Kuhl Andrea: Az igazságügyi szakértőnek feltehető kérdések a büntetőeljárásban | Büntető Törvénykönyv (új Btk.) a gyakorlatban

Bevezető

A tanulmány gyakorlati mintatárként mutatja be azokat a tipikus kérdéseket, amelyek az igazságügyi szakvéleményekben – nemritkán a jogi és ténykérdések összemosásával – megjelennek, és amelyekkel a nyomozó hatóságok, illetve a bíróságok a gazdasági büntetőügyekben rendszeresen találkoznak. Terjedelmi okokból nem vállalkozom sem az igazságügyi szakértői szakértés általános elméletének, sem az egyes bűncselekmények dogmatikai hátterének részletes kibontására, ehelyett a szakértői bizonyítás kulcskérdésére, a jogkérdések és szakkérdések világos elhatárolására összpontosítok – abból kiindulva, hogy a szakértő kizárólag szakkérdésben adhat választ. A cikk célja, hogy ügytípusonként, a gyakoribb gazdasági bűncselekmények mentén bemutassa a helyesen és a helytelenül feltett kérdések mintáit.^[1] Tekintettel a gazdasági élet helyzeteinek sokféleségére, a közölt kérdések iránymutatásul szolgálnak, és az adott ügy sajátosságaihoz igazítandók. A tudományos szempontú összegyűjtés nem példa nélküli. Hasonló kutatást folytatott Elek Balázs a pszichológus szakértőknek feltehető kérdések körében.^[2]

Költségvetési csalás ügyekben feltehető szakkérdések

A költségvetési csalás (Btk. 396. §) legegyszerűbb megfogalmazásban adómegkerülés a jogszabályok megsértésével. Az adómegkerülés a jogszabályok által lehetővé tett olyan adóminimalizálás, amely során az adott időszakra vonatkozóan az adók, adó jellegű fizetési kötelezettségek és támogatások egyenlegének az adóalany szempontjából legkedvezőbb kombinációja. Megjegyzendő, hogy a törvényes adómegkerülés a hazai és a nemzetközi joggyakorlat által elismert.^[3] Ebben a keretben különösen fontos, hogy a szakértőnek feltett kérdések a tényekre, az adatforrásokra és a szakértői módszertanra irányuljanak. Ennek megfelelően az alábbi, ellenőrizhető megállapításokra alkalmas kérdések tehetők fel.

A szakértő nyilatkozzon, hogy az újabb adóhatósági jegyzőkönyv, amennyiben közöl adatokat a vádbeli cselekménnyel érintett évekre, az eltért-e a korábbi szakértői megállapításoktól és az eltéréseknek mi az oka.

Nyilatkozzon a szakértő adott évekre vonatozó, az adóhatósági jegyzőkönyvekben szereplő kronologikus vagyonmérlegekről.
A forráshiánynak a vizsgált évre az adómegállapítási jog elévülésétől függetlenül megállapított összege milyen okokból tér el a nyomozás során beszerzett szakvélemény megállapításaitól.
A kronologikus vagyonmérleg adatát is figyelembe véve mely tényező eredményezi azt, hogy az adóhatóság adott évre egyáltalán nem állapít meg adó- és járulékhiányt.
A szakértő a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nyilatkozzon az egyes gazdasági események számviteli alátámasztottságáról: kölcsönügyletek, a perbeli társaság üzletrészének értékesítése, az itt szereplő tagi hitellel kapcsolatos jogügyletek stb.
Állapítsa meg, hogy perbeli társaság által adott év adott napján felvett kölcsönt a társaság évi könyvelési adatai szerint visszafizette-e.
Ha a perbeli társaság a kölcsönt devizapénztárából visszafizette, akkor keletkezhetett-e ezen kölcsönnel kapcsolatban fizetési kötelezettség az üzletrész eladási árából.
Tehető-e olyan szakértői szempontból megalapozott megállapítás, hogy a kölcsönszerződés feltételezett valótlanság kölcsönszerződésekkel azonos adózatlan jövedelmet jelent, ennek alátámasztására áll-e rendelkezésre könyvszakértői vizsgálatra alkalmas dokumentum.
Fejtse ki a szakértő szakmai álláspontját a vádlott által megbízott szakértő véleményével kapcsolatosan az adó mértékének kiszámítása tárgyában.
A szakértő alkosson indokolt véleményt az adóhatósági ellenőrzési jegyzőkönyvekben szereplő megállapításokról XY igazságügyi adószakértő véleményében szereplő megállapítások összegszerű eltérésére, így arra, hogy adott évre milyen összegű szja-kulccsal kell számolni.^[4]
A szakértő ismertesse adott esethez tartozó – például építőipari – elszámolás szabályait, különös tekintettel a fordított adózásra, vagy egyes adózási szabályokra vonatkozóan.
Az ügyben szereplő A és B gazdasági társaságok között kialakított számlázási rendszer szabályozása és működtetése megfelelő volt-e?
Az ügyben szereplő A gazdasági társaság által a másik, B gazdasági társaság számára kibocsátott számlák tartalmi és formai szempontból megfeleltek-e a jogszabályi követelményeknek?
A szóban forgó kibocsátott számlákat csoportosítsa aszerint, hogy azok tevékenység végzésének ellenértékét tartalmazták-e, vagy anyagértékesítésre vonatkoztak-e.
Határozza meg az egyes számlacsoportok áfatartalmát!
A kibocsátott számlákat az A társaság a másik, B társaság számára, amely felé azokat kibocsátotta, a könyvelésébe szabályszerűen beállította-e, illetve bevallotta-e?
A szóban forgó B gazdasági társaság által készített áfaanalitika és a társaság által benyújtott adóbevallások adatai megegyeztek-e egymással? Ha nem, mi az eltérés oka?
A vádbeli időszakban okozott-e adóbevétel-csökkenést, ha igen mekkora volt ennek az összege?
Mekkora volt az A társaság által a B társaság felé továbbértékesített anyagok számláinak áfatartalma?
A B gazdasági társaság a befogadott számlákat kiegyenlítette-e? Ha igen, milyen módon?
Amennyiben az A gazdasági társaság által vásárolt és továbbértékesített anyagok mennyisége nem azonos, úgy mennyi a kettő különbözetének áfatartalma?
Ha az előző kérdésre a válasz pozitív, kit terhel esetlegesen mulasztás a különbözet összege után?
Az A társaság például az alvállalkozói díjakat kiegyenlítette-e, ha igen, milyen formában?
Abban az esetben, ha az A társaság az anyagbeszerzési számlák alapján nem érvényesített levonást, a B társaság könyvelésében megjelenő, ezen cégtől származó anyagszámlák áfatartalma alapján érte-e kár a költségvetést?^[5]

