I. Bevezető gondolatok
A fogvatartottakat is megilleti az emberi méltósághoz való jog és rájuk is vonatkozik a kínzás, kegyetlen és embertelen bánásmód tilalma. Ezen alaptörvényi garanciális szabályok megtartása tehát a fogvatartás során sem szünetel, annak egész időtartama alatt érvényesülniük kell. Amennyiben az elhelyezésük feltételei mégsem az Alaptörvénynek és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelőek a büntetés-végrehajtási intézetekben, a fogvatartottak a kártalanítás jogintézményén keresztül érvényesíthetik igényeiket az elszenvedett sérelmek miatt. A hazai jogrendszerbe még nincs egy évtizede, hogy bevezették ezt a lehetőséget, mégis már átesett egy nagyobb módosításon a szabályozás. A tanulmány célja ezen módosítás okainak feltárása és az azt követő joggyakorlat vizsgálata az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos esetjogán keresztül, egészen napjainkig. Az elemzés központi eleme a hazai fogvatartotti elhelyezés körülményeinek hatásvizsgálata a kártalanítási eljárás gyakorlatán keresztül, mindezt alapjogi nézőpontból szemlélve.
II. A kártalanítási eljárás útja hazánkban a szabályok módosításig
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a Varga kontra Magyarország pilot ítéletével elmarasztalta hazánkat az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód tilalmának megszegése okán.[2] Tette ezt a nem megfelelő hazai fogva tartási viszonyok miatt, legfőképp a magyar börtönök túlzsúfoltságára tekintettel. A marasztalás célja ennek a helyzetnek a megszüntetése egy megfelelő és hatékony jogorvoslati rendszer kialakításával a fogvatartottak számára, valamint a hazai jogrendszerben lévő diszfunkciók megszüntetése. Erre tekintettel hazánk a változás jegyében beépítette a büntetés-végrehajtás szabályai közé új sui generis jogintézményként a kártalanítási eljárást.[3]
Ez a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvénnyel (a továbbiakban: Mód. tv.) történt meg. Később a bevezetett jogszabályokat egyezménykonformnak minősítette az EJEB a Domján kontra Magyarország ügyében 2017. november 14-én, valamint a sokat támadott szabályozást az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta.[4]
A vonatkozó törvényi rendelkezések szerint, kártalanítás jár az elítéltnek a fogva tartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt.[5]
A Mód. tv. általános indokolásában megfogalmazott jogalkotói cél, a jogszabály hatékonysága és preventív jellege ellenére a kártalanítási eljárás és a Bv. tv. 2016-os szabályai, amelyek 2017. január elsejével léptek hatályba, csak 2020-ig maradtak eredeti formájukban, ekkor ugyanis a kifizetéseket felfüggesztették és a korábbi szabályokat módosították. De miért is volt szükség a módosításra?
A jogalkotó célja nem valósult meg maradéktalanul.[6] A szabályozás összetettsége és a rendelkezések széttagoltsága, a törvényen belül külön fejezetekben történő szabályozása értelmezési nehézségeket okozott igényérvényesítési és ítélkezési oldalon is. Ezek a problémák megmutatkoztak gyakorlati szinten is, miután a kártalanítási kérelmek többnyire formai, illetve tartalmi hibák miatt kerültek elutasításra, derül ki az Alkotmánybíróság vizsgált esetjogából.[7] A kártalanítási eljárásokban a bírói fórumok jogszabályértelmezése sem volt egységes, ez szintén jól személtethető az Alkotmánybíróságra érkezett fogvatartotti kártalanítással kapcsolatos alkotmányjogi panaszok elemzésével. A szabályok bevezetését követően nagy számban érkeztek ilyen ügyek az Alkotmánybírósághoz, részben tehát az összetett szabályozás és az ezáltal kialakult széttartó bírói gyakorlat miatt.[8] Az alsóbb fokú bíróságok jogértelmezése gyakran nem állt az Alaptörvénnyel összhangban, az Alkotmánybíróság ezért több bírósági döntést is megsemmisített fogvatartotti kártalanítás kapcsán.
Ezenfelül – a jogalkotó szerint – társadalmi vitákat is és egyfajta nemtetszést, rosszallást is kiváltott az emberekben, hogy az állam a fogvatartottaknak gyakorlatilag pénzt fizet azért, amiért börtönben vannak. Emellett a jogintézmény kapcsán felmerült visszaélések is sértették a társadalmi igazságérzetet.[9]
Mindezekre figyelemmel a jogalkotó a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvénnyel módosította a kártalanítás intézményét. Az új rendelkezések 2021 januárjától hatályosak.
III. Fontosabb változások a kártalanítási eljárásban a módosítást követően
A változtatás egyik célja az eljárás és a szabályok egyszerűsítése, és a büntetés-végrehajtási intézetek kártalanítási eljárással kapcsolatos leterheltségének csökkentése volt. Mindez a jogalkotói indokolásból és a jogszabály preambulumából is kiolvasható.
A kártalanítási szabályokat és azok értelmezését azáltal egyszerűsítették, hogy azok rendszerezés során egy fejezetbe kerültek. A szimplifikálás jegyében a preventív célt szolgáló, de azt be nem váltó intézményt, a panasztételi kötelezettséget eltörölték,[10] amely korábban gyakorlatilag a kártalanítási kérelem előfeltételeként, szűrőként szolgált. Említést érdemel a preventív céljával összefüggésben a panasz intézménye annak hatálybalépését követően jogértelmezési nehézségekbe ütközött. Az Alkotmánybíróságra érkezett alkotmányjogi panaszok nagy száma miatt[11] a testület kimondta, hogy a bíróságok által annak előzetes – jogszabály szerinti – követelése a kártalanítási eljárás esetében nem vet fel alaptörvény-ellenességet.[12]
Fontos újítás volt továbbá a hiánypótlásra történő felhívás, valamint a szigorúbb kérelemhez kötöttség is nagyobb hangsúlyt kapott, emellett viszont a formanyomtatványok is egyszerűsödtek.[13]
A jogszabály fókuszába helyezték az áldozatokat és az egyéb, bűncselekménnyel keletkezett megtérítendő költségeket is. Az új szabályozás volt hivatott a bűncselekmények áldozatainak megsegítésére a kártalanításban részesült önkéntes teljesítés elmaradás esetére. A közvetlenül a kártalanításból levonható követelések tehát előtérbe kerültek. A megítélt kártalanítási kifizetéseket szigorították a felmerült visszaélések miatt, és az a fogvatartottak büntetés-végrehajtási intézetnél kezelt letéti számlájára került, nem az ügyvédekhez és az ott kezelt számlákra.[14] Korábban ez okot adhatott a visszásságokra is, a módosító törvény jogalkotói indokolás szerint. Mindezen változtatások is az áldozatközpontúság jegyében történtek, az egyszerűbb és biztosabb levonásokra figyelemmel.
