Kegyelem és szigorú kriminálpolitika
A büntetőjog tudomány atyja, Cesare Beccaria a kegyelemmel kapcsolatban a következőket írta az 1764-ben megjelent híres munkájában: „a kegyelmet, némely uralkodónak ezen egyedüli kormányzási erényét, ki kellene zárni a tökéletes törvényhozásból, melynek büntetései enyhék, jogszolgáltatása rendes és gyors. E tételt keménynek találhatja az, ki tökéletlen büntető rendszer alatt él, hol a bocsánat és kegyelem szükséges, mert esztelenek a törvények és kegyetlenek az ítéletek.”[1] Beccaria tehát nem a szigorú büntetőpolitika híve volt, sokkal inkább a következetes és igazságos jogalkalmazásé. A súlyos büntetés kilátásba helyezése véleménye szerint nemhogy nagyobb visszatartó erővel nem jár, de egyenesen káros is: „Épen a súlyos büntetés teszi merészebbé az ember menekülési törekvéseit, és pedig annál inkább, minél nagyobb a baj, melynek elébe néz; további bűntetteket fog elkövetni, hogy az elsőért járó büntetés elmaradjon.”[2] Nem a büntetés súlyossága, hanem annak elmaradhatatlansága jelenti tehát a legfőbb visszatartó erőt: „Azt mondottam, hogy a gyors büntetés hasznosabb, mert minél rövidebb idő választja el a bűntevést a büntetéstől, annál erősebben és tartósabban kapcsolja össze az emberi elme a bűntett és büntetés fogalmait, úgy, hogy észrevétlenül az egyiket oknak, a másikat szükséges, elmaradhatatlan okozatnak fogja tekinteni.”[3]
Napjainkban szinte teljes egyetértés van a büntetőjog-tudomány és a gyakorlat képviselői között abban a tekintetben, hogy visszatartó erő a kilátásba helyezett várható büntetés súlyosságától és annak elmaradhatatlanságától, vagyis a megbüntetés matematikai valószínűségétől egyaránt várható. Növelni tudjuk tehát a büntetőjog elrettentő erejét annak szigorításával is, és a büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának a fokozása által is. Ha a társadalom tagjai azzal szembesülnek, hogy a bűnt büntetés követi, gyorsan és határozottan, ezáltal nő a visszatartó erő. De ugyanígy növelhető a visszatartó erő a legtöbb potenciális bűnelkövető vonatkozásában a kilátásba helyezett szankció szigorítása által is. A második vonatkozásban már nem sok mozgásterünk van: a hatályos magyar Btk., a 2012. évi C. törvény véleményem szerint az Európai Unió legszigorúbb büntető törvénykönyve. A szigorúság mellett álláspontom szerint a hatékonyság és a következetesség is jellemzi az új kódexet.
Az új Btk. is számos módosítást élt meg a hatályba lépése óta, sőt, időarányosan talán többet is, mint az előző. Ez azonban nem a törvény hibája, hanem a jelen korunk dinamikusan változó gazdasági-társadalmi viszonyaiból fakadó szükségszerű következmény. Évtizedek múlva lehet csak reális értékelést adni majd arról, hogy sikerült-e beváltania azt, ami a jogalkotó célja volt a megalkotásakor. Az azonban már nem biztos, hogy helyes tendencia, ha aktuálpolitikai elvárások mentén, vagy a társadalom tagjainak valós vagy vélt érzelmeit és igényeit kielégítve szigorodik tovább az amúgy is megfelelő elrettentő erővel bíró büntető törvénykönyvünk.
A fogvatartottak lakosságarányos számában Magyarország az Európai Unióban első helyen áll: a statisztikák szerint nálunk 100 000 lakosra 191,38 fogvatartott jutott 2021-ben, a második helyezett Lengyelországban ennél egy kicsit kevesebb, 190,99. Ez a szám Magyarországon szám szerint 19 ezer fogvatartottat jelentett 2021-ben. Összehasonlításképp az EU-s lista legvégén álló Finnországban az elmúlt két évben 100 000 emberből mindössze 50,8 ült börtönben.[4] Magyarországon az Alkotmánybíróság 1990-ben alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést, ezzel az életfogytig tartó szabadságvesztés lett a legsúlyosabb büntetési nemünk. Ennek két fajtája, a valódi és a nem valódi életfogytig tartó szabadságvesztés közül az előbbi alkalmas a halálbüntetés kiváltására, hiszen itt is gyakorlatilag az történik, hogy a bűnelkövetőt kivesszük a társadalomból, és nem kerül vissza oda, bár fizikailag nem semmisítjük meg. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása miatt is a magyar büntetőjog tekinthető az EU-ban a legszigorúbbnak: ilyen büntetést egyedül Magyarország alkalmaz a gyakorlatban.
