Életünk során gyakran tapasztaljuk, hogy vannak a mindennapi életnek olyan területei, amelyekről sokan azt gondolják, hogy értenek vagy érteni vélnek. A jog tipikusan egy ilyen terület. A hétköznapi beszélgetések, vagy a közösségi média olvasása során tapasztalható, hogy adott – egyebekben a joghoz erősen kötődő – kérdésekben sokaknak van határozott álláspontja, mely álláspontot azzal a belülről fakadó vélelemmel oszt meg, mintha az adott témának szakértője lenne. A büntetőjog kapcsán véleményem szerint – annak sokszor erkölcsi értéket hordozó tartalma miatt – a fenti állítás hatványozottan igaz. Az előzőekre tekintettel úgy vélem, hogy az általános feladatán túl a jogászságnak kötelezettsége, hogy a helyes értékítélet kialakítása érdekében egyfajta módon edukáljon.

A bűncselekmény absztrakt fogalmát vizsgáló tudományos és tankönyvirodalom általában a bűncselekmény törvényi és tudományos fogalmát különbözteti meg. Az előbbi alapvetően a kodifikált büntetőjog terméke, és mint ilyen, az írott büntető jogszabályban keresendő és lelhető fel. Keletkezését és „működését”, hatásmechanizmusait tekintve a törvényi bűncselekmény-fogalom deduktív jellegű, a jövőre nézve, normatív jelleggel minden egyes esetre érvényesen határozza meg azt, hogy mi a bűncselekmény.

Az adókijátszás fogalma az adójogi normák illegális megsértését jelenti, szemben például az adótervezéssel vagy az adókikerüléssel, melyek az adócsökkentés legális módjait takarják. Az adókijátszás körébe tartozik a büntetőjogi kategóriát képező költségvetési csalás, illetve a pénzügyi jog által szankcionált, de a büntetőjog által nem üldözött adójogi normasértés is. Az adókijátszás éves szinten jelentős bevételkiesést jelent mind a hazai, mind az Uniós költségvetésnek, továbbá az adócsaló cégeknek komoly versenyelőnyt jelent a költségcsökkentés ezen jogellenes módja a tisztességesen adózó versenytársaikkal szemben.

    Annak, hogy a jogosulatlan vadászat büntetőjogi jogkövetkezményeinek áttekintésére teszek kísérletet, több indoka is van: egyrészről magam is aktívan vadászom, így a vadászat egyéb vonatkozásai mellett annak büntetőjogi kérdései is foglalkoztatnak. Másrészről az orvvadászat tényállásának újszerűsége, mely ekként a 2012. évi C. törvényben (Btk.) szerepel először büntetőjogi szabályozásunk fejlődésének történetében. E tanulmányban nyilvánvalóan nem […]

Napjainkban már a büntetőeljárási joganyag szerves részét képezik a sértettek védelmét, illetve jogaik hatékony érvényesítését elősegítő rendelkezések. E szabályok keletkezése mögött a nemzetközi előírások, így az Európai Unió áldozatvédelmi törekvései állnak. A hatályos rendelkezésekben testet öltenek azon elvárások, amelyek a jogalkalmazó kötelezettségévé teszik a büntetőeljárás talán legkiszolgáltatottabb személyeinek, a sértetteknek, valódi empátiával és a lehetséges eljárási eszközökkel történő támogatását.

E tanulmány tartalmi lényege a jogi gondolkodás és a mai modern jogi elméletek egyik legismertebb ókori római előfutárának, Marcus Tullius Cicero proverbiumával fedhetők le és foglalhatók össze leginkább. S habár állítása sokkal inkább konstatálható véleménykifejtésnek, mint sem tudományos megfogalmazásnak, tökéletesen tükrözi a jogban esetlegesen felmerülő hibákat, a megfogalmazható kritikákat vele szemben: „Summum ius summa iniuria”, mi szerint a jog sokszor igazságtalanságot, tévedéseket eredményezhet. A legteljesebb mértékben érvényre juttattatott jog, a törvény betű szerinti értelmezése, merev alkalmazása egyéb körülmények figyelembevétele nélkül helytelen következtetések levonásához, s mint hogy helytelen, jogszerűtlen eredményhez és végső soron igazságtalansághoz, jogtalansághoz is vezethetnek. Ezen sorokat olvasva megfogalmazódhat a feltételezés mindannyiunkban, mi szerint az igazság érvényre juttattatása a hatóságok részéről nem feltétlen a törvények maximális, szigorú alkalmazásán és értelmezésén alapul. Azon tényezők és összefüggések, melyek végső soron eljuttatnak e felvetés megértéséig, rendkívül összetetté és nem feltétlen egyértelművé teszik ezen ókori római rétori maxima értelmezését; mely rávilágítani kíván, a már több mint kétezer évvel ezelőtt is megjelenni látszó anomáliára a kontinentális és az angolszász jogrendszerben, s melynek elkerülése a mindenkori igazságszolgáltatás egyik legfontosabb feladata, a mai napig is.