Az alábbiakban bemutatom példálózó jelleggel, a teljesség igénye nélkül, hogy mely kérdések nem tehetők fel az igazságügyi adó- és könyvszakértőnek költségvetési csalás bűntettének vizsgálata kapcsán, mert az a szakértő kompetenciájának túllépését eredményezné, így nem szakkérdések körét képezi:

Vizsgálja meg a szakértő, hogy a vádiratban szereplő adóhiány – figyelemmel az összes könyvszakértői szempontból értékelhető körülményre (szerződések, alapbizonylatok, számviteli nyilvántartások) – összegszerűségében megalapozott-e.
Fejtse ki a szakértő, hogy általánosságban egy magánszemély esetében milyen dokumentumok igazolják például a kölcsönszerződésben foglaltak megtörténtét.
Fejtse ki a szakértő, hogy könyvszakértői szempontból, például figyelemmel a váltó természetére, szükség van-e külön szerződésben történő kötelezettségvállalásra. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható-e például, hogy a vádlott saját váltót állított ki.
Szakértői szempontból kölcsönnek minősülnek-e a perben szereplő másik társaság által átvett pénzösszegek.
Vizsgálja meg a szakértő, hogy a társaság üzletrészeinek értékesítése számviteli bizonylatokkal alátámasztott-e. A társaság adott időszaki főkönyvi könyvelése alapján keletkezett-e árfolyamnyereség a társaságnál.
A számviteli bizonylatok és nyilvántartások alapján – és az ügylet devizanemét is figyelembe véve – a vádlottnak keletkezhetett-e adóköteles jövedelme az ügylet során.

Miként érdemes a fenti helytelen, kifogásolt kérdéseket szakszerűen megfogalmazni a szakértő felé:

Sorolja fel tételesen, mely számlák, bizonylatok és könyvelési tételek alapozzák meg az adóalap/adó összegét az adott időszakban, és mutassa be, ezek milyen számítási lépésekkel vezetnek a kiszámított értékhez.
Jelezze, hol található számszaki vagy irategybeesési ellentmondás, és ezek milyen nagyságrendű korrekciót igényelnének.
A rendelkezésre álló iratok között azonosítható-e kölcsön jogviszonyra utaló dokumentum (szerződés, átutalási bizonylat, pénztárbizonylat, kamatelszámolás)?
Ezek tartalmilag és időrendben összefüggnek-e a pénzmozgásokkal (összeg, dátum, közlemény)?
A benyújtott váltóokirat(ok), a formai kellékek (kiállító megjelölése, dátum, összeg, kedvezményezett, saját/idegen váltó jelleg) alapján azonosíthatók-e, és kinek a neve/adatai szerepelnek kiállítóként kérdést.
A váltóra hivatkozó könyvelési tételek és pénzmozgások egyeznek-e az okiraton szereplő adatokkal?
Az átvett pénzösszegekhez tartozik-e dokumentált visszafizetés, kamatelszámolás vagy ütemezés; a könyvelésben milyen főkönyvi számlákon és milyen jogcím alatt szerepelnek (pl. 3x-os kötelezettség, rövid/hosszú lejárat)?
A pénzmozgások láncolata (jóváírások, kifizetések) igazolható-e a bankkivonatokból, és összhangban van-e az analitikával?
Mutassa be az üzletrész-tranzakciókhoz kapcsolódó okiratokat (adásvételi szerződés, taggyűlési jegyzőkönyv, cégirat), és ezek könyvelési leképezését.
A könyvekben kimutatható-e árfolyam-különbözet; ha igen, milyen tranzakciók és árfolyamadatok alapján számolták el?
Azonosítsa, hogy az érintett ügyletekből milyen eredményhatás látható a beszámolóban (árbevétel, egyéb bevétel, pénzügyi műveletek eredménye), és ezekhez milyen bizonylati háttér tartozik.
Devizás ügyleteknél mutassa be az alkalmazott árfolyamok forrását és a könyvelésbe kerülés időpontját, továbbá a keletkezett árfolyam-különbözet könyvelését.

