Interjú a főkodifikátorral

Innovációs törekvés

Húsz hónap alatt készítette el az új büntető törvénykönyvet 15 fős csapatával az igazságügyi tárcához átmenetileg átigazolt Miskolczi Barna (41 éves) ügyész.

Miskolczi BarnaNyilván csináltak már kasszát! Hány új bűncselekményfajta lesz a jövő nyáron hatályba lépő Btk.-ban?

Ilyen összegzést nem készítettünk. Annyi biztos, hogy a megszavazott mintegy négyszázhatvan paragrafus durván százzal haladja meg a jelenlegi szakaszoknak a számát, ám a hatályos Btk. tele van „betoldásokkal”, amelyektől most megtisztítottuk. A két kódex normatartalma tehát mennyiségileg lényegében hasonló.

Mi volt a munkamódszerük? S tudták-e hasznosítani a 2001-ben felállított, Györgyi Kálmán vezette kodifikációs bizottság anyagait?

Elődeinkkel ellentétben mi nem hívtunk életre tekintélyes szakértőkből álló kodifikációs testületet. Amikor 2010 novemberében megkezdtük a törvény kidolgozását, az első lépés a büntetőpolitikai koncepció rögzítése volt. Ezt a 2010-es kormányprogram és a különböző szakpolitikai dokumentumok alapján szintetizáltuk. Az igazságügyi tárca büntetőjogi kodifikációs főosztályán – amelyet további ügyészekkel, rendőrökkel és bíróval erősítettünk meg – ezt követően kezdődött el a törvényszöveg kidolgozása. A minisztérium szándéka az volt, hogy végre olyan törvény szülessen, amely a gyakorló jogászok szerint működőképes, mondhatni, felhasználóbarát. Az első nyolc hónapban – némi túlzással – még csak a szabadidőnkben kodifikáltunk, mert a főosztály az uniós elnökséggel kapcsolatosan is látott el feladatokat.

Felkértek konzulenseket a szakma nagy öregjei közül?

A kodifikációt mindvégig négy egyetemi szakember – Gellér Balázs, az ELTE tanszékvezetője, Kőhalmi László és Gál István László pécsi docensek és Békés Ádám adjunktus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója – kísérte figyelemmel. A főosztályon zajló munka irányítása jelentős részben Kara Ákos főosztályvezető-helyettesre (aki nem azonos az ugyanilyen nevű parlamenti képviselővel) és Kissné Viczkó Eszter osztályvezetőre hárult. Több ponton is támaszkodtunk a Györgyi-bizottság javaslataira.
Egyik újításukat, az együtt élők közötti lelki bántalmazás nevű tényállást alkalmi koalíciót alkotva utasították el a pártok.
Ezt azért sajnálom, mert – részben civil kezdeményezésre – sokat dolgoztunk a tervezet e pontján. De tény, hogy a családon belüli erőszakos cselekményeket nem egyszerű precízen meghatározni.

Mit szól azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint az új kódex nem igazán eredeti munka, sőt durván 90 százaléka azonos a hatályos rendelkezésekkel?

Ezzel a sommás véleménnyel messzemenően nem értek egyet. Az új törvénykönyv számos ponton módosít – néhol igen jelentős mértékben – a hatályos szabályozáson. Ezt a kodifikációt kísérő élénk visszhang is jelezte. Nem kívántunk viszont öncélúan változtatni az 1978-as Btk. jól bevált dogmatikai rendszerén. Munkánkat nem a mindenáron jogi innovációra törekvés határozta meg. Sokkal inkább az, hogy a szöveg közérthető, a szankciórendszer pedig a belső aránytalanságoktól mentes legyen.

Azt szokták mondani, hogy az alkotmány után a Ptk. és a Btk. határozza meg leginkább egy társadalom viszonyait. Ehhez képest – talán az LMP-t leszámítva – a tervezetet respektálni látszott az ellenzék. Szakjogászként minek tulajdonítja ezt?

A parlament által elfogadott törvényszövegbe több rendelkezés is a három ellenzéki párt valamelyikének a javaslatára került be. Konstruktív elképzelésekkel járult hozzá a kodifikációhoz a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ, az Amnesty International magyar tagozata, valamint a Háttér Társaság és más civil szervezetek is. E csoportok jelezték ugyan, hogy nem tudnak azonosulni a kódex szigorító törekvéseivel, konkrét javaslataik révén azonban új elemekkel egészült ki például a közösség tagja elleni erőszak nevű bűncselekmény.

Volt már nyomozó, ügyész, törvényszerkesztő. Hogyan tovább?

Minisztériumi kirendelésem húsz hónapos ideje lejárt. Júliustól újra a Legfőbb Ügyészség kötelékében dolgozom főosztályvezető-helyettesként. Ezzel párhuzamosan Pécsett megkezdem PhD-tanulmányaimat.

Fotó: Horváth Szabolcs

Megjelent: HVG 2012/28. szám, 19-22 o.

BABUS ENDRE
 

Hozzászólások

hozzászólás