A garázdaság bűncselekménye a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) köznyugalom elleni bűncselekményei közé tartozik (Btk. XXXII. Fejezet 339. §). E deliktum funkciója, hogy – az erőszakos jelleg folytán – a köznyugalom megzavarására alkalmas magatartásokkal szemben büntetőjogi védelmet biztosítson akkor, amikor e magatartások más, specifikus jogi tárgyat támadó és egyúttal súlyosabb bűncselekményt nem valósítanak meg.

A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs azon jogi tárgyak közé tartoznak, amelyeket a jogalkotó minden korszakban valamilyen szintű védelembe vont, a büntetőjogi szabályozás megjelenésétől egészen napjainkig. A büntetőjogi szabályok azonban függnek a társadalom aktuális erkölcsi értékítéletétől is, így mind tartalmukban, mind a szabályozás nyelvezetében (lásd például a korábbi törvények szóhasználatában a „természet elleni”, vagy a „kéjelgés” kifejezéseket, amelyek a mostani Btk.-ban már nem szerepelnek) folyamatos változáson mentek és mennek át. Büntető Törvénykönyvünk megváltoztatja a fejezet címét is, a korábbi Btk. XIV. Fejezet II. Címe „A nemi erkölcs elleni bűncselekményeket” szabályozta, a Btk. XIX. Fejezete „A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények” címet viseli. Ezzel is kifejezi a törvénykönyvünk, hogy nem a nemi erkölcs védelme az elsődleges és egyetlen védett jogi tárgy, hanem a nemi integritás, nemi önrendelkezés, nemi szabadság védelme is.

A terrorizmus nem 21. századi jelenség, bár kétségtelen, hogy a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően új megvilágítást kapott, és ez jelentős hatást gyakorolt a pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedésekre is. A terrorizmus egy olyan globális veszélyt jelent, amely ellen a nemzetközi közösség, a regionális nemzetközi szervezetek és az egyes államok több síkon lépnek fel.

A címben feltett kérdésre a válasz látszólag egyszerű, ha azonban a foglalkozást büntetőjogi aspektusból közelítjük meg, már sokkal árnyaltabb képet kapunk. A kérdés feltételét és vizsgálatát a foglalkozástól eltiltás körében folytatott – állás­pontom szerint nem mindig a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseivel összhangban álló – bírói gyakorlat indokolja.

Scientia potentia est – A tudás hatalom, tartja a mondás. A megszerzett tudás ugyanakkor csak abban az esetben jelent hatalmat és előnyt, ha csak bizonyos személynek vagy körnek áll rendelkezésére, hiszen ha mindenki számára ismert volna, akkor – természetesen az információ fajtájától függően – értéktelenné válna. 

Dr. Gál István László a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára által írt hiánypótló tanulmány teljesen új megvilágításba helyezi az állam titkainak védelmét, mert büntetőjogi szempontból ilyen átfogó és tartalmilag tökéletes összeállítás még nem született.

A 2012. évi C. törvény hatálybalépése óta a Büntető Törvénykönyv Különös Részében nevesített legenyhébb büntetés a büntetőjogi elzárás. Amennyiben csak ezt vesszük figyelembe, szomorúan konstatálhatjuk, hogy az egyes bűncselekmények fenyegetettségi szintjének legalján és legtetején egyaránt szabadságelvonás szerepel. Ahogy Tóth Mihály egy évtizeddel ezelőtt fogalmazott: „[e]zt a tényt a harmadik évezred elején még tőlünk keletebbre is nehéz lesz elmagyarázni”. Ez az állítás kodifikációs szempontból teljes mértékben helytálló. Ahhoz azonban, hogy az említett szankciónem jogrendszerünkben betöltött szerepéről teljes képet kapjunk, elengedhetetlen a bírói gyakorlat immár évtizedes tapasztalatainak elemzése.