Látható, hogy a szakértői kérdéseket konkrét, ellenőrizhető tényekre és számításokra kell szűkíteni. Ezek a milyen irat van, mit tartalmaz, hogyan könyvelték, milyen számítás vezet egy összeghez, hol van ellentmondás tartalmú kérdések alapvetően. Az igazságügyi könyvszakértőnek kerülnie kell azonban a minősítő szavakat („megalapozott-e”, „kölcsönnek minősül-e”, „adóköteles-e”), helyettük tehát a tényállást alátámasztó irategybeesést, a könyvelési logikát és a számítási módszert kell a szakértővel vizsgáltatni és feltáratni, amelynek eredményeképpen a szakértő egy erős, felülvizsgálható ténybázist tud adni, miközben a jogi következtetés, mint például az adóhiány, a költségvetési kár, a minősítés a bíróságé marad.

Csődbűncselekmény kapcsán feltehető szakkérdések

A szakértőnek feltehető kérdések köré tartoznak csődbűncselekmény (Btk. 404. §) során azok a kérdések – itt is hangsúlyos, hogyan teszik fel a kérdést –, amelyek – tipikusan, de a teljesség igénye nélkül – a szakértőnek a mérleg, eredménykimutatás, főkönyvi kivonat, elektronikus formátumú főkönyviszámla-forgalom alapján, könyvelt gazdasági események vizsgálatára irányulnak. Ezeknek a vizsgálata végezhető például az évesbeszámoló-adatok alapján, és elsősorban a saját tőke, jegyzett tőke, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény megállapítására irányul, rendszerint a jelentős vagyonelemek vizsgálata mellett (részesedések, adott kölcsönök). Ezek leírása, amennyiben a társaságok leírták, akkor a szakértő vizsgálhatja adott ügytől, feladattól függően, hogy a leírás már az előző évi záráskor például nem lett volna-e aktuális. Egy hasonló vizsgálat merülhet fel abban az esetben is, ha a bíróság szakértőhöz intézett kérdése arra irányul, hogy adott társaság vagyoni helyzete egy adott múltbeli napon kötött szerződés aláírásakor milyen volt. Illetve, hogy milyen összegű lejárt tartozása, követelésállománya volt a szerződés aláírásakor a gazdagági társaságnak, mely várható bevételekkel számolhatott.

Az igazságügyi szakértőnek feltehető tipikus kérdésekre az alábbiakban hozok példát a csődbűncselekmény bűntette miatt indult büntetőeljárások során keletkezett szakvéleményből^[6] kiindulva:

A társaság fizetésképtelensége mikor következett be?
Volt-e olyan körülmény, amely belátható időn belül lehetővé tette a fizetőképesség helyreállását?
Fejtse ki álláspontját az igazságügyi könyvszakértő az elé terjesztett szakértői és kiegészítői szakértői véleményének megállapításairól.
Egy az ügyben szereplő gazdasági társaság által kötött szerződés aláíráskor milyen volt a vagyoni helyzete?
Milyen összegű lejárt tartozása, követelésállománya volt ekkor a gazdasági társaságnak, mely várható bevételekkel számolhatott?
Valamint annak megállapítása is, hogy adott társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete mikor alakult ki?
Illetve az is szakértői megállapítást igényel, vagyis szakkérdések körébe tartozó megállapítás, hogy a történtek-e például olyan tagi folyósítások, amelyek nem a hitelezők érdekeit szolgálta?

Az alábbiak pedig a tipikusan helytelen, a szakértő kompetenciáját túllépő – ezért nem feltehető – kérdésformák csődbűncselekmény ügyekben. Az alábbi példák jól szemléltetik, hogy mindegyik helytelen, azaz nem szakkérdés körébe tartozó kérdés jogi minősítést, bűnösség-megállapítást vagy bizonyítékértékelést tartalmaz, ami a bíróság feladata.