Az új rendelkezések a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektettek továbbá a feladatoknak a büntetés-végrehajtási intézet és a büntetés-végrehajtási bíró között történő megosztásra. Ezáltal a leterheltség csökkent mindkét oldalon. Ennek egyik legjobb példája az egyszerűsített eljárás, ahol a taxatív felsorolt feltételek fennállása esetében a mérlegelési teherrel járó többletfeladat is csökken, viszont ekkor csak a minimumösszeg jár a napi tétel számolásánál az elítéltek számára.[15]
A lényeg tehát, hogy az eljárást legfőképpen jogalkotói oldalról, részben társadalmi nyomásra is meg akarták reformálni, és azt a törvény korábban is kitűzött céljához igazítani. A változtatások úgy gondolom megfelelően igyekeztek reflektálni az Alkotmánybíróság esetjogában felmerült jogértelmezési problémákra és a bírói gyakorlat széttartására egyaránt. A kiemelt néhány érdemi változtatás és újítás jól szemlélteti, hogy valóban a hatékonyság irányába kezdett mozdulni a szabályozás.
IV. A fogvatartotti kártalanítással kapcsolatos alkotmánybírósági döntések
Az Alkotmánybíróságra a szabályváltozást követően érkezett panaszok egy része még a korábbi szabályozás egyes rendelkezéseit és annak hatálya idején kelt bírósági döntéseket támadták. Vannak tehát olyan ügyek, amelyek bár az új szabályok ideje alatt születtek az Alkotmánybíróság előtt, mégsem azokkal állnak szoros kapcsolatban. Ennek ellenére úgy gondolom, a tanulmány szempontjából fontos röviden ismertetni ezeket a döntéseket, miután a Bv. tv. korábbi „problémásabb” szabályai miatt jó összehasonlítási alapot adnak a 2021-től hatályos újabb szabályozáshoz kapcsolódó gyakorlat behatóbb elemzéséhez.
Elsőként érdemes említeni a 3177/2023. (IV. 6.) AB végzést, ahol az indítványozó a kártalanítási kérelem benyújtására vonatkozó – jogsértő körülmények megszűntétől számított – 6 hónapos jogvesztő határidő szabályát támadta. Véleménye szerint, miután a bíróságok ezen szabály alkalmazása alapján utasították el a kártalanítási kérelmét, a tisztességes bírósági eljárás alaptörvényi kötelezettségét sértették. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó panaszában az új szabályokat támadta ugyan, de azok szövege megegyezik a korábbi szabályokkal, amelyeket a testület már vizsgált és megállapította azok Alaptörvénnyel való összhangját, így az alkotmányjogi panaszt visszautasította.[16]
A 3024/2023 (I. 13.) AB végzésben az indítványozó a 2017 januárjától hatályos régi szabályozás alatt kelt bírói döntéseket találta rá nézve alaptörvénysértőnek és a visszaható hatály tilalmába ütközőnek. Az eljárt bíróságok kártalanítást ítéltek meg részére, ugyanakkor a Bv. tv. kártalanítással kapcsolatos szabályozás 2017-es hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó kérelmét elutasították, miután ezt követően 30 napon túl biztosítva voltak a fogvatartott számára a megfelelő elhelyezési körülmények. Ezt a bíróság a jogszabály alapján megszakadásnak ítélte, amely után 6 hónapon belül nem nyújtott be a panaszos kártalanítási kérelmet. Az indítványozó szerint olyan jogszabályt kértek rajta számon, amely feltételeinek korábban nem tudott volna eleget tenni, mert azok nem voltak hatályban. Az Alkotmánybíróság szerint jelen ügyben visszamenőlegesen kártalanítási szabályok alkalmazása nem merült fel. A bíróságok az indítványozónak az átmeneti rendelkezések (amelyek olyan fogvatartottakra vonatkoznak akik fogvatartása folyamatos, vagy a szabályozást megelőző egy éven belül szűnt meg a fogvatartásuk) alapján történő kártalanítási kérelmét, mint az arra nem jogosulttól származót utasították el, miután a 2017 januárjától bevezetett 6 hónapos jogvesztő határidőben nem nyújtott be panaszt a kártalanítási szabályok 2017-es bevezetését megelőző, alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt. A jogszabály bevezetését megelőzően és azt követően is folyamatos fogva tartás esetén a korábbi időszakra vonatkozóan ítélték az eljárt bíróságok szükségesnek az átmeneti jogszabályok alapján a kártalanítási kérelem előfeltételeként benyújtandó panasztételi kötelezettséget. Ezt az értelmezést az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta. Ezzel megegyező alapon utasította vissza a testület az alkotmányjogi panaszt például a 3508/2022 (XII. 20.) AB végzésben, a 3025/2023 (I. 13.) AB végzésben és a 3027/2023. (I. 13.) AB végzésben is.