A már nem is annyira új eljárási törvény látszólag jelentősen csökkentette a bizonyítás jelentőségét, mivel lehetővé tette a beismerő nyilatkozat és a tárgyaláshoz való alkotmányos jogról történő lemondás elfogadásának a lehetőségét, melynek elfogadásával mellőzhető a bizonyítás. Ennek hiányában a bíróságnak mindazon bizonyítást le kell folytatnia, amelynek eredményeképpen ügydöntő határozatot hozhat. A bizonyítás törvényessége elsőrendű érdek, hiszen az ennek során megvalósított hiba a bizonyíték elvesztéséhez vezethet, ami az igazságszolgáltatás hibája lenne. Az igazság kiderítése és a valósághű tényállás megállapítása olyan követelmény, melyet csupán törvényes keretek között lefolytatott bizonyítással szabad teljesíteni.

Magától értetődőnek tűnik úgy tekinteni az Európai Unión belül a tagállamok bűnüldözési és büntető igazságszolgáltatási (röviden: bűnügyi) együttműködésére, mint egy egységes, folyamatosan fejlődő és mélyülő területre, amelyet csak az Egyesült Királyság Európai Unióból kilépése, azaz a Brexit zavart meg némiképp.

A gazdasági bűncselekmények nyomozása egy kihívásokkal teli és rendkívül összetett terület, amely a modern társadalmakban jelentős szereppel bír. A gazdasági bűnözés szorosan kapcsolódik a gazdasági, üzleti, pénzügyi tevékenységekhez és nemcsak egyéneket, hanem vállalatokat, pénzügyi intézményeket, továbbá akár államokat is érinthet. Egy könyvvizsgálattal, tanácsadással foglalkozó nagyvállalat, a Pricewater­houseCoopers (PwC) 2022-es globális gazdasági bűnözésről készített felmérése szerint világszerte a szervezetek közel fele tapasztalt valamiféle visszaélést vagy pénzügyi bűncselekményt az elmúlt két évben. A magyarországi helyzetről készült 2014-es felmérés szerint minden iparágat és minden negyedik vállalatot érintett a gazdasági bűnözés. E kiemelkedően magas arányú bűncselekményi kör felderítése a nyomozó hatóság kiemelt figyelmét és szaktudását igényli.

A 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) megváltoztatta az ügyész(ség) és a magánvádló korábbi viszonyát a magánvádas eljárásban történő vádképviselet és a váddal való rendelkezés körében. Ezt követően három év sem telt el, amikor a jogalkotó – miközben Magyarország ügyészsége éppen 2021-ben ünnepelte a közvád kizárólagos letéteményesét megtestesítő modern, egységes és a bíróságtól független közvádlói szervezet felállításának 150 éves jubileumát – 2021. január 1. napjától egy úgynevezett salátatörvénnyel, a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvénnyel ismét módosította, kiegészítette a magánvádas eljárás vonatkozó szabályait.

A tanulmány célja a játékelmélet és jog kombinációjának mélyreható vizsgálata, azonosítva az elméleti alapokat és kiemelve az alkalmazási területeket. A játékelmélet és jog kölcsönhatásának elemzése során a tanulmány két fő célt tűz ki: elsődlegesen, kibontja a játékelmélet alapelveit, fogalmait és stratégiáit, valamint ezek kapcsolatát a jogi döntéshozatal és tárgyalási folyamatokkal. Másodsorban, a tanulmány az alkalmazási területekre fókuszál, beleértve a bűnözés és büntetés, jogi precedensek, valamint az emberi jogok és etikai kérdések szerepét a játékelméleti modellben.

A Magyar Közlönyben 2023. október 16-án jelent meg az agrárminiszter 57/2023. (X. 16.) AM rendelete egyes vadgazdálkodással összefüggő miniszteri rendeletek módosításáról. Saját ügyvédi gyakorlatom alapján is állíthatom, ez a módosítás nemcsak a jövőre vonatkozóan fogja alapvetően megváltoztatni a Btk. 245. § c) pontja szerinti orvvadászat gyakorlatát, de a folyamatban lévő ügyekre is kihat. A Vtv. végrehajtási rendeleteként a Btk. 245. § egyik háttérnormájaként is funkcionáló jogszabály a következő új szabályozást tartalmazza:

Christopher Joyner meghatározása szerint a terrorizmus olyan, mint a pornográfia: felismerjük, ha látjuk, de lehetetlen univerzálisan elfogadott definíciót találni rá. Dolgozatomban – a fentiek igazságtartalma ellenére is – megpróbálom bemutatni a terrorizmus eszmetörténetét, fogalommeghatározási próbálkozásait, illetőleg azokat az általános ismérveit, melyek alapján kísérletet lehet tenni akár még egy általános jellegű definíció megalkotására is. Végezetül érinteni kívánom napjaink szomorú aktualitását, az Izrael elleni 2023. október 7-i terrortámadást, és az azt elkövető terrorszervezetek büntetőjogi szankcionálásának lehetőségét.

