Konferencia az új Büntető Törvénykönyvről
Egyetértés és kritika
Volt és jelenlegi gyakorló büntetőjogászok és elméleti szakemberek értékelték a jövő júliusban hatályba lépő új Büntető Törvénykönyvet a HVG-ORAC szakkönyvét bemutató konferencián.
A tudományos élet képviselői világosan látják az új Büntető Törvénykönyv (Btk.) előnyeit és hibáit, néhol éles kritikával élnek, és bár sokan feleslegesnek ítélik a kódex bevezetését, abban nagy az egyetértés, hogy a törvény gyengeségeinek feltárása közelebb vihet egy jó joggyakorlat kialakításához, vagy a szükséges módosítások eléréséhez.
A HVG-ORAC Kiadó által a közelmúltban megrendezett, az új Büntető Törvénykönyvet és az azt feldolgozó, kétkötetes szakkönyvet (szerkesztette: dr. Gábor Zsolt) bemutató konferencia célja a jogászok segítése volt a jövő nyáron hatályba lépő kódex alkalmazásában.
A gyakorlati alkalmazhatóság
Dr. Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész felidézte, hogyan készítették az előző kódexet és a mostanit. Minden kodifikációval kapcsolatban tesz valaki olyan kijelentést, hogy legyen fogyasztóbarát, jól használható, felhasználóbarát. A törvény elfogadottságát azonban az jelenti, hogy meddig hagyják hatályban maradni. Ha egy kódex szerencsés, akkor valóságos legenda lesz – hangsúlyozta.
Az új Btk. kodifikációs munkájában sokan vettek részt és a téma hozta, hogy ki tudott hasznos munkát végezni. Arra törekedtek, hogy mi az érték és mi az, amit a következő törvénybe is át kell menteni.
A büntethetőség, illetve annak akadályai
A büntethetőségi akadályok rendszerét érintő változásokról dr. Belovics Ervin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék vezetője tájékoztatta a jelenlévőket.
A büntethetőséget kizáró, illetve korlátozó okok körében egy releváns változást emelt ki, azt, hogy a törvényből – véleménye szerint teljes joggal – kikerült a magánindítvány hiánya, és bekerült a jogszabály engedélye.
Úgy vélekedett, hogy alapvető különbséget kell tenni az elkövető büntethetősége és a cselekmény büntetendősége között, mivel a büntethetőséget kizáró okok szubjektív jellegűek, vagyis csak az okkal érintett személyhez kapcsolhatók, míg a cselekmény büntetendőségét kizáró okok a cselekmény megvalósításában bármilyen formában részt vevő személyekre is kiterjednek. A törvény ezt a felosztást következetesen végigvezeti. Ugyanakkor kiemelte: a cím megfogalmazásával nem ért egyet, helyesebb lett volna, ha büntetőjogi felelősséget gátló akadályokként kerül a kódexbe.
Kritikaként fogalmazta meg továbbá, hogy az új törvény is azonosan kezeli a kizáró és a korlátozó okokat. Valójában a korlátozó okok semmilyen formában nem érvényesíthetők a büntetőjogi felelősségre vonás körében, hanem a büntethetőségi szabályozásnál van jelentőségük, ezért Belovics Ervin szerint helyesebb lett volna a büntetéskiszabás körében elhelyezni a korlátozó okokat.
A konkrét kizáró okok közül először a gyermekkort emelte ki, és ismertette a vonatkozó új szabályokat, azonban azt, hogy a jogalkotó hol húzza meg a büntethetőségi korhatárt jogpolitikai kérdésnek ítélte. Rámutatott: számtalan demográfiai, szociológiai vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy az elmúlt 100 évben a fiatalok biológiai érése jelentősen felgyorsult. Elfogadható tehát a törvény megoldása, annál is inkább, mivel valójában ebben a körben a 12. életévüket betöltött és a 14. életévüket be nem töltött személyek esetében csak intézkedés alkalmazására van lehetőség.
A legnagyobb vitát és érdeklődést kiváltó jogos védelem témájáról Belovics Ervin kifejtette: logikailag helyes, ha kettéválasztjuk a szükségességet és az arányosságot, a szükségességet közvetlenül kapcsoljuk a támadáshoz, az arányosságot pedig a védelmi cselekményhez. Sajnálattal állapította meg viszont, hogy az arányosság fogalmát a normaszöveg nem tartalmazza.