Ehhez hasonló döntést hozott az Alkotmánybíróság a 3050/2023. (II. 8.) AB végzésében. A korábban hatályban volt átmeneti szabályok szerint, amennyiben a kérelmező a szabályok előtti időszakra nyújtott be kártalanítási kérelmet. Az olyan korábbi fogvatartott, aki a módosítás bevezetését követően már nem volt fogva tartva, abban az esetben indíthatott ilyen eljárást, amennyiben a módosításokat bevezető törvény előtt egy éven belül szűnt meg a fogva tartása, illetve az EJEB-hez nyújtott be kérelmet a sérelmes helyzet miatt.[17]
A végzés alapjául szolgált ügyben a korábban hatályan volt átmeneti szabályok alkalmazásával elutasított kártalanítási kérelem miatt fordult az Alkotmánybírósághoz az indítványozó, miután nem nyújtott be az EJEB-hez kérelmet, így a jogintézményt beiktató törvény hatálya előtti időszakra vonatkozó panaszát nem vették figyelembe.[18] Miután az indítványozó a bíróságok rá nézve kedvezőtlen, ugyanakkor a vonatkozó jogszabályok alapján született döntését vitatta törvényértelmezés szempontjából, az Alkotmánybíróság a panaszt visszautasította.
A 3176/2023 (IV. 6.) AB végzésben és a 3190/2023. (IV. 12.) AB végzésben a testület az előzőekben leírtak mintájára utasította vissza az alkotmányjogi panaszokat, miután az azok alapjául szolgált kártalanítási eljárásban a bíróságok elutasították a kártalanítási kérelmet. Ennek alapja az volt, hogy a Mód tv. által beiktatott változások szerint, annak bevezetése előtt egy éven belül megszűnt fogva tartás esetén, vagy olyan sérelmes időszak tekintetében van lehetőség az igényt érvényesíteni, amellyel kapcsolatban az indítványozó korábban az EJEB-hez is nyújtott be kérelmet, amit az a módosítás napjáig nyilvántartásba vett, kivéve ha 2015. június 30. napját követően nyújtotta be a kérelmező és a jogsértő körülményektől számított 6 hónap már eltelt. Ezen kivételes feltételeknek való meg nem felelés miatt utasították el a szóban forgó kártalanítási kérelmeket. A panaszokat, amelyek szerint a jogszabály az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, az Alkotmánybíróság visszautasította a végzéseiben.[19]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bv. tv. új, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanításra vonatkozó szabályai kizárólag jogot megállapító jogszabálynak minősülnek, amelyek nem hordoznak hátrányos tartalmat, a hatálybalépést megelőző időre nem állapítanak meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tesznek terhesebbé, valamint nem vonnak el és nem korlátoznak jogot, illetve nem nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé, jogalakító hatásuk csak a jövőre nézve van.[20]
A jogalkotó által bevezetett kártalanítási kérelem általános szabályához képest – az azzal egy időben hatályba lépett – átmeneti rendelkezés tette lehetővé a hatálybalépést megelőzően bekövetkezett sérelmek esetén járó kártalanítás érvényesítését. A jogszabályi feltételnek való megfelelés esetén pedig a bíróságok vizsgálhatják kérelem alapján a korábbi sérelmeket is. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja.
Az Alkotmánybíróság szerint tehát nem hatnak hátrányosan és nem ütköznek a visszaható hatály tilalmába a korábbi átmeneti szabályok sem. Ahogy a kártalanítással kapcsolatban kimondta a testület, azok jogot állapítanak meg, nem pedig elvonnak.[21] Miután visszautasító végzésekről beszélünk, messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le belőlük, ugyanakkor az megállapítható, hogy általában az indítványozók a bíróságok törvényértelmezését vitatták a számukra kedvezőtlen döntés(ek) miatt. A szabályozás összetettsége tehát valóban kétségeket ébresztett a fogvatartottakban, hogy érvényesíthetők-e az azokban foglalt jogok. Ez nemcsak az alkotmányjogi panaszokon, hanem azok alapjául szolgált bírósági döntéseken is megfigyelhető a szemléltetett esetek alapján.
V. Megsemmisítést tartalmazó alkotmánybírósági döntések az új szabályok hatálya alatt
Az Alkotmánybíróság az új szabályozás hatálya alatt is több olyan bírói döntést megsemmisített, amelyek a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma alá estek a testület szerint. Ilyen döntés volt a 3281/2022 (VI. 10.) AB határozat, valamint a 3113/2022. (III. 23.) AB határozat. A döntések megállapították, hogy az eljáró bíróságok a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntöttek az indítványozók számára hátrányosan a kártalanítási igényről. Ezzel megsértették az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát, így a testület a támadott döntéseket megsemmisítette. Mindkét döntés olyan eset volt, ahol a bíróságok alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntének tekintették, hogy a kártalanítási szabályok bevezetése előtt a folyamatos fogva tartások esetében 30 napon túl biztosítva voltak a megfelelő elhelyezési körülmények. Így ezen megszűnéstől kérték számon a bíróságok kérelem benyújtását, amelyre az indítványozóknak a megszakadástól indulóan lett volna 6 hónapjuk. Ennek a követelménynek az indítványozók nem tudtak és nem is tudhattak volna eleget tenni.[22]
Ilyen és ehhez hasonló alapon született megsemmisítések nagy számban történtek az Alkotmánybíróságra érkezett, 2017-től egészen 2021-ig tartó panaszhullám idején.[23] Az újabb gyakorlaton látszik, hogy az ilyen döntések csupán a korábban hatályban volt rendelkezések alapján született bírói döntéseket támadják, a jogalkotó az új szabályok megalkotása során tehát különös figyelmet fordított arra, hogy kiküszöbölje az esetlegesen felmerülő visszaható hatályú jogértelmezés és ezáltal alkalmazás lehetőségét is. A panaszok száma és jellege alapján ez a tendencia pozitív irányba mozdult.