A ne bis in idem (non bis in idem) elve az ugyanazon tény kétszeres értékelésének tilalmát határozza meg, és mint ilyen, a szuverén államok központi alapköve, mely az állam büntetőigénye érvényesítésének egyik eljárásjogi akadályát jelenti.

Az elv, melynek eredete a római jogra vezethető vissza – nemo debet bis vexari pro una ez eadem causa, azaz senki nem kell elszenvednie, hogy vele szemben ugyanazon cselekmény miatt kétszer is büntetőeljárást folytassanak le – valamennyi szuverén állam mérvadó jogrendszerének szerves részét képezi.

Régi dilemmája a büntetőeljárásnak, hogy mi a helyes eljárás abban az esetben, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően annak tartalmi helytelensége oly mértékben kiderül, hogy a határozat fenntartása az anyagi igazság sérelmével, annak nyilvánvaló meghamisításával járna. Már Finkey is felhívta a figyelmet arra, hogy a bírói ítéletek tekintélyét ok nélkül ne ingassák meg, de az emberi tévedések helyrehozása se legyen megnehezítve, és különösen az ártatlanul elítéltek megmentése az igazságtalan büntetéstől minél biztosabban keresztülvihető legyen. A res iudicata sértetlensége és a perújítás tehát csak látszólag vannak ellentétben, a perújítás éppen az alaki és az anyagi igazság közti ellentétet rontja le az utóbbi javára. A Finkey által is emlegetett tekintélyét a bírói ítéleteknek az a jogerő adhatja meg, amelynek a ténybeli alapon történő feltörését a perújítás célozza.

A bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségéről a részletes szabályok által meghatározott büntetőeljárásban dönt. E folyamatban nagyon fontos a perrendnek megfelelően a tényállás megállapítása, annak helyessége. A büntetőeljárásban kiemelt jelentőséggel bírnak a ténykérdések, de a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezéseinek megtartása is. A ténykérdéseket a jogalkalmazás során, különösen a büntetőeljárás fakultatív, jogorvoslati szakaszában el kell választani az eljárásjogi kérdésektől, de azoktól nem lehet függetleníteni, hiszen a ténymegállapítási folyamat részei, köztük a kardinális bizonyítás, és célja: a valósághű és optimális esetben az igazságot jelentő múltbeli esemény rekonstrukciója a törvény szigorú, sokszor eltérést nem engedő, részletes előírásai által rendezett. Tanulmányunkban a büntetőbíróság ügydöntő határozatának tényállását, megalapozottságát, megalapozatlanságát valamint az indokolási kötelezettség megszegésében megnyilvánuló eljárási szabálysértések összefüggéseit vizsgáljuk az ítélkezési gyakorlatban tükrében – az elméleti alapok megvilágítása után. A jogalkotói akarat, a törvények mindig a jogalkalmazásban nyernek értelmet és érvényesülnek, így különösen fontos a törvényes és reményeink szerint az igazságot is kifejező bírói döntéshez az ítélkezés folyamata, különös tekintettel a Kúria iránymutató gyakorlatára.

A 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború a legnagyobb hagyományos katonai konfliktus Európában a második világháború óta. Az orosz katonai agresszió, amit Oroszországban jelenleg is tilos háborúnak nevezni, eddig óvatos becslések szerint is több százezer ember életét követelte vagy testi épségét, egészségét sértette ukrán és orosz oldalon egyaránt. A katonai konfliktusban rendszeresen szivárognak ki minősített adatok, sokszor a legmagasabb minősítési szintű, szigorúan titkos anyagok is. Ezek nyilvánosságra kerülése emberéleteket is veszélyeztethet, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a közvélemény tájékoztatásához fűződő érdek nem írja-e felül az államok és a nemzetközi szervezetek azon érdekét, hogy ezeket az információkat megóvják.