Az uralkodó jogelméleti felfogások szerint a jogtalan támadás aktív magatartás lehet, ezzel azonban egyetlen nagy baj van, hogy a jogos védelem és a végszükség nem csereszabatos jogintézmény – hangsúlyozta. Egyetért Nagy Ferenc professzorral abban, hogy a mulasztás is megalapozhat jogos védelmi helyzetet.
A „két és feles rendszer”
Dr. Nagy Ferenc a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője a szankciórendszer változásainak keretében a határozott tartamú szabadságvesztés egyes kérdéseit érintette, illetve egyes kiiktatott intézményekről szólt röviden.
Az új Btk. lényegében, 90%-ban a jelenleg is hatályos 1978-as Btk. rendelkezéseire épül. Ez a szankciórendszer tekintetében annyiban igaz, hogy lényegében a 2009. évi LXXX. törvény által, azaz a büntetőnovella által bevezetett változtatások java részét veszi át. „Szigorítási mánia jellemzi a jogalkotót számos tekintetben” – fejtette ki véleményét. Megmarad ugyan a duális szankciórendszer, amely a bűnösségre és az elkövető veszélyességére reagál, de mind a büntetések, mind az intézkedések tekintetében vannak új intézmények és változások. Nem kettős rendszer érvényesül valójában, hanem két és feles rendszer. Nevezetesen vannak olyan szankciók, vagy megoldások, amelyek sem a büntetés, sem az intézkedés lényegi jellemzőivel nem rendelkeznek. „Gondoljunk például a vagyonelkobzásra, amelyet önállóan is el lehet rendelni” – mondta.
Ami az egyes büntetéseket illeti, minden szankciórendszer, így az új Btk. szankciórendszerének középpontjában is a szabadságvesztés áll, és hasonlóan a jelenleg hatályoshoz, a szabadságvesztés vagy határozott ideig tart vagy életfogytig rendelhető el. Ami a határozott ideig tartó szabadságvesztést illeti, az alsó határ tekintetében a magyar büntetőjog szinte valamennyi variációja érvényesült eddig, volt már egy nap, jelenleg két hónap, az új Btk.-ban pedig három hónap. A három hónapra történő felemeléssel viszont új intézményként bekerül az elzárás a büntetések sorába. Nagy Ferenc problematikusnak ítéli, és nem tartja szerencsésnek az elnevezést és büntetőjogi rendszerbe iktatását. Az elzárás kifejezetten szabálysértési jogból származó kategória, amit teljesen feleslegesen emeltek be a törvénybe, mert ha felemeljük a szabadságvesztés alsó határát, akkor valamilyen megoldással garantálni kell, hogy a kifejezett rövid tartam is biztosított legyen – hangsúlyozta.
A hatályoshoz képest kedvezőnek találja a határozott ideig tartó szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását.
A végrehajtási fokozatokat illetően, annak szabályozásánál változatlanul megmarad a kazuisztikus, főként a fegyház fokozatnál az áttekinthetetlen összevisszaság – jegyezte meg. A határozott ideig tartó szabadságvesztés felső határát is szigorítás jellemzi, holott az nemzetközi mércével mérve kifejezetten magasnak mondható.
Ami az intézkedéseket illeti, lényegében két új intézkedés épült be a szankciórendszerbe, a jóvátételi munka – amelyet Nagy Ferenc szintén feleslegesnek tart – és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
Érdemi változás koncepcionális értelemben nem történt a fiatalkorúak büntetőjogánál, nagyon is közelít a felnőttek büntetőjogához, és ez szintén a szigorítás irányába hat – mondta.
Dr. Tóth Mihály, a Pécsi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékének vezetője a joghátrányok rendszerének bizonyos kérdéseit osztotta meg a hallgatósággal, dr. Busch Béla az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője pedig az időbeli hatály és a bűncselekmény fogalmáról szólt. Elhangzott előadásaik szerkesztett formában olvashatók jelen lapszámunkban.
Büntethető – büntetendő
A korábbi előadók által kifejtett álláspontokra reflektálva kívánt felszólalni dr. Gellér Balázs József, az ELTE-ÁJK Büntetőjogi Tanszékének docense.
