I. Bevezetés
Tanulmányomban egy, Magyarországon még kevéssé ismert, ám a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszerekben már jól körülhatárolt és elismert szakmai szerepkörrel rendelkező szakembert mutatok be, ő az igazságügyi szakápoló, vagyis a forensic nurse. Ez az új típusú szakértői (szaktanácsadói) szerepkör egyre nagyobb jelentőséggel bír a büntetőeljárásokban, különösen a bizonyítékkezelés kriminalisztikai és eljárásjogi vonatkozásai tekintetében.
A téma aktualitását az adja, hogy bár az ápolók és más egészségügyi szakemberek a gyakorlatban már gyakran találkoznak bűncselekmények áldozataival – különösen szexuális erőszak, családon belüli erőszak vagy gyermekbántalmazás esetén –, a magyar jogrendszer jelenleg nem biztosít számukra intézményesített jogköröket a bizonyítékok szakszerű gyűjtésére, dokumentálására vagy az igazságügyi eljárásban való részvételre.
E tanulmányban külföldi példák, különösen az Egyesült Államok és más angolszász jogrendszerek tapasztalatai alapján mutatom be, hogyan vált az igazságügyi szakápoló a kriminalisztikai folyamatok meghatározó szereplőjévé. Ezt követően azt vizsgálom, milyen formában és feltételekkel illeszkedhetne ez a szakmai szerepkör a magyar büntetőeljárás keretei közé.
II. A forensic nursing fogalma és történeti áttekintése
A ,,forensic nurse” kifejezés igazságügyi szakápolóként fordítható magyarra, azonban ez a meghatározás nem fedi le maradéktalanul mindazokat a tevékenységeket, amelyeket az igazságügyi szakápoló végez. A szakirodalmi meghatározások szerint az igazságügyi szakápoló olyan regisztrált ápoló, aki speciális képzésben részesült az igazságügyi orvostan, a kriminalisztika és a büntetőeljárás területén, és felkészült a bűncselekmények áldozatainak komplex egészségügyi és jogi ellátására.[2]
Feladatai közé tartozik a sérülések dokumentálása, igazságügyi vizsgálatok lefolytatása, az áldozatok nyilatkozatainak rögzítése, valamint együttműködés a rendvédelmi és igazságügyi szervekkel. Szükség esetén szakértőként tanúskodik bírósági eljárások során, miközben lelki támogatást is nyújt a pácienseknek és családtagjaiknak.[3]
Az igazságügyi ápolás (forensic nursing) kialakulása az 1980-as évekre vezethető vissza az Egyesült Államokban, amikor egyre világosabbá vált, hogy az erőszakos bűncselekmények – különösen a szexuális bántalmazás – áldozatai számára nem elegendő a hagyományos egészségügyi ellátás. A hagyományos orvosi vizsgálatok gyakran nem biztosították a bizonyítékok szakszerű dokumentálását és megőrzését, így azok később nem voltak felhasználhatók a büntetőeljárásban. Ennek orvoslására kezdtek el dolgozni speciálisan képzett ápolók a traumát átélt betegek ellátásán, akik egyúttal jogilag is megfelelő módon tudták rögzíteni a bűncselekmény nyomait.[4]
A szakterület egyik mérföldköve volt az első Sexual Assault Nurse Examiner (SANE) program elindítása 1977-ben Tennessee állambeli Memphisben. Az 1980-as években országszerte több kezdeményezés indult el, melyek célja az áldozatok komplex, traumaközpontú ellátása mellett a bizonyítékok szakszerűbb és megbízhatóbb rögzítése volt. 1992-ben megalakult az International Association of Forensic Nurses (IAFN), amely napjainkig a szakma egyik legfontosabb nemzetközi szervezete, és kiemelt szerepet vállal a standardizálásban, képzésben és kutatásban.[5]
III. Az igazságügyi szakápoló kriminalisztikai jelentősége
Az igazságügyi szakápoló, vagyis a forensic nurse kriminalisztikai szempontból azért is kiemelten fontos szereplője a büntetőeljárásnak, mert egyedi pozíciójából adódóan képes felismerni és szakszerűen rögzíteni a bűncselekmény szempontjából releváns anyagmaradványokat – például vért, nyálat, hajszálat –, valamint más típusú nyomokat, mint például ruhadarabokat vagy egyéb tárgyi bizonyítékokat.[6]
Ezek a nyomok gyakran már a kórházi elsődleges ellátás során sérülhetnek – például ruhacsere, tisztítás vagy beavatkozás közben. Ha nincs jelen egy olyan egészségügyi szakember, aki felismeri ezek kriminalisztikai értékét, akkor ezek a bizonyítékok könnyen elveszhetnek. A forensic nurse éppen ebben tud segíteni: felismeri a bizonyítékként értékelhető nyomokat, anyagmaradványokat, és gondoskodik azok szakszerű elkülönítéséről, dokumentálásáról és megőrzéséről.[7]
Ez a szerep azért különösen fontos, mert a rendőrség vagy az igazságügyi szakértők sokszor csak jóval később kerülnek kapcsolatba az áldozattal – amikor a nyomok egy része már megsérült vagy megsemmisült. A forensic nurse tehát bizonyos esetekben az első és egyetlen személy lehet, aki még érintetlen állapotban észlelhet és rögzíthet ilyen nyomokat. Ezért elengedhetetlen lenne egy erre a feladatra kialakított képzés és eljárásrend bevezetése.