Büntetőügyeket tárgyaló bíróként, elsődleges feladatom a jogszabályoknak megfelelően, a megvádolt személyek büntetőjogi felelősségének kérdésében dönteni. Ennek során, a legfontosabb alkalmazandó jogszabályok, a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Btk.) és a Büntetőeljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Be.).

Az ENFSI (European Network of Forensic Science Institutes – Bűnügyi/Igazságügyi Szakértői Intézetek Európai Hálózata) a közös európai bűnüldözés egyik sajátos szervezete. Sajátos annyiban, hogy tagjai nem az EU-ból, hanem az Európa Tanács tagállamaiból kerülhetnek ki.

Európa-szerte szorosan kötődik a koldulás problematikája a szegénység, a szegénygondozás kérdésköreihez, a ’szegény’ fogalom a történelem folyamán felölelte a koldusokat, a vándorlókat, a beteg, család nélkül élő felnőtteket, valamint az árvákat és a családból kiesett, magukra maradt gyermekeket is.

Gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Joga van ahhoz, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljon.

Jerome Frank Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt című válogatott írásaiban bár a XX. századi amerikai igazságszolgáltatás problémáiból indul ki, azonban általános érvényű jogfilozófiai, jogszociológiai, jogi pszichológiai kérdésekre is választ keres, választ ad.

A ne bis in idem elve ugyanazon tény kétszeres értékelésének tilalmát határozza meg, és mint ilyen, a modern büntetőjog – értve ez alatt az anyagi és az eljárásjogi rendelkezéseket egyaránt – egyik sarokköve. Az elvet Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (6) bekezdésében immár expressis verbis is rögzíti. Karsai is úgy fogalmaz, hogy a ne bis in idem elve a ius puniendi parttalan érvényesítésével szemben védelmezi az individuumot, illetve biztosítja a bírósági döntések „véglegességét” a modern jogállamban.

A magyar büntető eljárásjog immár több mint négy éve fontos mérföldkőhöz érkezett. Az Országgyűlés 2017. június 13-án fogadta el a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt (továbbiakban Be.), mely a 867. § szerint 2018. július 1-jén lépett hatályba. A Be. az eltelt időre tekintettel már nem tekinthető új szabályrendszernek, de olyan kardinális változásokat hozott, melyek gyakorlata a Kúria egységesítő és iránymutató tevékenysége ellenére még nem teljesen kialakult. Mindez érthető is, hiszen a magyar perjogba a jogalkotó számos olyan elemet épített be, mely nem a kontinentális jogrendszerben honos, hanem az angolszász jogi kultúrában alakult ki.

Az új Be. hatálybalépésével az előkészítő ülés rendkívül nagy hangsúlyt kapott a büntetőeljárásban: ez a tárgyalás előkészítő szakaszában megtartásra kerülő nyilvános ülés ugyanis immár lehetőséget biztosít arra, hogy akár az eljárás kezdetén érdemi döntés születhessen a kérdéses ügyben, ha pedig erre nem adódik lehetőség, az előkészítő ülés a bizonyítási eljárás előkészítése révén a későbbi eljárás egészének megalapozásában és koncentrációjában vesz részt,

Sajnos előfordul, hogy a bűncselekmény sértettje vagy egyetlen szemtanúja egy gyermek, akinek a személyisége még kiforratlan, sérülékenyebb a külső káros hatásokkal szemben. A bűncselekmény okozta trauma után kihallgatása néha elkerülhetetlen és kénytelen egy számára idegen személy előtt feltárni és elmondani az általa átélt borzalmakat, a saját értelmi szintjén, a világról addig szerzett ismeretei alapján.

A mottóként használt alaptézisből kiindulva tanulmányunk a címbeli bűncselekmény tekintetében veti fel azokat a bizonyítási nehézségeket – különös figyelemmel a szakértői bizonyításra –, amellyel a bíróság szembe találja magát a tárgyalóteremben a bizonyítási eljárás során. Célunk annak bemutatása, hogy milyen elválaszthatatlan összefüggés van az egyes eljárási szakaszok között, amelyből fakadóan, ha a nyomozati szakban a szakszerűség – bármilyen okból is – csorbát szenved, az milyen hatással lehet a bírósági szakban lefolytatott bizonyítási eljárásra, amelynek során „mindent el kell követni a hibaforrás lehetőség szerinti kiküszöbölésére.”

