött és bizalmas kezeléséhez fűződő egyéni érdeket a jog alapjogi szintű védelemben részesíti, s arra törekszik, hogy az egyén személyes adatai feletti rendelkezési jogát biztosítsa. Mindezt – az alkotmányjog (Alaptörvény, VI. cikk) és a polgári jog (Ptk. 83. §) személyiségvédelmi szabályai mellett – az adatvédelmi jog szabályai bontják ki tételesen. A személyes adat kezelése és feldolgozása személyhez fűződő jogot nem sérthet: ha ez mégis megtörténik, a jogsérelmet szenvedett polgári jogi igényeket támaszthat (Ptk. 84. §). A személyes adat azonban – árnyalt – büntetőjogi oltalomban is részesül. Büntetőjogi tényállásai a személyes adattal való visszaélés (Btk. 219. §), a közérdekű adatokkal való visszaélés (Btk. 220. §).
Valamely információ (tény, adat, ismeret) meghatározott kör számára való hozzáférhetetlenné, vagy hozzáférhetőségében korlátozottá (bizalmassá) tétele, titokban tartása ugyancsak egyike a társadalomban élő ember legrégebbi igényeinek. A demokratikus jogállamban az állam működésére vonatkozó információ egy részét többé már nem lehet a polgár előtt eltitkolni (erről az információszabadságról szóló törvények rendelkeznek), az állami információ más részének titkossá nyilvánítása és kezelése ugyancsak törvényileg biztosított (titokvédelem). Míg a titokvédelmi bűncselekmények a titok jogosulatlan megismerésével, felfedésével kapcsolatos jogszerűtlen magatartási formákat rendelik büntetni, úgy a jogosulatlan adatkezelés bűncselekménye a közérdekű adat eltitkolásával vagy meghamisításával is elkövethető.
Az egymással versengő, vagy szemben álló társadalmi érdekek az információ titokban tartása és jogszerű megismerhetősége terén tehát ütköznek. Az állam titkaihoz a polgár kíván hozzáférni; a magántitok (ide értve a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó információk meghatározott körét is) megismerhetősége az állam számára válik kívánatossá. Mindkét esetben a másik társadalmi szereplő birtokában lévő információval való visszaélés (érdeksérelem) megakadályozása (prevenció) áll a háttérben. Egyik oldalról kialakul az állam- és magántitok jogi védelmének árnyalt rendje. Az állam védi az államtitkot (hatályos szabályozásunk szerint: a minősített adatokat), és jogi védelmet biztosít a gazdasági, személyi természetű magántitok számára is), másrészt – a társadalmi konszenzusnak, a politikai hatalmi viszonyoknak megfelelő mértékben – működésére vonatkozó információhoz (bizonyos jogszerű korlátokkal) hozzáférést is biztosít.
Az új Büntető Törvénykönyv „titokvédelmi” bűncselekményei a magántitok megsértése (Btk. 223. §), a levéltitok megsértése (Btk. 224. §), a minősített adattal való visszaélés (Btk. 265. §), a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény (Btk. 267. §), az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés (Btk. 280. §), a zártörés [Btk. 287. § (1) bek. c)–d)], a választás titkosságának megsértése [Btk. 350. § (1) bekezdés f) pont], a gazdasági titok megsértése (Btk. 413. §), az üzleti titok megsértése (Btk. 418. §) és a tiltott adatszerzés (Btk. 422. §). Komplexebb, de alapvetően szintén a magánszféra védelmét szolgáló bűncselekményi tényállások a jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés (Btk. 307. §) és a jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése (Btk. 308. §), ahol az információhoz való hozzájutás, az adatszerzés különös módja alapozza meg a jogellenességet.
b) Miután az információ nagyon sokszor joghatás kiváltására alkalmas ismeretet, tényt, adatot jelent, a Büntető Törvénykönyv elsődlegesen olyan, az információ hitelessége elleni bűncselekményeket rendel büntetni, melyek a hamis információközlés nyomán bekövetkező joghatás-kiváltás potenciális társadalomra való veszélyességét tükrözik. E bűncselekmények irányulhatnak az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közrend (közbizalom) ellen, de sérthetik a gazdasági élet törvényes működéséhez, a jogbiztonsághoz fűződő, alapvető társadalmi érdeket is. A bűncselekmény ezekben az esetekben az információ meghamisításával, hamis információközléssel vagy a hamis, valóságnak meg nem felelő információ felhasználásával valósul meg. Ilyen cselekmények a közokirat-hamisítás (Btk. 342. §), a biztonsági okmány hamisítása (Btk. 344. §), a hamis magánokirat felhasználása (Btk. 345. §), az okirattal való visszaélés (Btk. 346. §), a választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 350. §) és a fogyasztók megtévesztése [Btk. 417. § (2) bek.].
4. A számítógépek elterjedése, hálózati összekapcsolása a társadalmi-gazdasági élet minden szektorát érintette, s a legutóbbi húsz évben át is formálta. Ma már a kompjuterizáció jelen van a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, de a gazdasági szférában és – egyre inkább – az otthonok, háztartások mindennapjaiban is. Információszerzési- és továbbítási és szórakozási lehetőség, a munka és a gazdasági ügyletek (ide értve az elektronikus eszközök igénybevételével megvalósuló a fizetési, pénzkezelési műveleteket is) ma már világméretű hálózatokba kapcsolt eszköze.
a) A „klasszikus” számítógépes bűncselekmények elleni védekezés igénye, a számítógépen elektronikus jelek formájában tárolt információ, a számítástechnikai rendszerek oltalmának kérdése minden szektorban egyformán jelentkezik. A hálózatok révén összekapcsolt számítógépek adatállományához távolról is hozzá lehet férni, azt jogosulatlanul meg lehet ismerni, meg lehet változtatni. A bűnelkövetési formák új lehetőségei jelentkeztek. Maga a „számítógép-fogalom” sem köthető pusztán a mindennapi élet szóhasználata szerinti kompjuterekhez: ma már az adattárolásra, feldolgozásra, továbbításra szolgáló technikai berendezések, készülékek (mobiltelefonok, szöveges üzenetközvetítők, hordozható számítógépek és notepadok, kommunikátorok éppúgy a fogalomkörbe tartoznak, mint a nagy teljesítményű szerverek, hálózati kiszolgálók.
