A 2022 novemberében a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén alkalmazható külön eljárásra vonatkozóan törvénybe iktatott rendelkezések[1] hatálybalépése óta eltelt időre tekintettel mára már a gyakorlati alkalmazásuk tapasztalatai is vizsgálhatóvá váltak. Az ilyen irányú vizsgálódás indokoltságát, illetve aktualitását az is jelzi, hogy dr. Polt Péter legfőbb ügyész 2025. április 10-én egy egész előadást szentelt a témának,[2] és a Korrupcióellenes Munkacsoport (a továbbiakban: KEMCS) civil tagjainak 2024. évre vonatkozó, 2025. április 30-án kelt árnyékjelentése[3] is részletesen vizsgálja a külön eljárás mikénti hatályosulásának kérdéseit. A téma eltérő szemléletű megközelítésének eredményeként levont következtetéseket nehezen lehetne ugyan közös nevezőre hozni, hiszen az előadás a bírói gyakorlat, míg az árnyékjelentés a törvényi szabályozás kritikáját fogalmazza meg, azonban a kétféle kritizálás valamiben mégis erősíteni látszik egymást. Ezért is érdekes lehet a kétféle álláspont kivonatos összevetése a külön eljárás[4] lényegének felelevenítése mellett.
1. A külön eljárás lényege
A külön eljárás lényege szerint a tárgyi hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt tett feljelentés törvényben meghatározott okból történő elutasítása vagy a már elrendelt nyomozás megszüntetése esetén a sértett és a feljelentő, ezek hiányában más személy, illetve az Integritás Hatóság (a továbbiakban: IH) a részletesen szabályozott eljárási rend szerint felülbírálati indítvánnyal fordulhat a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjához (a továbbiakban: Nyomozási Bírói Csoport) a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat hatályon kívül helyezése érdekében, amelynek eredményessége automatikusan a nyomozás megindulását vagy annak folytatását vonja maga után. Az ilyen nyomozás megszüntetése esetén pedig a felülbírálati indítvány előterjesztője ismételt felülbírálati indítványt nyújthat be a Nyomozási Bírói Csoporthoz, amely megállapíthatja, hogy vádindítvány benyújtásának lehet helye. Ebben az esetben az ismételt felülbírálati indítvány előterjesztője, illetve amennyiben azt az IH terjesztette elő, úgy bárki vádindítványt nyújthat be az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.
Ezért a KEMCS civil tagjai igyekeztek képet alkotni a külön eljárás gyakorlati alkalmazásának eredményeiről, illetve annak hatékonyságáról az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnökének megkeresése útján.
2. Az ügyforgalmi adatok
Az OBH elnöke által a 2023. január 1-től 2024. október 4-ig terjedő időszakra vonatkozóan közölt lényeges ügyforgalmi adatok (amelyek az IH által előterjesztett 6 felülbírálati indítványt is tartalmazzák) részletezését az 1. számú táblázat tartalmazza. (A nyilvánvaló számszaki eltérés oka az adatközlés alapján nem volt megállapítható.)
|
FELÜLBÍRÁLATI ÜGYEK (db) |
|||
|
indult |
befejezett |
folyamatban maradt |
|
|
elutasítás |
hatályon kívül helyezés |
||
|
96 |
77 |
8 |
9 |
1. táblázat
A Nyomozási Bírói Csoport ügyforgalmi adatai
|
ELUTASÍTÁSI OKOK |
|
|
elutasítási ok megnevezése |
darabszám |
|
elkésett benyújtás |
2 |
|
nem arra jogosult általi és elkésett benyújtás |
1 |
|
jogi képviselő nélküli és elkésett benyújtás |
2 |
|
jogi képviselő nélküli benyújtás |
7 |
|
nem elektronikus úton történt benyújtás |
1 |
|
tárgyi hatály hiányában történt benyújtás |
2 |
|
támadott határozat megalapozottsága |
62 |
|
összesen |
77 |
2. táblázat
Az elutasítási okok részletezése
Az érdemben elbírált felülbírálati indítványok 80,52 százalékát tehát a nyomozási bírók elutasították. Az Árnyékjelentés szerint azonban – a külön eljárás törvénybe iktatásához vezető jogalkotói cél megvalósulásának hatékonyságáról – ennél árnyaltabb képet mutat az érdemben elbírált felülbírálati indítványok ügyében hozott határozatoknak az azok tárgyát képező bűncselekmények figyelembevételével történő összegzése, amelynek adatait a 3. számú táblázat tartalmazza. (Itt a számszaki eltérés oka az összesítés eltérő koncepciója, illetve a tárgyi hatályon kívüli további 3 bűncselekmény figyelmen kívül hagyása.)