Az igazságügyi szakértő felelőssége a többrétegű jogszabályi környezetben igen sokrétű. Ez a felelősség egyaránt érvényes azokra, akik kirendeléssel válnak szakértővé a büntetőeljárásban, de azokra is, akik úgynevezett magánszakértés keretében kerülnek az eljárásba. Ugyancsak vonatkozik a fegyelmi felelősség az eseti szakértőkre is, hiszen, eseti szakértőként csak az járhat el, aki nyilatkozik arról, hogy az igazságügyi szakértőkre vonatkozó fegyelmi követelményeknek aláveti magát.

Jelen tanulmány fő célja, hogy áttekintést adjon a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulását célzó nemzetközi dokumentumokról.

Ennek keretén belül áttekintem az ENSZ fiatalkorúak igazságszolgáltatására vonatkozó szabályrendszerének meghatározó pilléreit, továbbá az Európa Tanács égisze alatt született főbb dokumentumokat, s azok sajátosságait is ismertetem, gondolván itt pl. a Lanzarote Egyezményre vagy a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásra. Mindemellett pedig az Európai Unió tevékenységére is kitérek, kiemelt figyelmet szentelve az Európai Bizottság gyermekjogi ütemtervének (2011).

A digitalizáció kifejezést napjainkban egyre többször lehet hallani, mely kifejezést és a mögötte található tartalmat a COVID–19-világjárvány alatt, és annak esetleges lecsengését követően is egyre inkább előtérbe helyezi a legtöbb vállalat és természetesen a közigazgatás, valamint az igazságszolgáltatás szereplői is. A járvány rávilágított arra, hogy szükséges a digitális technológiák használata, fejlesztése és széles körű kiterjesztése, mivel ezen újítások akár létkérdéssé is válhatnak az emberiség számára.

    I. Bevezetés Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének 1. pontja a tisztességes eljárás fogalmi elemei között rögzíti az észszerű időn belüli elbírálást a független és pártatlan bíróság, a tisztességes és nyilvános tárgyalás, valamint a nyilvánosan kihirdetett ítéletet követelménye mellett. Az új Be. megalkotása és hatálybalépése előtt a […]

A feljebb felvázolt idézet nagyban előrevetíti, mely témát, annak mely szegmensét fogom a következőkben megvizsgálni. Jelen dolgozat célja, hogy feldolgozza egy olyan témakör egy kisebb szeletét, megválaszoljon néhány kérdést azon számos, megválaszolásra váró bizonytalan kérdés közül, melyek a digitalizáció, a technológia jogban való megjelenése körül öltenek testet.

A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti felépítésének és a titkos felderítés eszközeinek nyílt jogi szabályozása több mint harmincéves. A jogalkotó a jogállami követelményeket figyelembe véve fogadta el a területet szabályozó hatályos, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. (Nbtv.) törvényt. Az utóbbi időben a jogalkotók és a jogalkalmazók részéről is felerősödtek azok a vélemények, amely szerint eljött az ideje az Nbtv. lecserélésének. A nyilatkozatok szerint szükség lenne a területnek az újraszabályozására, mert az Nbtv. már nem képes megfelelő szinten kiszolgálni a modern mai társadalom igényeit.

Magyarországon évente körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében. A gyermekjóléti szolgálatok adatai szerint, közel 200 000 gyermek veszélyeztetett. Egy felismert gyermekbántalmazási esetre 25 rejtett eset jut. Gyurkó Szilvia szerint a gyermekbántalmazási statisztika 2016 óta folyamatos emelkedést mutat, 2020-ban több mint 6300 esetre derült fény, ez 500-zal több, mint a megelőző évben. Azonban a szakember szerint ez annak is köszönhető, hogy csökken a rejtett esetek száma.

    Bevezetés Az Alaptörvény megszorítás nélkül deklarálja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Itt szerepel azonban 2013. április 1-je óta az is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.[2] Ezzel az Alaptörvény mintegy rangsorolta e két alapjogot. Az Alkotmánybíróság (AB) ezt követő döntésében ki is mondta, hogy […]

    1. Bevezető gondolatok Dolgozatomban a (büntető)bírák társadalmi megítélésének aspektusait kívánom megvizsgálni. Ennek során visszatérően kívánok foglalkozni a bírák kizárása kapcsán felmerülő néhány kérdéssel, ugyanis azok szükségszerűen kapcsolódnak a bírói kar össztársadalmi megítéléséhez. Tanulmányomban az igazság keresésével is foglalkozom, minthogy az anyagi és a processzuális igazság kérdése szükségszerűen elvezet a bírói döntések társadalmi elfogadottságához. […]