IV. Az igazságügyi szakápolóvá válás feltételei és szakmai követelményei
Ahhoz, hogy valaki igazságügyi szakápoló legyen, először is regisztrált ápolói – vagy haladó szintű ápolói – képesítéssel kell rendelkeznie. Erre épül rá egy speciális, posztgraduális képzés, amely már kifejezetten az igazságügyi ápolásra fókuszál.[8]
Ez a képzés többféle ismeretanyagot ölel fel: az igazságügyi orvostan alapjaitól kezdve a kriminalisztikai nyomok felismerésén és dokumentálásán át egészen a bizonyítékok jogszerű gyűjtéséig és megőrzéséig. Nagyon fontos része a tananyagnak az áldozatközpontú ellátás – tehát az, hogy a szakápoló ne csak technikailag végezze jól a munkáját, hanem empátiával és megfelelő kommunikációval is támogassa a traumát átélt pácienst.[9]
Emellett a jogi eljárások ismerete is elengedhetetlen – különösen a szakértőként a bíróság előtt való megjelenésre való felkészítés. Hiszen ezek az ápolók gyakran jelennek meg tanúként a bíróság előtt, ahol a vizsgálati tapasztalataikról, a rögzített nyomokról vagy a páciens állapotáról kell szakmai véleményt mondaniuk.[10]
A képzés nemcsak elméleti, hanem gyakorlati részből is áll: esettanulmányokon, szimulációkon és klinikai gyakorlatokon keresztül sajátítják el a szükséges készségeket. Ez különösen fontos, hiszen például a bizonyítékok kezelése során be kell tartani az úgynevezett chain of custody (a bizonyítékok hiteles nyomon követhetőségét biztosító eljárási láncolat) szabályait – azaz gondoskodni kell arról, hogy a nyomok hitelessége, érvényessége ne sérüljön az eljárás során.[11]
Az IAFN többféle képesítést is elismer. A legismertebb ezek közül a Sexual Assault Nurse Examiner, röviden SANE, amely a szexuális bántalmazás áldozatainak ellátására specializálódott. De létezik általánosabb kriminalisztikai képzettséget adó Forensic Nurse Examiner, vagy pszichiátriai területre specializálódott Forensic Psychiatric Nurse is.[12]
A képesítések megszerzése jellemzően vizsgához, gyakorlati tapasztalathoz, és rendszeres továbbképzéshez kötött. Ez is mutatja, hogy az igazságügyi szakápoló olyan interdiszciplináris szereplő, aki ötvözi az egészségügyi, jogi és krimináltechnikai tudást – és ezáltal képes hidat képezni a betegellátás és a büntető igazságszolgáltatás között.