VI. Az Alkotmánybíróság gyakorlata az új szabályozás kapcsán
A 3129/2022. (IV. 1.) AB határozat, mint egyfajta pilot ítélet kinyilvánította a szabályok alaptörvény-konformitását azzal, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a Bv. tv. korábbi szabályainak helyébe lépő 75/S. § (1) bekezdés a) pontja és 436. § (14)–(15) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az eljárás alapjául szolgált beadvány szerinti panaszban az indítványozó ügyvédi iroda a törvénynek a börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló 2020. évi IV. törvénnyel módosított, illetve megállapított rendelkezéseit támadta, mivel azok álláspontja szerint egyrészt a kellő felkészülési idő hiánya és a visszaható hatály tilalmába ütközés miatt sértik a jogbiztonság követelményét, másrészt e rendelkezésekkel a jogalkotó szükségtelenül és aránytalanul avatkozott be a fogvatartott és az ügyvédi iroda közötti kapcsolatba. Konkrétan a kártalanítási eljárásokban való jogi képviseletre és az azok részét képező ügyvédi letétre kötött szerződésekbe. Azt kifogásolta az indítványozó, hogy nem kerülhet a kártalanításként kifizetett összeg az ügyvéd letéti számlájára. A kifizetés is problémás volt a panasz szerint amiatt, mert a szabályozás azonnal hatályba lépett, befolyásolva a folyamatban lévő ügyeket, így megnehezítve a már megítélt kifizetéseket és az ahhoz való hozzájutást. Mindez szerinte sértette az egyenlő bánásmódot, a tulajdonhoz való jogot és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó a beavatkozást azért ítélte szükségesnek, mert a kártalanítások kifizetése miatt a szerződések változatlan tartalommal történő fenntartása a kártalanítás jogosultjainak lényeges jogos érdekét sértette. Megállapítható volt az is, hogy a jogalkotó a szabályozás kialakítása során azt a körülményt is értékelte, hogy a kártalanítás jogosultjaival szembeni esetleges végrehajtási eljárások ne lehetetlenüljenek el. A jogalkotó tehát általános társadalmi érdekből, a szerződéskötések után beállt körülményváltozások bekövetkezése miatt módosította Bv. tv. támadott rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság ezért a szabályozást nem ítélte alaptörvény-ellenesnek, és az alkotmányjogi panaszt elutasította. Utalt rá a testület, hogy ugyan a jogszabály-módosítás befolyásolja a korábbi jogviszonyokat is, ugyanakkor a fogvatartottak kártalanítását és annak helyzetét viszont nem. A szabályozás továbbra is biztosítja a kifizetést, csak más módon, többletkötelezettséget az új szabályok nem keletkeztetnek.[24] Mindez a szigorítás reflektálás volt a jogalkotó részéről a gyakori visszaélések miatt.
Szintén az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta az új kártalanítási szabályokat az Alkotmánybíróság a 3314/2023 (VI. 21.) számú AB határozatában. A döntés alapjául szolgált eljárásban a panasz indítványozója részére alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények fennállta miatt kártalanítást állapítottak meg. Az indítványozó lényegileg azt kifogásolta alkotmányjogi panaszában, hogy a módosító szabályok miatt, mivel annak rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell, a büntetés-végrehajtási intézet letéti számlájára került a megítélt összeg. Ez szerinte a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát sértette, mert az új, 2021 januárjától hatályos szabályozás hátrányosabban hat rá nézve a kifizetéssel és annak határidejével kapcsolatban. Mindez álláspontja alapján elnehezíti a fogvatartottak igényérvényesítését. Utalt rá továbbá, hogy a büntetés-végrehajtási intézet számláján a hozzáférése és a rendelkezési joga jóval korlátozottabb, az az intézet parancsnokának diszkrecionális jogkörébe tartozik. A parancsnok méltányosságának tehát kiemelt szerepe van az összeghez való hozzájutás kapcsán.[25]
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy új szabályozás alkalmazásának elrendelése a folyamatban lévő ügyekben akkor sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, amennyiben annak folytán a jogalanyok helyzetét elnehezítő jogszabályi változtatásra, illetve Alaptörvényben biztosított jog alaptörvény-ellenes módon történő korlátozására vagy alanyi jog elvonására kerül sor. A támadott szabály eljárásjogi szempontból módosítja az alapjogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás jogintézményét, az anyagi jog érvényre jutásának lehetősége változatlan marad. A módosító törvény általános jogalkotói indokolása arra is rávilágít, hogy a megváltoztatott eljárási szabályok a kártalanítás kapcsán történt visszaéléseket hivatottak meggátolni az igényérvényesítés hatékonyságának növelése mellett. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.[26]
A 3511/2022. (XII. 20.) AB végzésben az indítványozó a Bv.tv. új rendelkezései közül ugyancsak azt a részt támadta, amely szerint a büntetés-végrehajtási intézet letéti számlájára kell utalni a megítélt kártalanítást. Azt kifogásolta lényegileg a panaszos, hogy a számlára érkezett összeget a szabadulásig tartalékolni kell és csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet ahhoz hozzáférni. Ez a tulajdonhoz való jogot, azon belül is a rendelkezési jogát sértette az indítványozó előadása alapján, ugyanis az intézmény parancsnokának diszkrecionális döntésén múlik, hogy mikor használhatja fel, illetve hozzáférhet-e egyáltalán a fogvatartott a kártalanításként megítélt összeghez. Az indítványozó életfogytig tartó szabadságvesztését töltő elítélt, akinél adott esetben ez teljes elvonást jelenthetne. Ez szerinte megvalósítja a diszkrimináció tilalmát, más, nem életfogytig tartó szabadságvesztését töltő elítéltekhez képest. Az Alkotmánybíróság visszautasította a panasz befogadását, ugyanis a panasz a normát támadta, viszont közvetlen és aktuális érintettsége az indítványozónak nem volt megállapítható, miután a szabályt és a kártalanítási összeg kiutalásával kapcsolatos rendelkezéseket vele szemben nem alkalmazták, továbbá annak kiutalás tekintetében nem fordult a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához. Érdemben a kérdéssel tehát nem tudott foglalkozni a testület.[27]
Mindez megnehezíti az eljáró ügyvédek kifizetését is, meg kell várni sok esetben a fogvatartott szabadulását. Ez egyedi eset a magyar jogrendszerben, bármilyen más követelés vagy pénzösszeg kifizethető az ügyvédi letéti számlára.[28]
Az ismertetett eseti példákon keresztül megfigyelhető, hogy az Alkotmánybíróság a Bv. tv.-be a 2020. évi CL. törvénnyel bevezetett módosításokat az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta. Megjegyzendő, hogy a kártalanítási eljárás 2016-ban bevezetett és korábban említett szabályait sem találta önmagában alaptörvény-ellenesnek a testület.[29] A korábbi esetekben ugyanakkor az Alkotmánybíróság esetjogából kitűnően sokkal több jogértelmezési probléma és kérdés merült fel, mint az új szabályozás kapcsán.