    1. Bevezetés Áldozattá bárki válhat, közhelynek tűnő örök igazság. Tanulmányom napjainkban több szempontból is aktualitással bír. A büntetőeljárás kiemelt „résztvevője” a terhelt, a büntetőeljárás vele szemben folyik, az utóbbi évtizedben azonban a nemzetközi és hazai jogalkotás is kiemelt figyelmet fordított az áldozatvédelemre (viktimológia), az áldozati jogok és érdekek érvényesítésére, különösen a büntetőeljárásban, valamint […]

    1. Bevezetés Az igazságszolgáltatás vonatkozásában alapvető társadalmi igényként fogalmazódik meg a bűncselekményt elkövető, bűnös ember „igazságos” megbüntetése. Ezzel párhuzamosan mutatkozik annak követelménye is, hogy az ártatlan személy ne mondassék ki bűnösnek és ezen téves döntésre tekintettel az állam a jogai­tól ne fossza meg. A társadalom ezen elvárása kifejezetten a büntető igazságszolgáltatáshoz kötődik; a […]

A pénzmosás kriminológiai fogalmát a következőképpen definiáljuk: olyan legális gazdasági műveletek leplezése alatt folytatott illegális gazdasági szolgáltatás, amelynek eredményeként a bűncselekménnyel szerzett vagyon eredete igazolhatóvá válik, megszabadulva annak felismerhetően jogellenes mivoltától.

hatályos büntetőjogi szabályanyag kodifikálásakor a jogalkotó felismerte a család, s azon belül is a kiskorú személyek oltalmának a minél teljesebb körben való kiépítésének szükségességét, melyet mi sem mutathatna jobban, minthogy – szakítva a korábbi szabályozási konstrukciókkal – önálló fejezetben (XX. fejezet) taglalja a gyermekek érdekét sértő és a család elleni deliktumokat.

Tudományos igazolást nem igényel annak felismerése, hogy az utóbbi két évtizedben, de különösen 2010 óta, Magyarországon az élet minden területen az emberek mindennapjait meghatározó jogszabályok szigorítása, az életviszonyok túlszabályozása következett be. Ezt a folyamatot tovább tetézte az a tény, hogy az uniós integrációnk a jogi szabályozás további túlburjánzását eredményezte. Ez a megállapítás pedig feltételezhetően nem csak hazánkra igaz. Az emberek leleményessége anyagi haszon reményében határtalan, minden évtizednek, évszázadnak megvannak a maguk sajátosságai. Cikkünkben néhány magyar, illetve német, valamint Európai Uniós példát kívánunk felhozni a szemléltetésre érdemes aktuális gazdasági visszaéléssel kapcsolatos esetek közül.

Tanulmányom célja a fiatalkorúak bíróságának eljárására vonatkozó, az általánostól eltérő speciális jogi szabályozás bemutatása, külön kitérve a gyermekközpontú igazságszolgáltatás bírósági koncepciójára is.

Korai történeti előzményei vannak annak a vitának, hogy van-e szükség a fiatalkorúak ügyében eljáró elkülönült bíróságra. Ha a fiatalkorúak ügyeivel külön bíróság vagy bírák foglalkoznak, akkor az elősegítheti a fiatalkorúakra vonatkozó sajátosságok, fiatalkorúak alapvető, életkorukból adódó speciális jogainak az érvényesülését, és az egységes, állandósuló ítélkezési gyakorlat kialakítását. Az ellenkező álláspont támogatói viszont azzal érveltek, hogy ha a bírák kizárólag fiatalkorúak ügyében járnak el, és nem lesz rálátásuk a felnőttkorúak eljárására, akkor éppen ezeket az eltérő sajátosságokat nem fogják tudni megfelelően érvényesíteni. A vitás kérdések rendezésének következményeként 2011. szeptember 1. napjától Magyarországon teljesen megszűnt a fiatalkorúak ügyében eljáró bíróságok kizárólagos illetékessége.