V. A forensic nurse hazai megjelenése
A hazai egészségügyi és igazságügyi rendszerben egyelőre nem létezik a „forensic nurse” mint hivatalosan elismert szakmai pozíció, ugyanakkor a bűncselekmények áldozatainak komplex ellátásában – különösen a sürgősségi és pszichiátriai osztályokon – egyre nagyobb hangsúlyt kap a traumaérzékeny ellátás, a dokumentációs fegyelem és a hatóságokkal való együttműködés.[13]
Hasonló célból Magyarországon 2003. július 1. napján alakult meg az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői Szolgálata, amely a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiáiban (115/2003. Ogy. hat.) meghatározott reformtörekvések megvalósítását célozta, és ebben egyebek mellett igen hangsúlyos szerepet kapott az is, hogy a büntetőeljárásban a sértett közvetlen érdeke nagyobb súllyal jelenjen meg, az elkövető jóvátételi kötelezettsége erősödjön, a bűncselekménnyel okozott károk mérséklődjenek. Ezzel a resztributív (megtorló) jellegű igazságszolgáltatás szemlélete mellett a resztoratív (helyreállító) igazságszolgáltatás gondolata is megjelent Magyarországon.[14]
Ezt követően, 2006. január 1. napján megalakultak 19 megyében a megyei és Budapesten a központi igazságügyi hivatalok, amelyek feladatköre bővült, és kiterjedt az áldozatsegítésre is. A hivatalhoz fordulhatnak a bűncselekmények sértettjei, ahol pénzbeli segélyt, jogi és pszichológiai segítséget kaphatnak problémáikra.[15]
Ezt a tevékenységet Magyarországon jelenleg az egészségügyi rendszerben dolgozó kórházi orvosok vagy házi orvosok végzik, azonban a kriminalisztikai, illetve büntetőjogi ismeretek hiányában sokszor nem kellő alapossággal végzik ezt a feladatot, ezzel időnként a bizonyítást jelentősen megnehezítve.
VI. Az igazságügyi szakápoló lehetséges eljárási szerepe a magyar büntetőeljárásban
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a hatályos magyar büntetőeljárási törvény (Be.)[16] keretein belül milyen eljárási szerepkörben jelenhet meg az igazságügyi szakápoló, azaz a forensic nurse.
Először szükséges áttekinteni a Be. szabályozását, különös tekintettel az eljárásban részt vevő személyek körének meghatározására. A Be. 37. §-a szerint „a büntetőeljárásban a terhelt, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, a vagyoni érdekelt, az egyéb érdekelt és törvényben meghatározottak szerint az eljárás alá vont jogi személy vesz részt.” E rendelkezés alapján megállapítható, hogy az igazságügyi szakápoló nem szerepel önálló, nevesített eljárási szereplőként a törvényben.
Ugyanakkor a Be. 37. §-a végén említett „egyéb érdekelt” kategóriája felé érdemes továbbhaladni. A 58. § (1) bekezdése meghatározza, hogy egyéb érdekelt az a természetes vagy jogi személy, „a) akinek vagy amelynek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással van, vagy b) aki vagy amely az őt érintő eljárási cselekménnyel összefüggésben az e törvényben meghatározott jogosultsággal vagy kötelezettséggel rendelkezik.” A (2) bekezdés példálózó felsorolásában többek között megjelenik a tanú, a szakértő, a segítő, valamint a felismerésre bemutatással érintett személy. Ebből adódóan az igazságügyi szakápoló „egyéb érdekeltként” többféle minőségben is megjelenhet, mint például szakértő vagy segítő.
A szakértői szerep lehetőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni a Be. 188. §-ának rendelkezését, amely kimondja: „Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.” Az igazságügyi szakápoló rendelkezik olyan komplex és speciális egészségügyi, illetve kriminalisztikai szakismerettel, amely a testi sérülések, pszichés állapotok és traumatikus tünetek értelmezése kapcsán indokolttá teheti szakértői szerepkörének ellátását. Ez a szerep különösen releváns olyan ügyekben, amelyek szexuális bántalmazást, családon belüli erőszakot vagy kiskorú sértetteket érintenek.
Ezen túlmenően a Be. 59. §-a alapján vizsgálható az igazságügyi szakápoló segítőként való részvétele is. A törvény értelmében „a terhelt, a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt e törvény szerinti jogainak és jogos érdekeinek képviselete, illetve védelme, valamint az e törvény szerinti jogok gyakorlásának vagy kötelezettségek teljesítésének elősegítése érdekében a büntetőeljárásban segítőként vehet részt”. A segítők között tételesen felsoroltak között megtalálható többek között a „támogató” a „sértett és a feljelentő által megjelölt nagykorú személy”. Ebből következően az igazságügyi szakápoló a sértett oldalán, mint támogató vagy általa megjelölt segítő is részt vehet az eljárásban. Ez a részvétel különösen indokolt, amennyiben a sértett speciális bánásmódot igénylő személy, például gyermek, időskorú vagy fogyatékossággal élő személy.
VII. De lege ferenda javaslatok
Dolgozatom zárásaként azokat a de lege ferenda javaslataimat szeretném felsorolni, amelyek – meggyőződésem szerint – elősegítenék a forensic nurse, vagyis az igazságügyi szakápoló szerepének bevezetését a magyar büntető igazságszolgáltatás rendszerébe.