|
BŰNCSELEKMÉNY |
ELJÁRÁS EREDMÉNYE |
||
|
megnevezése |
száma (db) |
elutasítás (db) |
hatályon kívül helyezés (db) |
|
vesztegetés |
6 |
4 |
2 |
|
vesztegetés feljelentésének elmulasztása |
3 |
2 |
0 |
|
hivatali visszaélés |
70 |
59 |
4 |
|
csalás |
2 |
2 |
0 |
|
gazdasági csalás |
1 |
0 |
1 |
|
hűtlen kezelés |
11 |
6 |
3 |
|
költségvetési csalás |
6 |
3 |
1 |
|
versenyt korlátozó megállapodás |
2 |
2 |
0 |
|
összesen |
101 |
78 |
11 |
3. táblázat
Az érdemi bírói döntések összegzése az elbírált indítványok tárgyának tükrében
A vizsgált időszakban két esetben került sor ismételt felülbírálati indítvány előterjesztésére hűtlen kezelés bűntette, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt, amelyeket a nyomozási bíró elutasított. Az nem volt megállapítható, hogy ezekben az ügyekben a nyomozási bíró biztosította-e a jogorvoslat lehetőségét a Be. 579. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, miután a Be. 482. § f) pontja csak a felülbírálati indítvány tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés lehetőségét zárja ki.
Vádindítvány benyújtására viszont eddig nem került sor.
Ezeket az adatokat a KEMCS civil tagjai a külön eljárás következő sajátosságainak szem előtt tartása folytán találták figyelmet érdemlőnek, amelyekre tekintettel az alábbi módosító javaslatokat terjesztették elő.
3. A KEMCS javaslatai
3.1. A tárgyi hatály
A hatályos szabályozás az „Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről” szóló 2017/1371/EU számú parlamenti és tanácsi irányelvből következőknél szélesebb bűncselekményi körre is kiterjeszti a külön eljárás tárgyi hatályát, mivel az alá vonja a hivatali visszaélés bűntettét, amelynek következtében a vizsgált időszakban 66 esetben kizárólag, tovább 4 esetben pedig részben e bűncselekmény miatt került sor a felülbírálati indítvány benyújtására.
Ennek kiemelése azért szükséges, mivel a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 305. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntette nem (a Btk. XXVII. Fejezetében meghatározott) korrupciós bűncselekmény, mert amennyiben az elkövetésének ilyen vonatkozása felmerül, úgy az a specialitás elve folytán már a Btk. 293. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettét vagy a Btk. 294. §-ának (3) bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettét valósíthatja meg.
Ebből következően a göngyölített ügyforgalmi adatok nem mutathatnak valós képet, hogy milyen számú olyan bűncselekmény miatt került sor a külön eljárás szabályainak alkalmazására, amelyek a szoros értelmezés szerint is valóban a korrupciós bűnözés kategóriájába tartozónak tekintendők.
Másrészt az Árnyékjelentés azt is megjegyzi, hogy a KEMCS civil tagjai indokolatlannak látták a külön eljárás személyi hatályának szűkítését a rendvédelmi szervek stb. nem vezető beosztású hivatalos személy tagjaira vonatkozó kivételes szabály előírását, amennyiben a jogalkotó a hivatali visszaélés bűntettét valóban olyan kiemelt bűncselekményként kívánja kezelni, amelyek esetében az állampolgári vádjog lehetőségének biztosítását is szükségesnek tartja.
Az Árnyékjelentés e megjegyzésének kommentárját jelentő személyes megjegyzésként azonban még idekívánkozik annak megjegyzése is, hogy a korrupcióellenes külön eljárás tárgyi hatályának a korrupció vitathatóan definiálható fogalmának[5] szűkebb értelmezése szerinti meghatározása mellett a Nyomozási Bírói Csoport ügyérkezésének olyan mértékű csökkenését eredményezhetné, amely várhatóan bőven kompenzálhatná az Árnyékjelentés következő javaslatának kodifikálása következtében prognosztizálható másodfokú ügyérkezés emelkedését.
3.2. A jogorvoslati jog
A KEMCS civil tagjai a rendkívül magas elutasítási aránnyal kapcsolatban a következőket észrevételezik az Árnyékjelentésben.