Állapítsa meg, hogy a cselekmény kimeríti-e a csődbűncselekmény törvényi tényállását, és ennek alapján minősítse a vádlott magatartását.
Mondja ki, hogy a vádlott bűnös-e a hitelezői érdekek megsértésében, illetve felelősségre vonható-e emiatt.
Minősítse jogi értelemben a társaság helyzetét a szerződéskötés napján, és nyilatkozzon arról, hogy ekkor fizetésképtelennek tekintendő-e.
Döntse el, hogy megvalósult-e a minősített eset a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetre vonatkozó szabályok szerint.
Nyilatkozzon arról, hogy az adott ügylet vagy szerződés jogellenes-e, és ebből következően bűncselekmény megállapítható-e.
Értékelje, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok elegendőek-e a vád alátámasztásához és a bűnösség bizonyításához.
Mondja ki, hogy a tagi kölcsönök kifizetése jogilag a hitelezők előnyben részesítésének minősül-e.
Állapítsa meg jogi következtetéssel, hogy az adott magatartás a hitelezői kielégítés meghiúsulását okozta-e.
Határozza meg, hogy a bíróságnak milyen érdemi döntést kell hoznia az ügyben.
Nyilatkozzon a vádlott szubjektív oldaláról, és mondja ki, hogy szándékosan rontotta-e a fizetőképességet.

Ez előbbi, helytelen kérdések, amelyek jogi kérdések, értékelésre vonatkozó kérdések, az alábbiakban bemutatott formában tehetők fel helyes megfogalmazásban:

Mutassa be, milyen időrendben és milyen összegű tranzakciók, vagyonmozgások és könyvelési műveletek történtek, és ezek miként hatottak a társaság likviditási mutatóira és fizetőképességére az érintett időszakban.
Sorolja fel tételesen azokat a döntéseket és kifizetéseket (összeg, dátum, jogcím), amelyek a hitelezők kielégítési alapját csökkentették, és értékelje, ezek mennyiben tértek el az észszerű gazdálkodás szokásos gyakorlatától.
Számítsa ki a szerződéskötés napját megelőző és követő időszakra a rövid lejáratú kötelezettségek és az azonnal mobilizálható eszközök (pénzeszközök, vevőkövetelések reális beszedhetőséggel) arányát, valamint készítsen cash-flow-elemzést a fizetőképesség tényleges állapotáról.
Azonosítsa a vizsgált társaság jogállására, tevékenységi körére és tulajdonosi hátterére vonatkozó tényadatokat az érintett időszakban, és jelezze, ezek milyen speciális működési kockázatokat vagy vagyonösszetételt eredményeztek.
Vizsgálja meg, hogy az ügylethez kapcsolódó számviteli rögzítések (bizonylatok, értékelés, időbeli elhatárolás) megfeleltek-e a vonatkozó szakmai előírásoknak, és mutassa ki, ezek hogyan befolyásolták az eredményt és a saját tőkét.
Sorolja fel, mely iratokra, főkönyvi számlákra, kivonatokra és pénzforgalmi adatokra támaszkodott, készítsen számítási mellékletet, és jelölje a hiányzó vagy ellentmondó adatpontokat, valamint azok hatását az eredményre.
Rögzítse a tagi kölcsönök folyósításának és visszafizetésének időpontját, összegét, jogcímét és ranghelyét; hasonlítsa össze a külső hitelezők felé fennálló, esedékes tartozásokkal, és mutassa meg, a kifizetések miként csökkentették a hitelezői fedezetet.
Készítsen oksági láncot bemutató idősort, amely a vitatott tranzakciók és a likviditási helyzet romlása közötti pénzügyi összefüggéseket (mutatók, cash-flow, forgótőke-változások) számszerűsíti.
Ismertesse az alternatív pénzügyi forgatókönyveket (ha a vitatott ügyletek elmaradnak/más ütemezésben valósulnak meg), és számszerűsítse, ezek mellett mekkora lett volna a hitelezői fedezet és a fizetőképesség.
Elemezze a vezetői döntések mintázatát (rendkívüli kifizetések, eszközkivonás, alulárazott értékesítések), és mutassa be, hogy ezek előre jelezhetően és ténylegesen milyen pénzügyi hatással jártak a fizetőképességre.

Érzékelhető tehát, hogy ezek a szakkérdések mind ellenőrizhető tényeket, nyilvántartásokat, számításokat és módszertant kérnek számon; a jogi minősítés és a bűnösség megállapítása továbbra is a hatóság/bíróság kizárólagos hatásköre.