Észrevehető továbbá, hogy nem a kártalanítás metódusát és annak részletszabályait, hanem az eljárás végén a megítélt összeghez való hozzájutást és az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos szabályokat támadták a vizsgált döntésekben a testület előtt. Ebből következtethetünk, hogy a kártalanítás új szabályai, a korábban hatályban volt rendelkezésekhez képest valóban egyszerűbbek és problémamentesebbek, a fogvatartottak könnyebben és átláthatóbb módon igényelhetnek kártalanítást.
VII. Újonnan felmerülő probléma a kártalanítás megváltozott szabályai kapcsán
A kártalanítás jogintézmény bevezetésének a jogalkotói indokolás szerinti legfőbb oka a hazai börtönök túlzsúfoltsága volt. Jogalkotói célként határozták meg ennek megszüntetését és a sérelmes elhelyezés csökkentését. Miután az Országgyűlés a Mód. tv.-ben felhívta a kormányt a fenntarthatatlan túlzsúfoltsági helyzet megoldására, ez az utóbbi időben pozitív irányba indult el.[30] Köszönhetően az újabb büntetés-végrehajtási intézetek létesítésének és ezáltal több férőhelynek, valamint nagyobb kapacitásnak. Ez is oka a kártalanítási eljárással kapcsolatos alkotmányjogi panaszok csökkenő számának az Alkotmánybíróság előtt.[31]
Problémaként kezd felmerülni azonban, hogy a kártalanítási eljárást a börtönök túlzsúfoltságához kötötték és minekután a kérdés megoldódni látszik, illetve javuló a tendencia, a túlzsúfoltság mellett vagy anélkül előforduló más kegyetlen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző helyzetek megoldatlanok maradtak. Továbbá meg kell jegyezni, hogy amennyiben a kártalanítási eljárás lezajlott, további igényérvényesítésnek alapvetően nincs helye.[32] Abban az esetben, ha egyéb körülmények miatt akarna kártérítést a panaszos, a kártalanítási eljárást ki kell meríteni, csak utána élhet jogorvoslattal polgári bíróságnál a sérelmeket szenvedett fél. Ez alapján patthelyzet alakulhat ki, amely felesleges teher a büntetés-végrehajtási intézeteknek, mert olyat bírálnak el, amiről tudják mind a fogvatartottak, mind az intézet, hogy alapból lényegében be sem lehetne nyújtani.[33]
Az alkotmányjogi panaszokban gyakrabban előforduló hivatkozási alapok, az élettéren túli egyéb alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény, például a zárkán belüli folyóvíz hiánya, illetve a fürdővíz nem megfelelő hőmérséklete, a villanyok használatának módja, valamint a zárkákban kártevők jelenlét önmagában tehát, amennyiben az élettér és a légtér megfelelő mértékű, nem hivatkozhatók és nem alapítható ezekre kártalanítási kérelem. Ez a jogorvoslati rendszer zártságát és esetlegesen felmerülő hiányosságát is mutatja.[34]
Az említett probléma jól szemléltethető az Alkotmánybíróság esetjogán keresztül is. A 3278/2023. (VI. 9.) AB végzés alapjául szolgált eljárás során az indítványozó nem nyújtotta be a kártalanítás kötelező előfeltételeként szolgált panaszt a büntetés-végrehajtási szerv vezetőjéhez az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt, ezért elutasították a kérelmét. Ezt követően alkotmányjogi panaszt is benyújtott, amelyet a testület a 3471/2021. (XI. 12.) AB végzéssel visszautasított. Ezen ügy indítványozója polgári peres eljárást indított a magyar állam ellen, hogy igényeit a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján a számára jogellenesen okozott kár tekintetében. Miután a bíróságok elutasították ezen keresetét, ismételten az Alkotmánybírósághoz fordult az indítványozó, ahol kifogásolta, hogy ugyanazon jog érvényesítéséhez több eljárást kell indítania egyidejűleg a jogkereső félnek. Ezzel álláspontja alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített egyértelműség és kiszámíthatóság követelménye sérült.
A korábban hatályban volt Bv. tv. 10/A. § (1) bekezdése szerint kártalanítás jár a fogva tartás során a jogszabályban előírt élettér hiánya miatt és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt. A jogszabályhely második bekezdése szerint pedig az első bekezdésben foglalt kártalanítás jogcímén túl további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak nincs helye. A fogvatartott ugyanakkor jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni.
Ennek értelmében, e jogcímen a Bv. tv. szerinti kártalanításra volt jogosult a fogva tartott indítványozó, további kártérítésre vagy sérelemdíjra azonban nem. A Bv. tv. szerinti kártalanítás is az ugyanitt írt eljárási szabályok – vagyis a hat hónapos, jogvesztő igényérvényesítési határidő és a (6) bekezdés szerinti panasz előterjesztése mint teljesítendő előfeltétel – szerint járt neki. Az indítványozó igényére ebből következően vonatkozott a hat hónapos határidő. A határidő elmulasztása az eljárt bíróságok szerint – és ez okból a keresetlevél visszautasítása, vagyis a kártérítés meg nem ítélése esetén – pedig a (2) bekezdés szerinti, a kártalanítás összegét meghaladó egyéb esetleges kapcsolódó igény is osztja az alap kártalanítás iránti igény jogi sorsát, ami szerint az indítványozó kereseti követelésének jogalapja az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények voltak. Miután azonban az ehhez kapcsolódó kártalanítási kérelmét elkésve nyújtotta be, a polgári keresetét is elkésettnek minősítette a bíróság. Az Alkotmánybíróság szerint az, hogy a bíróság egy keresetlevél kapcsán pergátló (visszautasítási) ok fennállását állapítja meg, nem vet fel sem új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem pedig bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, ezért a testület a panaszt visszautasította.[35]
Ebben az esetben fedezhető fel egy esetleges joghézag a kártalanítási eljárások során, amely ambivalens módon egyszerre jelentkezett jogszabályi szinten, valamint a börtöntúlzsúfoltság csökkenése miatti járulékos elemként. Vagyis miután megoldódott a börtönök túlzsúfoltsága, ami központi magja és egyben oka is volt a kártalanítás jogintézmény létrehozásának, a fogvatartottak ezzel az eljárással és ezen az alapon már nem tudják érvényesíteni önmagában a börtöntúlzsúfoltság hiányában felmerült más sérelmes elhelyezési körülményeiket.