A külön eljárás hatályos szabályozása a felülbírálati indítványt előterjesztő és a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogorvoslati jogát egyaránt kizárja a Be. 482. §-ának f) pontjában, illetőleg a 817/T. §-ának (1) bekezdésében.
A KEMCS 2023. évi nem konszenzusos (a kormányzati oldal által nem támogatott) büntetőeljárási javaslatai közül a felülbírálati indítványt előterjesztő személy számára történő jogorvoslati jog lehetővé tételére irányuló javaslat elvetésének egyik indoka szerint „az új eljárásban a felülbírálati indítványt tevő személynek közjogi értelemben nincs jogorvoslathoz való joga”.[6]
Ezt az érvet a KEMCS civil tagjai továbbra sem tartották akceptálhatónak, miután az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése mindenki számára garantálja az olyan bírósági döntés elleni jogorvoslati jogot, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az ugyanis elég nehezen akceptálható érv, hogy a felülbírálati indítvány előterjesztőjének vagy a vádindítvány erre jogosult benyújtójának ne fűződhetne jogos érdeke az indítványuk elbírálásához az ennek lehetőségét biztosító törvényi felhatalmazásra tekintettel. A továbbiakból kitűnően pedig akár az ügyészség részéről is felmerülhet ennek igénye.
Ebből következően a KEMCS civil tagjainak álláspontja szerint a Be. a szabályozás jogdogmatikai értékelésének tükrében is indokolatlanul zárja ki a felülbírálati indítványt előterjesztő, illetve a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogorvoslati jogát, miután jelen esetben is irányadónak tartja az Alkotmánybíróságnak a pótmagánváddal kapcsolatos azon álláspontját, amely szerint: „Abban a körben […], amelyben a jogalkotó a sértett pótmagánvádlóként történő fellépését megengedi, mind a törvényi szabályozásnak, mind a jogintézmény alkalmazásának összhangban kell állnia az Alaptörvény rendelkezéseivel.”[7]
Az Árnyékjelentésben a rendkívül magas elutasítási arányra figyelemmel revideálni javasolt rendelkezés megváltoztatásának praktikus oka pedig az a tapasztalat, hogy a pótmagánvád jogintézményének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel történt ismételt bevezetését követően jellemzően a vádindítványok elutasítására került sor mindaddig, amíg a bíróknak határozatuk megfellebbezésének kockázata nélkül lehetősége volt erre a ténybeli vagy jogi alap nyilvánvaló hiányára hivatkozással [231. § (2) bekezdés d) pontja].[8]
3.3. A vádindítvány megalapozottságának kérdése
A KEMCS civil tagjai ugyancsak szükségtelennek tartották a Be. 817/O. és 817/P. §-ait is, amelyek a vádindítvány megalapozottságának (előzetes) vizsgálatára kötelezik az eljáró bírót, miután megalapozott gyanú hiányában a nyomozási bíró sem juthat arra a megállapításra, hogy az ügyben vádindítvány benyújtásának van helye, a büntetőeljárás lefolytatásának egyéb akadályait pedig az általános szabályok szerint egyébként is vizsgálnia kell a (per)bírónak a tárgyalás előkészítése során.
3.4. A közzétételre vonatkozó javaslat
Az Árnyékjelentés javasolja továbbá a Be. 817/C. § (3) bekezdésének kiegészítését azzal, hogy – a külön eljárás hatékonyabb alkalmazását elősegítő egyszerűbb tájékozódás érdekében – az anonimizált határozat, illetve ügyiratjegyzék az IH honlapján is közzétételre kerüljön.
3.5. Az Árnyékjelentés kodifikációval kapcsolatos egyéb észrevételei
A Be. 817/A. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a törvény (általános) rendelkezéseit a konkrét fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni, amelynek előírását a KEMCS civil tagjai szerint célszerű lenne a tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéseket megelőzően kodifikálni.
Könnyebben áttekinthetővé tenné továbbá a szabályozást, ha a Be. 817/A. §-a előtt az „Általános szabályok” alcím is szerepelne.