Hűtlen kezelés büntetőügyekben feltehető szakkérdések

A hűtlen kezelés (Btk. 376. §) kapcsán helyesen feltehető igazságügyi adó- és könyvszakértői szakkérdések tényekre, számításokra és szakmai módszertanra kérdezhetnek rá – a hatóságok ebben az esetben sem kérhetnek jogi minősítést vagy bűnösség megállapítását. Vonatkozhatnak a kérdések például a tranzakciók szakmai vizsgálatára, a piaci árra és a gazdasági észszerűség összefüggéseire, a számviteli értelemben vett kárra, illetve vagyonváltozásokra, a likviditás és fizetőképesség tényeire, a belső auditokra és a szabálykövetés tényeire, a tranzakciók időbeliségére, belső döntési folyamatokra, módszertani elemekre.

Sorolja fel, mely iratokból (főkönyv, naplók, szerződések, számlák, bankkivonatok, jóváhagyások, testületi jegyzőkönyvek) dolgozott, és ezek mely időszakra vonatkoznak.
Mutassa be, milyen ellenőrzési lépésekkel igazolta az iratok hitelességét és összhangját (egyeztetések, analitika–főkönyv, bank–könyv, számla, CMR-adat stb.).
Rögzítse tételesen azokat a tranzakciókat, amelyek a kezelt vagyon csökkenésével jártak; adja meg dátum, összeg, partner, könyvelési számla, bizonylatszám szerinti listában.
Ismertesse, hogy a vizsgált kifizetésekhez/ügyletekhez volt-e belső jóváhagyás, versenyeztetés, piaci árajánlat, valamint megfeleltek-e a társaság saját szabályzatainak (beszerzési, pénzkezelési, aláírási rend).
Állapítsa meg, hogy a vizsgált ügyletek ellenértéke hogyan viszonyult a vizsgálati időpontban szokásos piaci árhoz; ismertesse az alkalmazott értékelési módszert (összehasonlító piaci adatok, diszkontált pénzáram, eszközalapú megközelítés stb.) és annak korlátait.
Számítsa ki tételesen a piaci árhoz viszonyított túlfizetés vagy alulfizetés mértékét ügyletenként.
Mutassa be, hogy a kifogásolt ügyletek a társaság vagyonát hogyan érintették: eszköz- és forrásváltozás, eredményhatás, saját tőke elemeire gyakorolt hatás (eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény).
Adja meg a tényleges vagyonvesztés nagyságát (ha megállapítható), és különítse el a még megtérült összegeket, visszatérítéseket, értékvesztés-visszaírásokat.
Amennyiben alternatív gazdasági döntés (piaci ár, észszerű szerződéses konstrukció) mellett milyen eredmény született volna, számítsa ki az elmaradt haszon becsült nagyságát, a módszer és feltételezések részletezésével.
Elemezze, hogy a vitatott kifizetéseknek volt-e kimutatható hatása a társaság rövid távú likviditására (likviditási mutatók, cash-flow), valamint keletkeztek-e emiatt esedékessé vált, de nem teljesített kötelezettségek.
Jelölje meg az idősort és a mutatószámokat, amelyek mozgását a tranzakciók befolyásolták (pl. current ratio, gyorsráta, nettó működő tőke).
Azonosítsa, hogy a partnerek között fennállt-e kapcsolt viszony a vizsgált időszakban; ha igen, mutassa be a dokumentált transzferárelveket és azok alkalmazását.
Tárja fel, hogy történt-e a társaság részéről tagi kölcsön nyújtás/kifizetés nem piaci feltételekkel; számszerűsítse a piaci kamathoz képest mutatkozó eltérést és annak eredmény-, illetve vagyonhatását.
Értékelje, hogy a vizsgálati időszakban a belső kontrollok (négy szem elv, hitelesítési lánc, limitrendszer) ténylegesen működtek-e a kifogásolt ügyletek során; jelölje meg a feltárt hiányosságokat dokumentumhivatkozással.
Vizsgálja meg, hogy a számviteli elszámolás megfelelt-e a releváns számviteli politikának és jogszabályoknak (bizonylati fegyelem, értékvesztés, céltartalék, időbeli elhatárolás).
Rekonstruálja a döntéshozatal menetét: milyen információk álltak a döntéshozók rendelkezésére az ügylet időpontjában, volt-e kockázati/üzleti indokolás, és ezek mennyiben támaszthatók alá írásban.
Adja meg, hogy a döntési időpontban elérhető információk alapján a választott konstrukció pénzügyi-gazdasági kimenetele hogyan volt előre jelezhető (szcenáriók, érzékenységi elemzés).
Foglalja össze, mely megállapításai ténymegállapítások, melyek szakmai következtetések; minden számítást csatoljon ellenőrizhető mellékletben (képlet, input, forrás).
Sorolja fel a bizonytalanságok és adatkorlátok hatását a számításokra, és – ha releváns – mutasson be alternatív számszaki kimeneteket (pl. ±5–10% piaci ár intervallum).

Látható, hogy a direkt jogi minősítést, bűnösségre következtetést, illetve „döntési javaslatot” a kérdések nem tartalmazhatnak ebben az ügycsoportban sem.