A „klasszikus” számítógépes bűncselekmények az új Btk.-ban önálló fejezetet (XLIII.) alkotó tiltott adatszerzés [Btk. 422. § (1) bek. d) pont], az információs rendszer vagy adat megsértése (Btk. 423. §) és az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 424. §), illetőleg a más sajátosságai alapján már érintett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk. 375. §).
b) A pénzt eszmei módon megtestesítő információ, az elektronikus úton történő fizetések, pénzmozgások a hitelesség és a biztonságosság különösen nagy fokát követelik meg. E körben fontos a számítógépes és hálózati úton történő banki és tőzsdei transzferek, pénzmozgások és a hétköznapi életben egyre nagyobb szerepet betöltő készpénz helyettesítő, elektronikus fizetési eszközök sajátos jogi védelmi kérdéseinek elkülönítése. Mindkét esetben elektronikus adatcsere, jelforgalom történik ugyan (a pénzügyi tranzakció tehát számítógépes úton zajlik), s többnyire zárt, vagy magas fokú titkosítással rendelkező nyílt rendszereken, a pénzintézetek, tőkepiaci szereplők közötti, döntően elszámolási jellegű elektronikus tranzakciók nem járnak együtt készpénz kifizetéssel. Információs büntetőjogi védelmük a számítástechnikai rendszerek oltalma révén biztosítható.
A bankkártya birtokosa is kezdeményezhet ilyen jellegű pénzügyi műveleteket (átutalások intézése, távfizetések), de a kártya felhasználásával, a bankautomaták hálózata révén szinte a világ minden pontján készpénzhez is juthat, vagy azzal áru, szolgáltatás ellenértékét egyenlítheti ki. A bankkártya, a hitelkártya alapvető funkciója tehát – a gazdasági életben mindenki számára hozzáférhető módon – a készpénz helyettesítése: ennek megfelelően fokozott büntetőjogi védelme indokolt.
A készpénz-helyettesítő fizetési eszközök fogalmával, kibocsátásával, használatával kapcsolatos kérdéseket hatályos jogunkban alapvetően (2009-től a korábban az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről szóló 2004. évi XXXV. törvényben szabályozott kérdéseket is ide értve) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény rendezi.
Miután e fizetési módok is készpénzt helyettesítenek, a hitelességhez és biztonságossághoz fűződő társadalmi érdeket visszatükröző büntetőjogi oltalom igénye éppúgy felmerül, mint a bankkártyák esetében. Hatályos jogunkban az elektronikus fizetések körét érintő bűncselekmények a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk. 392. §), a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés (Btk. 393. §) és a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (Btk. 394. §).
5. Valamely új ismeret létrehozása (kigondolása) alapvetően a jog szabályozási hatókörén kívül eső folyamat. Amennyiben azonban valamely személy által kigondolt, s a gondolkodás szubjektív világából a társadalmi közegbe a tárgyiasulás révén kilépő (létrejövő) új ismeret a társadalom részéről elismert értékkel bír (mert a létre hozó személy szellemi teljesítményéhez kötődően újnak, eredetinek minősül, vagy vagyonilag hasznosítható értéket képvisel stb.) puszta létrejöttével (tárgyiasulásával) jogi oltalomra tarthat számot. Ez az oltalom alapjában véve a novumnak szól: lehet automatizmus, az újdonság intellektuális értékét (a szerző és műve kapcsolata), vagy az új gondolat (találmány, szabadalom) révén lehetővé vált anyagi gyarapodási lehetőséget (hasznosságot, vagyoni értéket) elismerő és formális eljáráshoz kötött (iparjogvédelem).
A szellemi tulajdon jogának mai komplex szemlélete (Intellectual Property Rights) a WIPO 1967-es stockholmi alapító szerződése értelmében az iparjogvédelem, a szerzői és szomszédos jogok védelme, és a tisztességtelen versennyel szembeni védelem három nagy körét foglalja magában. Az IPR-fogalom alatt szűkebben az ipari tulajdon, valamint az irodalmi, művészeti tulajdon kategóriáit értjük: az első kör jogi oltalmát az iparjogvédelmi, a másodikét a szerzői jog biztosítja. Az új Btk. szerint szellemi tulajdon elleni bűncselekmények a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 385. §), a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 386. §), a jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 387. §) és az iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk. 388. §).
6. A büntetőjog által is elismert, oltalmazandónak minősülő érdekek az információ igen sokféle megosztása révén sérülhetnek. Az információ annak közzétételével, továbbításával, más részére történő hozzáférhetővé tételével válik joghatás kiváltására alkalmassá – a Be. 158/B. § (1) bekezdése szerinti elektronikus adat fogalma szerint az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adattá. Ennek megfelelően az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő elrendelésére is nagyszámú bűncselekményi tényállás esetében kerülhet sor.
Az írás a Gazdaság és Jog 2013. évi 2. lapszámában (3-7. o.) jelent meg.