A Be. 817/A. § (4) bekezdésének rendelkezését („Az e Fejezet szerinti eljárásban a felülbírálati indítványt előterjesztő személy költségkedvezmény iránti kérelmet nem terjeszthet elő”) az Árnyékjelentés szerint célszerűbb lenne „A felülbírálat” alcím alatt kodifikálni, miután a törvényjavaslat indokolása szerint is „a vádindítvány során, illetve a bírósági eljárásban már igénybe vehető a költségkedvezmény, tekintettel arra, hogy a rendelkezés csak a felülbírálati indítványt előterjesztő személy esetén zárja ki a költségkedvezmény igénybevételét”.[9]
A „Vádindítvány benyújtása” alcím alatt a törvény egyrészt a vádindítvány benyújtásának feltételeit (817/I. §), másrészt a vádindítvány benyújtására való jogosultságot (817/J–L. §-ok) szabályozza, s csak ezeket követően rögzíti a valóban a vádindítvány benyújtására vonatkozó rendelkezéseket, ezért indokolt lenne további két alcím beiktatása a szabályozás áttekinthetőségének további javítása érdekében.
3.6. A gyakorlati tapasztalatok összegzése
Mindezzel együtt a KEMCS civil tagjai a gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai alapján továbbra is indokoltnak látták a külön eljárás megtartását a büntetőjogi eszközökkel történő korrupcióellenes küzdelem hatékonyságának javítása érdekében. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzendőnek tartom, hogy a 2 ismételt felülbírálati indítványra figyelemmel a további 6 eredményes felülbírálati indítvány nyomán lefolytatott nyomozás kimeneteléről a KEMCS semmilyen információval nem rendelkezett.
3.7. Az „Igazságügyi Integritás” tükrében
A gyakorlati érvényesülés feltérképezése mellett az Árnyékjelentés az igazságügyi integritási terv előrehaladásának tükrében is vizsgálja a korrupcióellenes külön eljárás kérdését. Ennek oka, hogy: „A 2024–2025 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia, valamint az annak végrehajtására vonatkozó intézkedési terv elfogadásáról szóló 1025/2024. (II. 14.) Korm. határozat 1. melléklete „Igazságügyi integritás” cím alatt a számos feladatot ír elő a Be. CV/A. fejezetében szereplő külön eljárással kapcsolatosan.
A 3.9 a)–d) pontok, illetve a 3.10. pontban meghatározott teendők érintik a következőket:
- a külön eljárás működésének és hatékonyságának felmérését,
- jelentés készítését a külön eljárás hatályosulásáról, továbbá – ha ez indokolt – a Be. módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozását,
- a Be. módosítása iránti tervezet kidolgozása és az Országgyűlésnek való benyújtása,
- intézkedés a vonatkozó kormányrendelet, illetve igazságügyi miniszteri rendelet módosítása iránt.
A fenti feladatok számára kitűzött határidők 2024 első félévében lejártak. A 2025. februárban a korrupciomegelozes.kormany.hu weboldalra feltöltött Monitoring Támogatási Mátrix legfrissebb verziója szerint a 3.9 a)–d) pontok aktuális státusza: »A jelentés tervezetének szakmai egyeztetése lezajlott, rövidesen benyújtásra kerül a Kormány számára«, míg a 3.10 pont esetében a státusz: »A jelentés tervezetének szakértői egyeztetése az érintett szervekkel lezárult.«
A kitűzött feladatok végrehajtásáról, annak eredményéről, illetve a szakmai egyeztetésről a KEMCS nem rendelkezik semmilyen ismerettel. Amennyiben e feladatok még folyamatban levő végrehajtásáról van szó, úgy a KEMCS álláspontja szerint nem lehet akadálya a törvényhozási tárgykör ismételt megnyitásának, arra is figyelemmel, hogy a 2022. évi XLI. törvénnyel bevezetett külön eljárást az Országgyűlés már a 2022. évi XLIV. törvénnyel teljes körben újraszabályozta.”[10]
4. Az ügyészségi álláspont
Az ezzel ellentétes ügyészségi álláspont lényege szerint: „A bíróság, mikor azt vizsgálta, hogy a feljelentés elutasítására törvényesen került-e sor, több határozatában is azt hiányolta, hogy az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság nem zárta ki az egyszerű gyanú létezésének lehetőségét. A nyomozási bírák tehát következetesen fordítva közelítették (közelítik) meg a kérdést: nem azt vizsgálják ugyanis, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján fennáll-e az egyszerű gyanú, hanem azt, hogy az kizárható-e. A két felfogás között első ránézésre talán csekélynek tűnik a különbség, azonban az érdemi jelentősége annál nagyobb. A bíróság megközelítése ilyen formában ellentmondásos.”[11]
Dr. Polt Péter szerint[12] ez nemcsak az alapvető elvekkel ellentétes, hanem a tételes jogi szabályozásnak sem felel meg, „[…] a Be. ugyanis a feljelentés elutasítása kapcsán a gyanú hiányáról, és nem a gyanú lehetőségének kizárásáról rendelkezik”.[13] Ez természetesen vitathatatlan, hiszen a Be. 381. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az ügyészség és a nyomozó hatóság a feljelentést elutasítja, ha a rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy a bűncselekmény gyanúja hiányzik.