A fenti kérdések a tények feltárására, a pénzügyi hatások számszerűsítésére és a szakmai módszertan átlátható bemutatására irányulnak, amelyre a bíróság a saját jogi értékelését alapíthatja.

Az alábbiakban olyan kérdéseket láthatunk – teljesség igénye nélkül, példálózó jelleggel –, amelyeket nem szabad az igazságügyi adó- és könyvszakértőnek feltenni:

Állapítsa meg, hogy megvalósult-e a Btk. 376. §-a szerinti hűtlen kezelés.
Minősítse, hogy a vádlott a „rá bízott idegen vagyon feletti rendelkezési joggal” bírt-e.
Mondja ki, hogy a magatartás „jelentős vagy nagy vagyoni hátrányt” okozó minősített esetnek minősül-e.
Nyilatkozzon arról, hogy a vádlott szándékosan vagy gondatlanul járt-e el.
Döntse el, hogy az adott szerződés/ügylet jogellenes vagy érvénytelen volt-e, és emiatt fennáll-e a büntetőjogi felelősség.

Az igazságügyi szakértőnek feltett, fenti helytelen kérdésekben tipikusan megjelenik az anyagi jogi minősítés, az elkövetői minőség megállapítása, a minősítő értékhatárok szerinti besorolás, a szándékosság vagy gondatlanság megítélése, valamint a szerződés érvénytelensége és a büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó direkt kérdések. Ezek megállapítása a hatóság/bíróság hatáskörébe tartoznak. A szakértő legfeljebb tényadatokat és számításokat – például a kár összegét – szolgáltathat.

Adja meg, hogy a vizsgált időszakban milyen döntések és könyvelt gazdasági események érintették a vagyon csökkenését, ezekhez milyen bizonylatok kapcsolódnak, és ezek számviteli rögzítése a jogszabályi és belső szabályzati előírásoknak megfelelt?
Számítsa ki, hogy az adott ügylet(ek) piaci viszonyokhoz mért ellenértéke mennyiben tért el a szokásos piaci értéktől, és ez az eltérés mekkora, pénzben kifejezhető vagyoni hátrányt eredményezett a beszámolási időszak(ok)ban.
Vizsgálja meg, hogy a vizsgált kifizetésekhez, eszközátadásokhoz, követelés- és kötelezettség-kezeléshez rendelkezésre álltak-e a szükséges felhatalmazások és döntési dokumentumok, és ezek időbelisége, tartalma és aláírási rendje összhangban volt-e a társaság belső szabályzataival.
Mutassa be, hogy az érintett ügyletek könyvviteli elszámolása és bemutatása az éves beszámolóban torzította-e a megbízható és valós képet, és ha igen, számszerűsítse a kimutatott eredményre és saját tőkére gyakorolt hatást.
Készítsen oksági elemzést, hogy a feltárt döntések és elszámolások elhagyása, illetve észszerű gazdálkodási alternatívája mellett milyen vagyoni helyzet állt volna be, és ennek alapján határozza meg a különbözetként jelentkező, számviteli módszerekkel alátámasztott vagyoni hátrányt.

Itt is szemléletesen kirajzolódik, hogy a fenti kérdések, utasítások kizárólag a bizonyítandó tényekre és a számszaki-számviteli alapokra irányulhatnak hűtlen kezelés esetében is, míg a jogi minősítés és a bűnösség megítélése továbbra is a bíróság feladata.

Számvitel rendjének megsértése ügyekben feltehető szakkérdések

A számvitel rendjének megsértése (Btk. 403. §) kapcsán felmerülő szakkérdéseket az alábbiakban mutatom be. A kirendelés szövegezésekor hasznos a ténykérdésekre szorítani a szakértő feladatát, például:

Állapítsa meg, hogy az X. számú számlához kapcsolódó teljesítést alátámasztják-e a rendelkezésre álló okiratok és készletmozgások; ha igen, jelezze a helyes időszakot és könyvelési számlákat.
Számítsa ki az Y időszakra az időbeli elhatárolások helyesbítésének eredmény- és tőkehatását.
Vizsgálja meg, hogy a Z tétel árfolyam-elszámolása megfelel-e a vonatkozó nyilvántartásoknak; ha nem, adja meg a korrekció összegét.
A fizetésképtelenség vagy annak fenyegetése időpontjában milyen tartozásokkal, követelésekkel és vagyonelemekkel rendelkezett a Kft.?

Helytelen kérdések tipikusan jogi minősítést tartalmaznak, vagy túl általánosak, jogi következtetést sugallanak, jelentősen befolyásolva nemcsak a bírói döntéshozatalt, hanem a hatóságok munkáját is, így kerülendőek. Amennyiben a szakértő azokra a szakvéleményben választ ad, a szakvélemény azon része nem vehető figyelembe.