További büntetés-végrehajtási témájú, ugyanakkor polgári peres eljárásokon alapuló esetek figyelhetők meg az Alkotmánybíróság előtt a 3514/2023. (XII. 1.) AB végzés és a 3012/2025 (I. 21.) AB végzésekben, ahol is a fogvatartottak megfigyelésére és ellenőrzésére használt éjszakai világítás fel-le kapcsolgatása miatt indítottak kártérítési pert az indítványozók. Álláspontjuk szerint a büntetés-végrehajtási intézetek nem biztosították számukra éveken keresztül a nyugodt éjszakát és a pihenést, megsértve ezzel az emberi méltósághoz való jogukat. Az eljárt bíróságok értelmezése szerint az emberi méltóság megsértése akkor állapítható meg, amikor a jogsértő részéről az emberi léthez, az emberi élethez méltatlan magatartás valósul meg, ilyet a felperes nem állított és nem is bizonyított, és a bíróságok szerint nem is történt meg a fogvatartottak vonatkozásában. Miután ezek a perek nem vezettek eredményre, ezt követően fordultak az elítéltek az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszokkal. Megjegyzendő, hogy a lámpák „kapcsolgatásával” a fogvatartottakat ellenőrzik éjszakánként, a testi épségük megóvása érdekében, az emberi méltóság tiszteletben tartásával.[36]
A testület szerint az indítványozók csupán a meglévő bizonyítékokat akarták felülmérlegelni és a bírósági eljárás alatt előadottakat ismételték meg az Alkotmánybíróság előtt. Hangsúlyozta a testület, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálati lehetőségén kívül eső mérlegelési, bizonyítási kérdésnek tekinthető, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e a rendelkezésre álló bizonyítékokat a tényállás megállapítása során. Önmagában az, hogy az indítványozó megítélése szerint a bíróságnak eltérő módon kellett volna a bizonyítékokat értékelnie, nem ad alapot az egyébként megindokolt bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség megállapítására.[37] A testület tehát nem tudott érdemben foglalkozni a kérdéssel a jogszabályok adta keretekre figyelemmel, ugyanakkor a két hasonló tartalmú indítványból jól látszik, hogy nem egyedi problémáról beszélünk. Az ügyben eljárt bíróságok döntéseiből arra is következtethetünk, hogy a személyiségi jogi perek, miután azok nem vezettek eredményre, nem a legmegfelelőbb jogorvoslatok az ilyen jellegű sérelmekre.
Az előbbiekben említetteken felül több olyan indítvány is érkezett az Alkotmánybíróság elé, ahol a fogvatartottak azt kifogásolták, hogy nem állt rendelkezésükre meleg víz a zuhanyzás során. Mindezért személyiségi jogi pert indítottak a büntetés-végrehajtási intézetek ellen sérelemdíj megállapításáért.
Ezekben az esetekben az eljárt első és másodfokú bíróságok döntései sem mutatkoznak egységesnek a kérdésben, ugyanis a különböző panaszosok lényegileg azonos tartalmú indítványai esetében különböző határozatok születtek. Volt olyan eset, amikor is az eljárt elsőfokú bíróság a személyiségijog-sértést megállapította és sérelemdíjat ítélt meg, azonban több esetben a kereset elutasításra került, mert a bíróság álláspontja szerint a meleg vizes zuhanyzás biztosításának elmulasztásával az alperes nem sértette meg a felperes személyiségi jogait. A másodfokon eljárt bíróságok a kérdésben azonban egységes álláspontra helyezkedtek és lényegileg megállapították, hogy az indítványozókat a zuhanyozással kapcsolatban mindössze bizonyos mértékű kellemetlenség érte, amely nem volt olyan volumenű, ami az emberi méltóság megsértésére alapot adhatna.
Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz, kérve a bírói döntések megsemmisítését, ugyanis álláspontjuk szerint azok az emberi méltósághoz való jogukat, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogukat, valamint azok a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát sértették.[38]
Az említett példák mellett, amikor büntetés-végrehajtási témájú ügyben igyekeztek polgári peres úton érvényesíteni igényeiket a sérelmet szenvedett felek, fellelhető az Alkotmánybíróság gyakorlatában olyan eset is, amikor az indítványozó a büntetés-végrehajtási intézetekben történő étkeztetés kapcsán megváltoztatott szabályozás alaptörvény-ellenességének vizsgálata érdekében fordult a testülethez. Álláspontja szerint a Bv. tv. egyik módosítása, azaz az élelmiszerek csomagban való beküldésének megtiltása nagymértékben rontotta a fogvatartottak egészséges élelmiszerekhez történő hozzájutását. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányos követelményben kellene kimondani, hogy az egészséges élelmiszerek megvásárolhatóságának korlátozására nincs észszerű indok és az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése – a testi és lelki egészséghez való jog – magában foglalja minden ember számára az egészséges élelmiszerek megvásárolhatóságának a jogát. Ehhez az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) alapján nincs indítványozói jogosultsága, miután alkotmányos követelményt az Alkotmánybíróság csak hivatalból mondhat ki, így érdemben a testület nem vizsgálhatta a kérdést, a panaszt visszautasította.[39] Emellett utalt arra is a testület, hogy az előadott sérelem nem éri el az alaptörvény-ellenesség szintjét sem.[40]
Szorosan nem kapcsolódik ugyan a kártalanítás gyakorlati kérdéseihez, mégis fontos megemlíteni azt a részben szintén polgári természetű alkotmánybírósági ügyet, amely esetében a korábbi fogvatartotti kártalanítások során felmerült visszaélések kapcsán sajtótermék jelent meg az indítványozó ügyvédről. A 2020-ban bevezetett módosítások jogalkotói indokolásában is jelzett visszásságokat és a társadalmi visszhangot is szemlélteti a szóban forgó végzés. Ebben az ügyben a személyiségi jogi perben az első fokon eljárt bíróság a jogsértő helyzet megszüntetésére és elégtétel adására kötelezte a alperes sajtóorgánumot, valamint eltiltotta a további jogsértéstől. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria – az alkotmányjogi panaszban támadott ítéletével – a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A döntés elvi tartalmaként megállapította, hogy a hozzájárulás szükségességének vizsgálata körében nem annak van jelentősége, hogy a felvétel közszereplés alkalmával készült-e, hanem hogy a cikk tárgyával összefüggésben álló fényképet tettek-e közzé. Az indítványozó szerint az ügyvédi minőségében eljáró személy nem tekinthető közhatalmat gyakorló személynek, közszereplőnek vagy közéleti szereplőnek, így a képmáshoz való joga a véleménynyilvánítás szabadságához való jog vonatkozásában nem korlátozható.
Miután a Kúria felismerte az alapügy alkotmányjogi vetületét és az Alkotmánybíróság korábbi döntéseire is figyelemmel volt a döntése során, a testület megállapította, hogy a Kúria ítélete, a panaszban megjelölt Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, valamint a IX. cikk (1) és (2) bekezdésével kapcsolatban nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, ahogyan olyan alkotmányos jelentőségű kérdést sem, amelyet az Alkotmánybíróság korábban már ne vizsgált volna, vagyis az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek.[41]
Jól látszik a szemléltetett büntetés-végrehajtási témájú alkotmánybírósági döntéseken, hogy az indítványozók polgári peres úton is keresik sérelmük orvoslására a lehetőségeket. Különösen a kártalanítás esetében, a polgári keresetek túlnyomó részben nem vezettek eredményre. A két egymástól távol álló jogterületet a Bv. tv.-ben írt és említett szabály, amely a kártalanítási eljárásokat meghaladó igényeket polgári útra irányítja, bár összekötötte azokat, mégsem mutatnak teljesen hatékonyságot. A felmerült sérelmeiket a fogvatartottak ezekben az eljárásokban – a szemléltetett példák alapján – nem tudják orvosolni. Az alsóbb fokú bíróságok és az Alkotmánybíróság előtt sem. Véleményem szerint ugyanakkor nem is a polgári bíróságok és nem is az Alkotmánybíróság feladata az ilyen jellegű eseti sérelmekre való megfelelő jogorvoslat nyújtása.
VIII. Összegzés, konklúzió
Közös a példálózó felsorolás során ismertetett ügyekben, hogy több alkalommal kimondta az Alkotmánybíróság, miszerint kizárólag a jogszerű bánásmód vagy büntetés bizonyos formáihoz szükségszerűen kapcsolódó szenvedésen túlmenő, további szenvedés sérti az Alaptörvény III. cikkét.[42]
Az Alkotmánybíróság bemutatott gyakorlata alapján látszik, hogy a 2021-es jogszabályváltozás után számottevően kevesebb panasz érkezett a testület elé kártalanítási eljárásokkal összefüggésben.[43] A vizsgált esetek alapján kimondható, hogy a jogszabály a kitűzött célokat részben elérte, ugyanis az eljárás valóban egyszerűbb lett, annak szabályai közül főként a kártalanítási összeghez való hozzájutást támadták az indítványozók. Ez igazolja a kifizetések szigorítást a visszaélések kapcsán, ami szintén a jogalkotó szándéka volt.
Ez egyrészről üdvözlendő, ugyanis a korábbi szabályozás kapcsán az Alkotmánybíróság ismertetett eseteiben felmerült problémák túlnyomó hányada így gyakorlati szinten ki lett küszöbölve, az eljárás hatékonyabb lett, ugyanakkor az előbbiekben látottak alapján a (megítélt) kártalanítást meghaladó igény aspektusából mertült fel jogérvényesítési nehézség az eljárások kapcsán.
Miután pozitív módon megoldódni látszik a fogvatartottak elhelyezése, a vonatkozó rendelkezések szerinti megfelelő élettér, az ehhez kapcsolódó más kínzás és embertelen bánásmódba ütköző körülmények miatti sérelmekért járó kártalanítás érvényesítése nehézkessé vált, ugyanis ezen kérelmek a túlzsúfoltsághoz, a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányához lettek rendelve. Amennyiben tehát ez nem áll fenn, és a fogvatartottak megfelelően vannak elhelyezve, nem, illetve – a bemutatottak alapján – nehézkesen lehet más, a fogva tartással kapcsolatos és annak során felmerült sérelemmel bírósághoz fordulni. Egyre több olyan döntés születik az Alkotmánybíróság előtt,[44] ahol a fogvatartottak polgári úton igyekeztek érvényesíteni sérelmükért járó igényeket, miután más lehetőségük gyakorlatilag nem maradt. Ez a szemléltetett eseti példákból kiindulva nem feltétlenül jó és sikeres tendencia.