A gyanú azonban fogalmilag olyan bizonytalanságot fejez ki, amely kizárólag a megalapozottságának bizonyításával vagy a tárgyát képező esemény vagy cselekmény megtörténési lehetőségének kizárásával oszlatható el maradéktalanul, aminek eszköze a feljelentés kiegészítésének elrendelése lehet a Be. 380. §-a alapján, miután ennek elmulasztása a gyanakvás melegágyául szolgálhat, amennyiben a gyanú okának felmerülését kivizsgálást érdemlő körülményként fogjuk fel.
Ezzel szemben dr. Polt Péter szerint „[…] a felülbírálati indítványok elbírálására kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportja – különösen a feljelentések elbírálását illetően – olyan joggyakorlatot alakított ki, amely ellentétben áll nem csupán az ügyészség által követett törvényes jogértelmezéssel, de a nemzetközi és alkotmányos jogállami elvekkel egyaránt.”[14]
Ezért az ügyészi álláspont szerinti másik releváns kérdés tehát az lehet, hogy amennyiben a bíróság és az ügyészség joggyakorlata ellentétben áll egymással, akkor melyik szervezet jogértelmezését kell irányadónak tekinteni,[15] amelynek megválaszolásánál megítélésem szerint az Alaptörvény 25. cikkének (2) bekezdése szolgálhat iránytűként a Be. XII. Fejezetére is figyelemmel.
5. Konklúzió
Az eltérő jogértelmezésből fakadó problémák kulminálása azonban nyilvánvalóan nagyon egyszerűn elkerülhető lenne a nyomozási bíró határozata elleni jogorvoslati jog biztosításával,[16] mivel a másodfokú bíróság által történő felülbírálhatóság remélhetőleg hathatósan elősegíthetné az eleve ambivalens megítélésű külön eljárás[17] szabályainak konzekvens alkalmazását, s egyszersmind azt is, hogy az állampolgári vádjog gyakorlása ne az egyéni bosszú, hanem az egyébként rejtve maradó korrupciós (vagy annak gyanúját felvető) ügyek felderítésének eszközeként funkcionálhasson a jövőben, hiszen még a pótmagánvádnál is hatékonyabb garanciát jelenthet a korrupciógyanús ügyletek elkendőzésének elkerülésére, miután a nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek ma már nem csupán a sértett pótmagánvádlói fellépésének lehetőségével kell számolnia az állami büntetőigény érvényesítéséről való lemondásuk következtében a személyileg behatárolhatatlan állampolgári vádjognak köszönhetően…
[1] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) CV/A. Fejezete.
[2] Polt Péter: Jogbiztonság és jogegység az ügyészség szemszögéből (Tizenhetedik Magyar Jogászgyűlés – Balatonalmádi, 2025. április 10.) (https://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/2025/04/jogbiztonsag-es-jogegyseg-az-ugyeszseg-szemszogebol-1.pdf)
[3] A „KORRUPCIÓELLENES MUNKACSOPORT 2024. ÉVRE VONATKOZÓ JELENTÉSE (tervezet) Budapest, 2025. március” (a továbbiakban: Árnyékjelentés) Ld. https://www.kemcs.hu/wp-content/uploads/2025/05/KEMCS_2024_eves_jelentestervezet_civil-oldal.pdf. A KEMCS 2025. április 30-i ülésén a kormányzati oldal képviselőinek szószólója kérdésessé tette, hogy a munkacsoport által elfogadott éves jelentés hiányában a civil tagok jelentéstervezete egyáltalán árnyékjelentésnek tekinthető-e (https://www.kemcs.hu/wp-content/uploads/2025/05/KEMCS_jegyzokonyv_20250430.pdf 4.), s ezt ilyenként az IH sem tette közzé a honlapján. Az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzéséről szóló 2022. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Eufetv.) 53. §-a szerint azonban: „A Munkacsoportnak a korrupcióellenes küzdelem területén tevékenykedő független, nem kormányzati szereplőket képviselő tagjai jogosultak árnyékjelentést készíteni, amelyet a Munkacsoport és a Hatóság honlapján – a Munkacsoport éves jelentésével azonos helyen – annak Kormány felé történő megküldésével egyidejűleg nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.” E rendelkezés szerint tehát az éves jelentés elfogadása nem előfeltétele, hanem pusztán velejárója az árnyékjelentés törvény által előírt publicitást biztosító közzétételének. Az ezzel ellentétes értelmezés irányadóvá válása következtében ugyanis nyilván értelmét vesztené az Eufetv. 49. §-ának azon rendelkezése, amely szerint: „A korrupció elleni küzdelem terén tevékenykedő nem kormányzati szereplőket a Munkacsoport tevékenységébe be kell vonni, biztosítva a teljes, szervezett és hatékony részvételüket.” Ebből következően a KEMCS civil tagjai által elfogadott jelentéstervezetet természetesen árnyékjelentésnek tekintem.