A Kft. „fizetésképtelennek minősült-e” vagy „fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került-e”, mikor és miért?
Mi lett a vagyon sorsa?
A működés „szabályszerű” volt-e, illetve, hogy „meghiúsult-e az áttekintés/ellenőrzés”?^[7]

Fontos megjegyezni, hogy a számviteli hibák tudatlanságból vagy szándékos kötelességszegésből adódhatnak, különösen az adózás előtti eredmény kiszámításakor, amelyet a számviteli törvény és az adójogszabályok befolyásolnak. A számviteli hibák jelentőségét kiemeli a pénzügyi kimutatásokra és az adókötelezettségekre gyakorolt lehetséges hatásuk. Gyakori számviteli hibák közé tartozik az adózási módszerek helytelen kezelése, a hiányzó számlák és a hibás benyújtások, amelyek jelentős eltérésekhez vezethetnek a pénzügyi beszámolókban. Ettől megkülönböztetendő a számviteli törvény rendelkezéseit szándékosan „kifordító” hiba; ha a bizonylati rendet vagy a könyvvezetési, a beszámolókészítési kötelezettséget megszegik, és ezzel a megbízható, valós kép lényegesen torzul, illetve az adott üzleti év vagyoni helyzete áttekinthetetlenné válik, akkor büntetőjogi kategóriáról beszélünk.

Sikkasztás büntetőügyeiben feltehető szakkérdések

Sikkasztás (Btk. 372. §) bűntette miatt elrendelt büntetőeljárás során az igazságügyi szakértő által alkalmazott általános módszer a rendelkezésre bocsátott iratanyag áttanulmányozását követően a befogadott számlák és mellékleteinek összevetése a főkönyvi és analitikus nyilvántartásokkal. A szakértői vélemények ebben a bűncselekmény körben is a fentiek alapulvételével, az általános szakértői gyakorlatnak megfelelően kerülnek előterjesztésre a szakvéleményekben. A szakértő hatáskörében, azaz szakkérdés körben az ügyben vizsgálhatja a feljelentésben szereplő számlákat.^[8]

Sorolja fel időpontonként a gondozottak részére kifizetett zsebpénz, ösztöndíj, jutalom stb. tételeit; jelölje, hogy a kifizetésekhez tartozik-e teljes körű bizonylati háttér (bizonylatszám, aláírások, mellékletek), és azonosítson minden olyan lefoglalt bizonylatot, amelyhez a pénzmozgás ténylegesen nem igazolható.
Mutassa ki hónaponként (2018–2019) a Megyei Kirendeltség által az alsóbélatelepi gyermekotthon bankszámlájára utalt összegeket; vesse össze a bankszámláról felvett készpénzt a házipénztári bevételezéssel, és jelezze az eltéréseket.
Állapítsa meg havonta, milyen jogcímen és mekkora összegeket vett fel a pénztárból az igazgató, illetve más megnevezett személyek; készítsen összesítést személyenként és jogcímenként.
Rögzítse a pénztárból felvett összegek tényleges felhasználási célját; előleg esetén ellenőrizze az elszámolások határidejét és teljességét; vizsgálja a bizonylati alátámasztást, valamint hasonlítsa össze a pénzkezelési gyakorlatot a számviteli politika és a pénzkezelési szabályzat előírt folyamataival; értékelje a „csoportpénzek” dokumentáltságát és a belső limitek meglétét és betartását.
Személyenként sorolja fel a vizsgált időszakban a munkába járás (bérlet, saját gépjármű-használat) és kiküldetés jogcímen felvett összegeket, időponttal és bizonylati hivatkozással.
Határozza meg a kifizetések fedezetének forrását (költséghely, költségvetési sor, keret), és vesse össze a kifizetések jogcímeit a vonatkozó belső szabályzatok és külső normák előírt feltételeivel; jelezze a ténybeli eltéréseket.
Személyenként és összesítve mutassa ki az ösztöndíjként kifizetett összegeket és időpontokat; ellenőrizze a jogosultságot alátámasztó dokumentumokat (tanulói jogviszony, eredményfeltételek), és rögzítse az esetleges hiányosságokat.
Sorolja fel, hogy az igazgató mely intézményi gépjárműveket használta; vizsgálja a menetokmányok formai-tartalmi teljességét; a rendelkezésre álló adatok alapján azonosítsa a magáncélú használat eseteit és számszerűsítse az intézményt terhelő költséget a NAV-normák szerint.
Állapítsa meg, hogy dr. Y a szerdai utakra intézményi gépjárművet vett-e igénybe, vagy saját gépjármű-használatot számolt el; vesse össze a menetleveleket, kiküldetési rendelvényeket és költségelszámolásokat, és jelezze az ellentmondásokat.

Hangsúlyozandó, hogy a kérdésfelvetés módja is jelentős, a „jogszerű-e” és „jogszabályoknak megfelelő-e” fordulatok minden esetben kerülendők és a tényalapú, ellenőrizhető megfelelőségi vizsgálatra (dokumentáltság, belső szabályzatoknak való megfelelés, eltérések rögzítése) vonatkozó kifejezések a használatosak, mert a végső jogi minősítés a hatóság/bíróság feladata.