- Elsőként, elengedhetetlennek tartom egy világos és egyértelmű jogszabályi definíció megalkotását. A büntetőeljárásról szóló törvényben, illetve a kapcsolódó egészségügyi és igazságügyi jogszabályokban szükséges lenne nevesíteni az igazságügyi szakápolót mint külön jogalanyt, és pontosan meghatározni, milyen esetekben és milyen keretek között vehet részt a büntetőeljárásban.
- Második javaslatom a kompetenciák és feladatkörök részletes meghatározása. Fontosnak tartom, hogy a törvényalkotó egyértelműen rögzítse, milyen feladatokat láthat el a forensic nurse – így például a sérülések dokumentálását, a nyilatkozatok szakszerű rögzítését, az elsődleges bizonyítékgyűjtést, illetve szükség esetén a bíróság előtt tanúként való megjelenést. Ez nemcsak a szerepkör tisztázását szolgálná, hanem elősegítené a rendőrség, az ügyészség és a bíróság közötti együttműködés protokolljainak kialakítását is.
- Harmadikként speciális képzési programok bevezetését tartom szükségesnek. Egy multidiszciplináris, jogi, kriminalisztikai, pszichológiai és egészségügyi alapismeretekre épülő posztgraduális képzés lehetőséget teremtene, hogy a hazai ápolók megfelelő képesítést szerezzenek, az International Association of Forensic Nurses (IAFN) sztenderdjeihez igazodva.
- Javaslom továbbá, hogy az igazságügyi szakápoló eljárási státusza a szakértői rendszerbe is integrálásra kerüljön. Célszerű lenne megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a forensic nurse igazságügyi szakértőként szerepelhessen az eljárásban.
- Végül, kísérleti programok indítását és módszertani kutatások elvégzését szorgalmazom. Ezek a kísérleti programok lehetőséget biztosítanának az igazságügyi szakápolók gyakorlati alkalmazására például gyermekvédelmi központokban, krízisközpontokban vagy szexuális erőszak áldozatait ellátó egységekben. Egyúttal lehetőség nyílna, hogy a jogalkotó értékelje az integráció szervezeti, szakmai és jogi hatásait.
VIII. Zárógondolat
Összegzésképpen tehát úgy gondolom, hogy az igazságügyi szakápoló szerepének intézményesítése nem csupán egy új szakértői (szaktanácsadói) pozíció létrehozását jelentené a büntetőeljárásban. Sokkal inkább egy olyan együttműködési rendszer kiépítését az egészségügyi ellátás és a büntető igazságszolgáltatás között, amely a sértetti jogok védelmének, a bizonyítékkezelés szakszerűségének és az eljárás tisztességességének megerősítését szolgálja.
[1] PhD-hallgató, PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
[2] https://www.forensicnurses.org/page/whatisfn (Letöltés: 2025.06.12.).
[3] https://www.forensicnurses.org/page/whatisfn (Letöltés: 2025.06.12.).
[4] Lynch, V. A. – Duval, J. B.: Forensic Nursing Science (2nd ed.). Mosby/Elsevier, 2011.
[5] W. Shebi Mol: Forensic Nursing – An Overview, International Journal of Science and Research (IJSR) (December 2024): 1054–55 o. https://www.ijsr.net/archive/v13i12/SR241215161149.pdf (Letöltés: 2025.06.13.).
[6] Fenyvesi Csaba: A kriminalisztika tendenciái. A bűnügyi nyomozás múltja, jelene, jövője. JURA, 2015/1. 303–304. o.
[7] Fenyvesi Csaba – Herke Csongor – Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022.
[8] https://nursestudy.net/forensic-nurse-careers-and-requirements/(Letöltés: 2025.06.14.).
[9] Hammer, R. M. – Moynihan, B. J. – Pagliaro, E. M.: Forensic Nursing: A Handbook for Practice (2nd ed.). Jones & Bartlett Learning, 2011.
[10] https://www.forensicnurses.org/page/aboutSANE (Letöltés: 2025.06.15.)
[11] https://www.forensicnurses.org/page/aboutSANE (Letöltés: 2025.06.15.).
[12] https://www.forensicnurses.org/page/aboutSANE (Letöltés: 2025.06.15.).
[13] Nogel Mónika: A szakértői bizonyítás aktuális kérdései. HVG-ORAC, Budapest, 2020.
[14] Szűcs Eszter: A sértettgondozó és a sértettgondozás fogalma, kialakulása, szerepe a kriminalisztikában. Rendészeti Szemle, 2010/4. 124–145.
[15] Szűcs i.m.