Leszögezte, hogy a büntethetőség és a büntetendőség nehezen érthető megkülönböztetése teljesen feleslegesen jelenik meg az új Btk.-ban. Nem értett egyet Belovics Ervinnel ebben a kérdésben. Arról van szó valójában, hogy bűnösséget kizáró okoknál belekerült az, hogy nem büntethető. Felesleges bonyolításnak tartja, ennél sokkal súlyosabb hibák is vannak a Btk.-ban. „Ha valaki el tudja nekem magyarázni, hogy milyen az a maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozó könnyű testi sértés, annak nagyon hálás leszek. Ez egy érdekes dogmatikai tótágas” – mondta.
A 12. életévet be nem töltött személyeknél szükséges kiemelni, hogy mindazokban az államokban, ahol akár a 10 éves kor a büntetőjogi felelősség legalsó határa, először azt vizsgálják a bíróságok, hogy az elkövető rendelkezik-e beszámítási képességgel. Egy kétfokú eljárásról van szó, mint amilyen hazánkban a Csemegi Kódex alatt is volt. Van tehát egy előkérdés, amelyet szakértőknek el kell döntetniük. Ezt a gyakorlatot kell kialakítani Magyarországon a bíróságoknak.
Amit azonban Gellér Balázs a fentieknél is fájdalmasabbnak talált, a büntethetőségi akadályok körébe bekerült, illetve kimaradt kodifikáció. Az egyik ilyen, amelyre ő maga is javaslatot tett, a kényszer és fenyegetés átnevezése és kibővítése. Nincs kényszer és fenyegetés. Vagy úgy kellett volna hívni a büntethetőségi akadályt, hogy erőszak és fenyegetés, vagy kényszer, amit erőszakkal és fenyegetéssel is el lehet követni. A fenyegetés az, ahol van választási lehetőség – magyarázta.
A korábban felszólalt előadók véleményére reflektálva kitért még a jogos védelem és végszükség kérdésére, valamint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos – véleménye szerint túlfűtött – vitára is.
Végül az időbeli hatályról szólt: az új Btk.-nak mennyire kell a korábbi jogegységi határozatokat inkorporálnia.
A közszférából a magánszférába
Dr. Sinku Pál, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének tiszteletbeli tanára a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények törvényi hátterének újdonságairól beszélt: a szexuális kényszerítés törvényi tényállásáról, a szexuális erőszakról, a szexuális visszaélésről és a megrontás leszűkített esetéről.
A fejezet átgondolásának elsődleges célja a bűncselekmény jogi tárgyában lett volna keresendő – vélekedett az előadó –, hiszen azt olvashatjuk ki, hogy nem a nemi erkölcs védelme az elsődleges és egyetlen jogi tárgy, hanem a nemi önrendelkezés, a nemi szabadság, azaz a közszférából átlépünk a magánszférába.
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények jogi kezelése terén megjelentek jogtechnikai megoldások, és megjelentek bizonyos büntetőpolitikai célkitűzések is. A jogtechnikai és egyéb változások eredményeképpen 10 darab bűncselekmény került be a fejezetbe, ezek részben átfedik a jelenleg hatályos törvényi rendelkezéseket, részben összevonnak különböző bűncselekményeket. Feltűnik az a büntetőpolitikai megfontolás, amely az életkor jelentőségét próbálja meg kiemelni. Nem titkolt szándéka az új Btk.-nak a 18. életévét be nem töltött személyek védelmének a biztosítása, illetve esetleges szigorítása sem.
A szexuális kényszerítésnél megfigyelhető a büntetőpolitikai törekvés, hiszen az általános kényszerítés törvényi tényállásából a jogalkotó számtalan egyéb olyan bűncselekményt hoz létre, amely magában foglalja a kényszerítést.
Egy sajátos helyzetre kívánta felhívni a figyelmet: a 196. § (3) bekezdésénél 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés büntetést helyez kilátásba a törvény, ha a szexuális kényszerítést 14. életévet be nem töltött személy sérelmére követik el.
A szexuális erőszak tényállása az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásából tartalmaz elemeket. Ezt jogtechnikai szempontból teljesen helyesnek tartom, hiszen semmi nem indokolta a két törvényi tényállásnak a külön élését, kizárólag az elkövetési magatartás volt közöttük a különbség – fejtette ki véleményét Sinku Pál.
