Tényleges életfogytiglan?

Kategória:Szakcikkek

pdf letoltes
 

Kötéltánc

Mikor szabaduljanak feltételesen a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek? – erről dönt a Kúria.

A Legfőbb Ügyészséget sem sikerült meggyőznie a kormánynak arról, hogy megtalálta az európai megoldást a Strasbourgban embertelennek talált tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés ügyében. Erre utal legalábbis, hogy a vádhatóság sem gondolta alkalmazni az elmarasztalásra válaszul megalkotott, 40 év után automatikusan bekövetkező kötelező kegyelmi eljárást. Ehelyett hivatalból felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúriánál, azt kérve, változtassák meg a Magyar László ügyében született jogerős döntés azon részét, amely kizárja a feltételes szabadlábra helyezést. Ugyanezt kérte a védelem is, így a Kúria előtti vita szokatlan módon már csak arról szól a vád és a védelem között, hogy Magyar esetében 25 vagy 30 év múlva kellene-e megvizsgálni a szabadulás lehetőségét. A végső döntést – amely várhatóan hatással lesz majd a kisebb súlyú bűncselekményekért kiszabott büntetésekre is – lapzártánk után, a Kúria felülvizsgálati tanácsa hirdeti ki.


Fotó: Schmidth Andrea

Magyar László egy rablóbanda tagjaként magányos és idős embereket támadott meg, a bántalmazásokba hárman belehaltak. Emiatt, valamint rablásokért és más bűncselekményekért még 2005-ben ítélték a férfit életfogytig tartó szabadságvesztésre, és az ítéletben kizárták a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét. Ez azonban az embertelen, megalázó büntetés tilalmába ütközik, ezért jogsértő a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) – állapította meg az Emberi Jogok Európai Bírósága még tavaly májusban Magyar beadványa nyomán. A férfi a Fidesz által az alaptörvénybe is beemelt „tényleges” mellett kifogásolta büntetőügyének nyolc évig tartó tárgyalását és egyik bírájának elfogultságát is. Nagyrészt sikerrel járt: az elhúzódó eljárásért kétezer euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg neki. A tész kérdésében azonban a bíróság elegendőnek látta a jogsértés megállapítását, ami nem jelenti azt, hogy ki kellene engedni a börtönből. Önmagában ugyanis nem jogsértő, ha valakit élete végéig börtönben tartanak, de a szabadulás elvi lehetőségét meg kell adni. Ezért a legsúlyosabb büntetést időnként kötelezően felül kellene vizsgálni – a strasbourgi bírák szerint.

Az újabb bukta csak idő kérdése volt, hiszen az emberi jogi bíróság már több ügyben is kimondta, hogy még a tényleges életfogytosoknak is lehetővé kell tenni a reszocializáció, és ennek sikere esetén a szabadulás lehetőségét, vagyis a reményt.

Magyarországon jelenleg 53-an töltik tényleges életfogytig tartó büntetésüket, közülük 29-en már jogerős döntés alapján. E büntetési forma térhódításához a halálbüntetés 1990-es eltörlése is hozzájárult. Az első szabályozás az Antall-kormány idején, 1993-ban született meg, amit az első Orbán-kormány 1999-ben megszigorított, majd 2010-ben tovább bővítette azon ügyek körét, amelyekben kiszabható a valóban „ténylegessé” tett életfogytig tartó börtönbüntetés.

A tész nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását a magyar Alkotmánybíróságtól is kérték már, ám a testület januárban érdemi indoklás nélkül megszüntette a szerinte okafogyottá vált eljárást. A jogalkotó viszont lépett: tavaly ősszel bevezette a kötelező kegyelmi eljárás jogintézményét. E szerint negyven év után felülvizsgálható a tényleges életfogytiglan. A kegyelemre való alkalmasságot büntetőbírókból álló kegyelmi bizottságnak kell majd vizsgálnia, először 25 év múlva. A bizottság véleménye köti az igazságügyi minisztert, de nem köti a köztársasági elnököt, aki szabadon mérlegelheti a kegyelem megadását. Ezzel – legalábbis az igazságügyi tárca álláspontja szerint – a magyar jogalkotó végrehajtotta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét.

Kevesek értenek ezzel egyet, mondván: nem igazi jogorvoslati lehetőség az, ha a köztársasági elnök felülbírálhatja a bírák döntését. „A negyven év is túl hosszú idő, gyakorlatilag egyet jelent a reménytelenséggel” – értékelt a HVG-nek Karsai Dániel ügyvéd, aki Magyart is képviselte az Európai Bíróság előtt. Hozzátette: kriminológiai kutatások igazolják, hogy 25 év után eléri a büntetés a célját, és akkor még van értelme a társadalomba való visszavezetésnek is. Az angliai 25 év utáni felülvizsgálati időt Strasbourg is jóváhagyta, igaz, egy francia ügyben a harmincéves határvonalat is elfogadta, a köztársasági elnök vétójogának lehetőségét viszont nehezményezte. Ez alapján kevéssé valószínű, hogy a magyar megoldás átmenne az újabb strasbourgi szűrőn.

„Szükséges lenne a közvéleménnyel is megértetni, hogy a tényleges életfogytiglan eltörlése nem egyenértékű azzal, hogy gyilkológépek jelennének meg az utcákon, hiszen azok, akiket évtizedek múltán is szükséges a társadalomtól izolálni, továbbra is a rácsok mögött maradnának” – olvasható az Országos Kriminológiai Intézet tanulmányában. Amely azt is felveti, hogy „egyszemélyi döntés helyett megalapozott szakértői véleményekre támaszkodó, egyéni kockázatelemzést kellene elvégezni, amelynek középpontjában nem az elítélt fegyházbeli, hanem a kinti világban prognosztizálható önálló magatartásának kellene állnia”.

A kormány viszont e területen is folytatja „szabadságharcát”. Miután a halálbüntetés ügyében – ami elterelésnek is nagyon jó témának bizonyult – kénytelen volt visszavonulót fújni, a felülvizsgálat hírére már Lázár János miniszter és Répássy Róbert igazságügyi államtitkár is sietett leszögezni, hogy a tényleges életfogytiglanit „nem adják”. Strasbourgi bírósági döntés, uniós elvek ide vagy oda, Lázár leszögezte: ez ügyben semmilyen engedményt nem akarnak tenni.

PÁLMAI ERIKA

A cikk a HVG 2015/24. lapszámában (18-20. oldal) jelent meg.

A június 11-én született ítéletről itt olvashat:
http://hvg.hu/itthon/20150612_Legkorabban_76_evesen_szabadulhat_az_elet