A fogvatartottak helyzete javulni látszik tehát, de az igényérvényesítés esetlegesen felmerülő, más, nem feltétlenül az elhelyezéshez kapcsolódó sérelem érvényesítésének lehetősége nem a megfelelő szinten biztosított. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények kiküszöbölésében hazánkban fejlődés figyelhető meg a jogintézmény kezdeti bevezetésétől, ugyanakkor a vizsgálat alá vont alkotmánybírósági gyakorlatban előfordult, büntetés-végrehajtási témájú polgári peres eljárások, különösen a személyiségi jogi perek során igyekeztek igényeiket érvényesíteni a fogvatartottak. Ez az igényérvényesítés, az ilyen eljárások során tapasztalható egyéb, más nehézségek miatt a további sérelmek orvoslását akadályozhatják és a gyakran jogosan járó kompenzációhoz való hozzájutást veszélyeztetik. Véleményem szerint a probléma gyökere, az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlata alapján, a két jogintézmény egymástól való eltérésében, valamint a személyiségi jogok és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények közötti túl távoli kapcsolatában keresendő, amelyre a jövőben szükséges lesz megoldást találni.
[1] Tanácsadó az Alkotmánybíróságon, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék doktorandusza.
[2] A Varga és mások Magyarország elleni ügyében (Application nos. 14097/12, 45135/12, 73712/12, 34001/13, 44055/13, 64586/13) az Emberi Jogok Európai Bírósága 2015. március 10-én hozott úgynevezett pilot, vezető ítéletet.
[3] Boda Zoltán – Nagy Antal: Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás új szabályairól. Acta humana, 2021/4. 34. o.
[4] Kóródi Balázs: A börtönzsúfoltsági kártalanítás új szabályai a korábbi jogalkalmazási dilemmák tükrében. Magyar Jog, 2022. 100. o.
[5] Jelenleg hatályos: Bv. tv. 75/B. § (1) bek., korábban: Bv. tv. 10/A. § (1) bek.
[6] A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény általános indokolása szerint.
[7] Morvay Fülöp: A fogvatartottak kártalanításának alkotmányjogi vonatkozásai. Magyar Kriminológiai Társaság – Kriminológiai Közlemény 2025. (megjelenés alatt).
[8] Amennyiben az Alkotmánybíróság ügykeresőjében a kártalanítás és fogvatartott és kártalanítás szóra keresünk, az indokolásban 116 darab alkotmánybírósági döntést találhatunk a témában.
[9] A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény általános indokolása.
[10] Czenczer Orsolya: Egy Janus-arcú jogintézmény a büntetés-végrehajtás árnyékában avagy szemelvények a kártalanítás büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatából, Börtönügyi Szemle, 2022/4. 67. o.
[11] Az alkotmánybíróság keresőjében, amennyiben a Bv. tv. 144/B. §-a szerinti panaszra keresünk, 84 döntést találhatunk.
[12] Lásd például: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]; 3246/2020. (VII. 1.) AB végzés Indokolás [22]; 3455/2020. (XII. 9.) AB végzés [22].
[13] Véger: A kártalanítási eljárás módosítása és hozományai 371. o.
[14] Uo. 373.
[15] Boda–Nagy: Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás új szabályairól 37–38. o.
[16] Az Alkotmánybíróság döntéseiben elsők között a 3295/2018. (X. 1.) AB határozatában állapította meg a 2016-ban a Mód. tv. által bevezetett szabályok Alaptörvénnyel való összhangját.
[18] 3050/2023 (II. 8.) AB végzés.
[19] 3176/2023 (IV. 6.) AB végzés, 3190/2023. (IV. 12.) AB végzés.
[20] 3295/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [30].
[21] 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [40].
[22] 3281/2022 (VI. 10.) AB határozat, 3113/2022. (III. 23.) AB határozat.
[23] Az Alkotmánybíróság ügykeresésében kártalanítás szóra keresve, kijelölve a megsemmisítő határozatokat mint szűrőt, 17 darab ilyen döntést találunk.
[24] 3129/2022. (IV. 1.) AB határozat.
[25] Véger i. m. 374. o.
[26] 3314/2023. (VI. 21.) AB határozat.
[28] Véger i. m. 374. o.
[29] Elsők között lásd például: 3295/2018. (X. 1.) AB határozat.
[30] Feleky István: A kártalanítás és feltételes szabadságra bocsátás feltételei a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatában. Forum Senetentiarum Curiae, 2020. 1. o.
[31] Az Alkotmánybíróság ügykeresőjében a fogvatartott és a kártalanítás szóra keresünk, akkor 116 ügyet kapunk, ebből 34 darab döntés született 2021-től, az új szabályok hatályosulásától. Ezelőtt a jogintézmény bevezetésétől 80 ügy érkezett az Alkotmánybíróságra.
[32] Bv. tv. 10/A. § (1) bekezdés (2021. január 1-től hatálytalan).
[33] Boda–Nagy i. m. 50. o.
[34] Kóródi Balázs: A börtöntúlzsúfoltsági kártalanítás új szabályai a korábbi jogalkalmazási dilemmák tükrében. Magyar Jog, 2022/2. 100–101. o.
[35] 3278/2023 (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [19]–[20].
[36] Kocsis Zsolt (szerk.): Büntetés-végrehajtási biztonsági ismeretek jegyzet. Büntetés-végrehajtási szervezet oktatási, továbbképzési és rehabilitációs központja, 2019. 166–167. o. https://bv.gov.hu/sites/default/files/RSZ%20-%20Biztons%C3%A1gi%20jegyzet.pdf
[37] 3514/2023. (XII. 1.) AB végzés, 3012/2025. (I. 21.) AB végzés.
[38] IV/02811/2024., IV/3062/2024., IV/3063/2024. számú ügyek.
[40] 3342/2023. (VI. 21.) AB végzés.
[41] 3340/2023. (VI. 21.) AB végzés.
[42] Például: 32/2014. (XI. 3.), Indokolás [50].
[43] Az Alkotmánybíróság honlapján lévő keresőbe a fogvatartott és a kártalanítás szóra keresve a 116 ügyből a jogszabályok 2021-es módosítását követően 34 darab érkezett.
[44] Az Alkotmánybíróság ügykeresőjében, amennyiben a fogvatartott és kártalanítás szavakra keresünk az indokolásokban a 2021-es Bv. tv.-módosítást követően 8 darab polgári eljáráson alapuló alkotmánybírósági döntés született.