A törvényi tényállás (5) bekezdése a szexuális erőszakhoz kapcsolódó előkészületi magatartást sui generis rendeli büntetni. Sinku Pál kétségét fejezte ki, hogy e rendelkezés a gyakorlatban alkalmazható lesz-e.
Beszélt továbbá a szexuális visszaélés és a megrontásnak a leszűkített, lecsupaszított esetéről. Az aktív alany is beleesik a kriminálpolitikai védelembe, mert 2013. július 1-jétől nem lehet büntetni megrontásért a 18. életévet be nem töltött személyt.
Előadása végén kitért arra, hogy a jogalkotó szakít az üzletszerű kéjelgés fogalmával és konzekvensen használja a prostitúció fogalmát. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve pedig két olyan bűncselekményt is megemlített, amely definíciós pontatlanságot okozhat: az egyik a gyermekprostitúció kihasználása, amely részben a kitartottsághoz, részben pedig a prostitúciós cselekményekhez kötődik, a másik pedig a gyermekpornográfia.
Nincs gazdasági bűncselekményeket tartalmazó fejezet
A változás csak a hatályoshoz mérten határozható meg dr. Molnár Gábor Miklós kúriai bíró, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának oktatója szerint a gazdasági bűncselekmények körét érintő változások tekintetében is. Az elmúlt 20 évben ez a fejezet változott a legtöbbet, és a folyamat egészen az új Btk. elfogadásáig tartott. A gyors változásokat egyrészről a gazdasági rendszer átalakulása, a piacgazdaság igen gyors megerősödése, másrészről a gazdasági jog és a gazdasági igazgatásra vonatkozó szabályozás több hullámban történő gyökeres átalakulása eredményezte.
A tudomány a gazdasági bűncselekmények fogalmát elsősorban a gazdasági fejezetben meghatározott bűncselekményekből kiindulva igyekezett meghatározni. Absztrahálva a védett jogi tárgyakat, a különös jogi tárgyak szintjén határozta meg azokat az érdekeket, amelyek védelmére a gazdasági bűncselekmények szolgálnak.
Nincs gazdasági bűncselekményekről szóló fejezet az új Btk.-ban, sok fejezet van, és több gazdasági fejezet is. Gazdasági bűncselekmények közé sorolható fejezetek: a pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények; a költségvetést károsító bűncselekmények; a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények; a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények. Molnár Gábor Miklós ezen fejezeteket fejtette ki részletesen, és felhívta a figyelmet arra, hogy elszórtan vannak ugyan, de rendszertani vagy dogmatikai szempontból lényeges változások nem történtek.
A pénzmosással kapcsolatban kifejtette: ezt az állami funkciók gyakorlásának védelme körében kellett volna elhelyezni. Elsősorban a bűnözés megelőzését, a bűnüldözés hatékonyságának a fokozását, ma pedig már a terrorizmus finanszírozásának a megakadályozását szolgálja – mondta.
Az új Btk. nem határozza meg a gazdasági tevékenység fogalmát, pedig az eligazíthat bennünket abban a kérdésben, hogy a gazdasági működés körében, illetve annak látszatát keltve, vagy azon kívül követnek el valamely bűncselekményt. Ezért reális az igény a fogalom meghatározása iránt. A gazdasági tevékenység fogalmának tisztázatlansága jogbizonytalanságot eredményezhet – hangsúlyozta.
Végül kitért a halmazati kérdésekre.
Megállapítható, hogy a gazdasági bűncselekmények új törvény szerinti szabályozása nem eredményezett érdemi változást és így várhatóan további – eddig még nem vizsgált – lényeges jogértelmezési problémákat nem vet fel – összegezte álláspontját.
Oresztész (örök) igazsága
A szakmai tudományos vitákat mindenki más szemszögből látja – zárta a konferenciát dr. Vókó György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója. A jogtudomány produkál izgalmas felfedezéseket.
„Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvény, a világ se világ, az ember se ember” – idézte Oresztész igazságát. A bűnt nyomon kíséri a büntetés, nem szabad eltűrni, hogy büntetlenül maradjon a normasértés.
Dr. Kónya Beáta
Megjelent az Ügyvédek Lapja 2012/6. számában.