A 2018. július 1-jétől hatályos, a büntetőeljárásról szóló 2018. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) – szakítva az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban régi Be.) szabályozásával és a XX. századi jogfejlődés fő irányaival – megteremtette a korlátozott fellebbezés lehetőségét büntetőjogi főkérdésben, azaz konkrétan a büntetéskiszabást érintően, mely a teljes revízió helyett korlátozott felülbírálatot tesz lehetővé, biztosítva egyben, hogy az elsőfokú bíróság csak a támadott rendelkezéseket indokolja meg részletesen. A Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja rögzíti, miszerint fellebbezésnek van helye kizárólag a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme, mértéke és tartama ellen is. Ilyen korlátozott fellebbezést a régi Be. nem ismert. A szankciós, vagy másképp fogalmazva mértékes perorvoslat ezért jelentős reformot jelent a legutóbbi idők büntető perjogának fejlődésében, miáltal az elsőfokú ítélet megszerkesztése és a felülbírálat egyszerűbb, így a törvény alapvető célja: az eljárás gyorsítása és hatékonyabbá tétele megfelelően biztosítható. A tanulmány alapvető felvetése, hogy valóban korlátozott-e, vagy csak részben korlátozott ez a revízió a szankciós fellebbezésből eredő másodfokú eljárásban, mely rendszerint a jogerős ügydöntő határozathoz vezet. Emellett vizsgálom, hogy a korlátozott felülbírálat, elsősorban a ténybeli revízió elmaradása hat-e és mennyiben a klasszikus bírói igazságszemléletre.

A 2020. év és a megjelent, új típusú (SARS-CoV-2) koronavírus által okozott COVID–19 alaposan felforgatta a társadalmat. Történetileg vizsgálva elmondható, hogy az egy évszázada pusztító spanyolnátha után az első, influenzaszerű tünetekkel (is) járó világjárvánnyal állunk szemben.[1] A 21. századi modernizációnak[2] tulajdonítható újdonság, hogy a vírussal kapcsolatos információkat a közösségi média és az internet folyamatosan közvetíti, így a jelenlegi tekinthető az első olyan pandémiának, amelyről lényegében 0–24 órában olvashatók a hírek. Nem túlzás tehát Peršak megállapítása, amely szerint a SARS-CoV-2 az első „szupersztár vírus”.[3]

A beismerő vallomás a bizonyításban központi szerepet tölt be. A középkorban a beismerő vallomást a „bizonyítékok királynőjének” tekintették, amelyhez az esetek legnagyobb részében nem mindig a legtörvényesebb módszerrel jutottak, és amelynek legismertebb módszerei annak idején az inkvizíció keretében alkalmazott különböző kínzások voltak.

Jelen tanulmányomban az internet dark webnek, dark netnek, magyarul sötét webnek, sötét netnek (a továbbiakban dark web) nevezett rejtett szegmenséhez kapcsolódó kriminalitást vizsgálom. Egy átfogó képet kívánok nyújtani az internetnek e rejtett és legendákkal övezett rétegén jelen lévő bűnözés természetéről, a fellépés lehetőségeiről és a dark webbel kapcsolatos dilemmákról. Tanulmányomban bemutatom az internet rétegeit, a Tor böngészőt, néhány deep és dark web technológiát, a dark web tartalmait, dark weben alkalmazott bűnüldöző technikákat, néhány műveletet a gyermekpornóoldalak ellen, a dark webes illegális piacokat, megvizsgálom a terroristák dark webes jelenlétét, kitérek a dark webbel kapcsolatos dilemmákra. Zárásként javaslatokat fogalmazok meg.

A gyermekpornográfia múltbéli szabályozását illetően elmondható, hogy annak gyökerei már a Csemegi-kódexben is fellehetőek voltak, „szemérem elleni vétség” néven. Az 1978. évi IV. törvényben pedig „tiltott pornográf felvétellel való visszaélés” néven volt jelen a szóban forgó törvényi tényállás, természetesen ekkortájt még némiképp más tartalommal. A hatályos szabályozás ismertetését követően pedig a témával összefüggésbe hozható nemzetközi standardokra helyezem majd a hangsúlyt, tekintettel arra, hogy ezekhez hazánknak is igazodnia kellett a szabályozási konstrukció kialakításakor. Mindebből adódóan joggal vetődik fel a kérdés, hogy mennyire is sikerült ezen előírásoknak voltaképpen eleget tenni? – mely kérdés megválaszolásra is sor kerül majd. Összességében elmondható, hogy a tanulmány célja annak bemutatása, hogy miként lehet a jog erejével fellépni a gyermekpornográfiával szemben, tehát a jogszabályi keretek között kívánok mindvégig ma­rad­ni, mindezt úgy, hogy feltárom a Btk.-beli rendelkezés megszületése mögött húzódó okokat, melyekből egyértelműen következtetni lehet a nemzetközi kihatásr