Helytelenek az alábbi kérdések sikkasztás ügycsoportban^[9]:

A pénztárból felvett összegek szabályszerű bizonylattal alátámasztottak-e?
A pénzkezelés megfelel-e a számviteli politika és pénzkezelési szabályzat előírásainak?
A csoportpénzek felhasználása jogszerű volt-e, annak dokumentáltsága megfelelő-e?

Ezekből a példa kérdésekből világosan látszik, hogy a „szabályszerű” kifejezés jogi-minősítő kategória, a bináris megfelelőségi minősítés helyett pedig ténybeli összevetés szükséges, A „jogszerű volt-e” jogkérdés.

A fenti helytelen kérdések helyett ilyen esetben javasolt az alábbi módon a szakértőnek feltenni a kérdést, például:

Sorolja fel a kifizetésekhez kapcsolódó bizonylatokat, és jelezze a hiányzó vagy formai-tartalmi szempontból nem teljes mellékleteket (bizonylatszám, aláírás, mellékletek).
Hasonlítsa össze a tényleges pénzkezelési gyakorlatot a számviteli politika és pénzkezelési szabályzat előírásaival, és tételesen sorolja fel az eltéréseket.
Mutassa be a csoportpénzek felhasználásának dokumentáltságát (alapokiratok, engedélyek, elszámolások), és jelezze, hogy a belső szabályzatok határoznak-e meg kifizetési limiteket, valamint történt-e ezekhez képest eltérés.

Összegzés

Az igazságügyi szakértő a bíróság vagy az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése vagy megbízása alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek és saját tapasztalatainak felhasználásával készített szakvéleménnyel segíti az adott ügyben a tényállás megállapítását, ami a szakkérdés eldöntését jelenti.^[10]

A szakvélemény alapjául szolgáló tényezők közül mindenekelőtt a különleges szakértelem olyan tudást jelent, amely nem tartozik a jogi ismeretek körébe, és szintje meghaladja az általános ismereteket.^[11]

A szakvélemény bizonyítékként való alkalmazhatóságának alapja, hogy a szakértő olyan speciális szakismerettel bír, amely túlmutat a hatóságok jogi tudásán. Vagyis a vélemény értéke éppen abból fakad, hogy a döntéshozó hatóságok által nem birtokolt, külön szaktudást von be az ügybe.^[12]

Elterjedt álláspont, hogy a jogszabályok burjánzása ellenére sem ruházhatja át a hatóság a jogkérdések eldöntését a szakértőre; ez a hatóság saját, el nem delegálható feladata. A szakértő szerepe a tények szakmai megalapozására korlátozódik. A jogi minősítés és döntés kizárólag az eljáró hatóságok kompetenciája. Ennek megfelelően minden olyan megoldást el kell utasítani, amelyben a szakértő jogkérdésben dönt, hiszen, ha a jogi állásfoglalást a szakértő adná, a hatóság funkciója kiüresedne. Ugyanígy helytelen az is, amikor a szakértő túllépve feladatkörét, nemcsak szakmai következtetéseket közöl, hanem jogi véleményt is előad, vagy amikor a hatóság erre kifejezetten felkéri.^[13]

A jog tisztaságát a szakvélemények tényszerűsége, szakmaisága tudja jobban alátámasztani, támogatni, de semmiképpen nem eltorzítani hivatott. A szakvélemény szakmai megalapozottsága, hiteltérdemlősége ezt erősítheti tehát, alátámaszthatja a bírói mérlegelést, de nem torzíthatja el, és nem léphet a jogi minősítés helyébe.

^[1] NSZKK Adó- és Könyvszakértői Intézetben végzett, 2012–2020. évkörben keletkezett adó- és könyvszakértői szakvélemények vizsgálatára irányuló kutatás része.

^[2] Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Debrecen, TKK, 2008. A PhD-dolgozat linkje: http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5549_section_1139.pdf.

^[3] Kúria Büntető-Közigazgatási-Munkaügyi és Polgári Kollégiumai Joggyakorlat-Elemző Csoport, Összefoglaló vélemény, Az ítéleti bizonyosság elméleti és gyakorlati kérdései, 164. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefogl_velemeny_iteleti_bizonyossag.pdf.

^[4] KSZ 94/2016 számú igazságügyi könyvszakértői szakvélemény.

^[5] Uo.

^[6] Uo.

^[7] KSZ 0023/2017. számú igazságügyi könyvszakértői szakvélemény.

^[8] Uo.

^[9] KSZ 0009/2018. sz. igazságügyi szakértői szakvélemény.

^[10] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről.

^[11] Erdei Árpád: Tény és jog a szakvéleményben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 35.

^[12] Uo.

^[13] Uo. 39.