Korhatárátlépés

A legsúlyosabb esetekben 14-ről 12 évre szállította le a büntethetőségi korhatárt az új Btk. A „főbenjáró” deliktumok körébe a rablás és a kifosztás is bekerült.

„A ne ölj! parancsa olyan alapvető szabály, amelynek betartásához szükséges belátási képesség jó eséllyel hamarabb alakul ki, mint a büntethetőségi korhatárt jelentő 14. életév” – érvelt Répássy Róbert fideszes igazságügyi államtitkár a korhatár-leszállítás mellett a parlamentben. Tavaly 14 éven aluliak, vagyis a gyermekkorúak az ügyészségi statisztika szerint (HVG, 2012. június 23.) egyetlen esetben sem követtek el szándékos emberölést, s 102 rablás, 230 szándékos testi sértés, 966 lopás volt a számlájukra írható. Csak a szándékos testi sértések száma haladta meg szembetűnően az egy évtizeddel korábbit e korcsoportban: a 2001-ben ismertté vált 78 eset majd háromszorosát, 230 ilyen erőszakos cselekedetet regisztráltak.

Mindezek tükrében meglehetősen visszatetsző, hogy a parlamenti vitában rendre a bűnszervezetként működő családokat emlegették, ahol az anya falaz, amíg 14 éven aluli gyereke kitépi a védtelen öreg néni nyakából az aranyláncot, amit azután az apa ad el, vagy a gyermekko­rúakból álló, ugyancsak főként időseket megtámadó, esetleg meg is ölő bűnözői csoportokra. Persze ez nem csupán álságos, hanem meglehetősen átlátszó érvelés is volt: főként a szélsőjobboldali hozzászólók „cigánybűnözésről” beszéltek, azt a látszatot keltve, hogy a büntethetőségi korhatár leszállítása szinte csak a romákat érinti majd.

A Fidesz–KDNP eredeti javaslata inkább szimbolikus lett volna. Répássyék az emberölés mellett csak a halált vagy életveszélyt okozó testi sértésre terjesztették volna ki a korhatárcsökkentést, és kizárólag úgy, hogy külön kelljen vizsgálni, valóban megvolt-e az elkövető büntethetőséghez szükséges belátási képessége. Ha igen, kiszabható szankcióként 1-től 4 évig terjedő javítóintézeti nevelést helyezett kilátásba a tervezet. A Jobbik papíron a mindent vagy semmit elvet hirdette meg, belátási képesség egyedi vizsgálata nélkül, általánosan 12 éves korhatár kimondását javasolva (a párt már népszavazási kezdeményezéssel is próbálkozott korábban ez ügyben). A baloldali és LMP-s törvényhozók némileg különböző érveléssel ugyan, de a 14 éves korhatár megtartása mellett álltak ki.

A jogállamok különböző – részint történelmi tradíciókon alapuló – megoldást választottak korhatárügyben. Főleg az angolszász jogterületen szokásos a gyerekek bíróság elé állítása, s nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is: Skóciában például nyolc, Angliában tíz év a határ. A skandináv országok többségében és Csehországban viszont a tizenöt éves kor a vízválasztó (HVG, 2008. július 26.).

Végül tizenöt kormánypárti képviselő javaslatára a korhatárcsökkentéssel érintett deliktumok körét kiterjesztették a rablásra és a kifosztásra is. A lehetséges elkövetői kör 2013-tól Magyarországon tehát nem áll meg az elvetemült, még évtizedek múlva is emlegetett gyilkosoknál vagy „majdnem gyilkosoknál”, hanem balszerencsés esetben konszolidált családok „rosszkor, rossz helyen” lévő gyerekeit is érintheti. Olyan tragédia, mint amilyen még 1996-ban a fóti gyermekvárosban történt, ahol három állami gondozott gyerek – közülük csak egy volt büntethető, 15 éves – egyik társukat halálra kínozta, nagyon ritkán fordul elő, viszont országos figyelmet kelt. Az pedig szinte mindennapos eset, ha tizenévesek körülállják valamelyik osztálytársukat, s puszta fenyegetéssel, netán egy-két pofonnal nyomatékosítva rákényszerítik zenelejátszója vagy mobiltelefonja átadására. Ez már csoportosan elkövetett rablásnak minősülhet, amelyben tettessé válhat a csoport bármely tagja, anélkül hogy akár a kezét felemelte volna.

Maradtak azért biztosítékok, elsősorban a belátási képesség kötelező vizsgálata és a bírói mérlegelés lehetősége, de pont a konszolidált hátterű „jó tanulók” kevésbé bízhatnak ebben a mentőövben, mint az alacsonyabb intellektusú vagy hátrányos helyzetű gyerekek.

Fotó: MTI – Vajda János

Megjelent: HVG 2012/28. szám, 25 o.

FAHIDI GERGELY