[4] Megjegyzendőnek tartom, hogy Polt Péter következetesen kiegészítő pótmagánvádas eljárásnak tekinti a Be. CV/A. Fejezetében szabályozott eljárást (Polt. i. m. 2., 8. o.). Ezt a felfogást a magam részéről azért tartom tévesnek, mert a magánvád tradicionálisan, illetve fogalmilag a sértettnek a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti vádképviseleti jogát, vagyis a magánsérelem okán a büntetőigény alanyi jogon történő önálló érvényesítésére való törvényi felhatalmazását jelenti, miután Tremmel Flórián szerint (is) „magánvádnak általában a sértetti vádképviseletet nevezzük.” (Tremmel Flórián: A magánvád, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985, 14. o.). Ez pedig különösen az IH által benyújtott felülbírálati indítvány, vagy az ismételt felülbírálati indítványának eredményessége esetén bárki által benyújtható vádindítvány esetében nyilván szóba sem jöhet. Közvádló hiányában persze nyilván közvádról sem beszélhetünk, legfeljebb pótközvádról, amennyiben a vádelvű igazságszolgáltatás fogalmi igényének megfelelően feltétlenül karakterizálni kívánjuk büntető eljárásjogunk eme sajátságos képződményét.
[5] Ld. pl. Kránitz Mariann: A korrupciós bűnözés, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988, 21–62. o.
[6] https://kormany.hu/dokumentumtar/korrupcioellenes-munkacsoport-2022-evre-vonatkozo-jelentese „A Korrupcióellenes Munkacsoport 2023. évi nem konszenzusos (kormányzati oldal által már elutasított) javaslati” című táblázat 10. sorszáma alatti észrevétel.
[7] ABH 2018.2023.
[8] Ld. Fázsi László: A pótmagánvádas eljárás. Budapest, HVG-ORAC, 2020, 102. o.; Fázsi László: A pótmagánvád a magyar büntető eljárásjogban és a gyakorlatban. Budapest, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola és Patrocinium Kiadó, 2013, 226. o.
[9] Indokolások Tára 2022/108, 817/A. §-hoz fűzött indokolás.
[10] Árnyékjelentés 35/38.
[11] Polt i. m. 5. o.
[12] A Somogy Vármegyei Főügyészség 2025. május 13-i sajtóközleménye szerint dr. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes is ugyanezen álláspontjának adott hangot a „Kaposvári Jogi Beszélgetések” címmel XXXI. alkalommal megtartott szakmai rendezvényen. (https://ugyeszseg.hu/kaposvari-jogi-beszelgetesek-fotokkal-a-somogy-varmegyei-fougyeszseg-sajtokozlemenye/).
[13] Polt i. m. 6. o.
[14] Uo. 3. o.
[15] Uo.
[16] Részletesebben ld. Fázsi László: „A jogorvoslati jog a büntetőeljárási törvény CV/A. fejezetében”. In: Domokos Andrea – Homicskó Árpád Olivér – Miskolczi-Bodnár Péter – Tóth J. Zoltán: AUDIATUR ET ALTERA PARS, Ünnepi kötet, tanulmányok Czine Ágnes professzor 65. születésnapja tiszteletére, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L’ Harmattan Kiadó, 2023, 165–172. o.
[17] Ld. pl.: Belovics Ervin: „Egy törvényjavaslat margójára” in: Czine Ágnes (szerk.): Király Tibor emlékkötet, Budapest, Osiris, 2022, 521. o.; Fázsi László: Actio popularis anno 2022, Magyar Jog, 2023/3, 164. o.; Székely György László: Actio popularis: a „népvád” lehetősége a büntetőeljárásban, 162. o.