A rendszerváltozás óta két kriminálpolitikai koncepció váltogatta egymást: a liberális enyhítő és a konzervatív szigorító. Mindkettő mellett számos szakmai érvet lehet felsorakoztatni, valójában inkább értékválasztás az, hogy az egyes büntetőjogászok melyik mellett rakják le a voksukat. A kriminálpolitika legfőbb célja viszont mindkét oldal szerint a bűnözés mértékének hatékony csökkentése, amelyet más-más úton és eszközrendszerrel kívánnak elérni.
A kriminálpolitika része az állam általános politikájának, mint például a gazdaságpolitika, oktatáspolitika és a szociálpolitika. Napjainkban konszenzus van abban a tekintetben, hogy nincs olyan kriminálpolitika, amelynek a segítségével a bűnözés teljesen eliminálható, nullára csökkenthető lenne. A cél tehát csak az optimális csökkentés lehet: figyelembe véve a bűnözéssel okozott társadalmi károkat és a bűnözés csökkentésének állami költségeit is. A kriminálpolitika ma még nem tekinthető önálló tudománynak, csak egy önállósuló részterület a bűnügyi tudományokon belül. Része az állam általános politikájának, ezen belül a jogpolitikának. A már elkövetett bűncselekményekre adandó válaszstratégiák gyűjtőfogalma. A kriminálpolitika irányítja a büntető törvényhozást (például új bűncselekmények törvényi tényállásainak megalkotása, a büntetési tételek felemelése vagy csökkentése stb.), de csak mérsékelt szerepe lehet a jogalkalmazásban.
Egyre többen követelik a büntetőjogi felelősség határozottabb érvényesítését és a jogi szabályozás szigorítását napjainkban. A társadalom érdekeinek védelme, a társadalmi együttélés biztosítása az államhatalom feladata. E feladat teljesítésének legfontosabb eszközei viszont a büntetőjog területéhez tartoznak, ezen eszközök alkalmazásának feltételei és módja büntetőjogilag meghatározott. A kriminálpolitika feladata többek között azoknak a szempontoknak a kidolgozása, amely szempontok érvényesítendők a büntetőjogi jogszabályok alkalmazása során.[5] A kriminálpolitika mindig a bűnözés mennyiségi, minőségi változásához, a társadalom biztonságérzetéhez igazodó, ennek következtében folyamatosan változó, dinamikus tevékenység, amelynek eszközrendszerét nem a bűnözés mennyiségi és minőségi változásai határozzák meg, hanem a társadalom civilizációs szintje.[6]
A kriminálpolitika főként a jogalkotás területén érvényesül. A jogalkalmazásban (legalábbis az alkotmányos jogállamban) csak a törvényhozói akaratként büntető jogszabályba foglalt kriminálpolitika érvényesülhet, vagyis direkt módon nem lehet irányítani a bíróságokat. A bírói hatalom ugyanis független, önálló hatalmi ág, a bírák csak a törvényeknek vannak alárendelve.[7] A kegyelmi jogkör gyakorlásának valamennyi formája befolyásolhatja ugyan a kriminálpolitikát, hatását erősítheti vagy gyengítheti ugyan, de optimális esetben nem lenne szabad befolyással lennie rá. A kegyelem ugyanis kivételes jogintézmény a büntető igazságszolgáltatás rendszerében.
Közkegyelem és egyéni kegyelem a rendszerváltozás után
A kegyelem fogalmát Petrétei József határozza meg a legszabatosabban: „A kegyelem – általános értelemben – a megtorlás elengedését, a büntetés enyhítését jelenti, tehát olyan kedvezményben részesítést, amely megbocsátást fejez ki, vagyis azt, hogy az elkövetett bűnt, az okozott sérelmet nem róják fel többé. Tágabb értelemben a kegyelemben irgalom, illetve könyörület fejeződik ki, következésképpen szánalom és részvét, mert a kegyelem a jóakaratra – mint a morális cselekvés kritériumára – alapozódik: olyan tudatos és szándékos cselekvés, amelyre méltánylást érdemlő okból kerül sor. Ebből következően a kegyelmezésnek – mint megbocsátásnak – morális vonatkozása van.”[8] A magyar büntetőjogban tehát a kegyelem kivételes jellegű jogintézmény, és erősebb az alkotmányjogi karaktere, mint a büntetőjogi. Beszélünk egyéni kegyelemről és közkegyelemről, mindkettő lehet eljárási és végrehajtási kegyelem. Ezeken túl van kegyelmi mentesítés is, amellyel a büntetett előélethez kötődő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesíthető a jogerősen elítélt.
Közkegyelmet az Országgyűlés, egyéni kegyelmet a köztársasági elnök adhat a rendszerváltozás óta. Egyiknek sincs jelenleg semmilyen korlátja, csak a kegyelem gyakorlójának a bölcs önmérséklete.
Közkegyelmet gyakorolt az Országgyűlés például 1989-ben[9] és 1990-ben[10] a rendszerváltozáshoz kapcsolódóan, 1991-ben a taxis blokád résztvevői számára, 2012-ben[11], a 2011. december 23-án az Országházat körülvevő elzárt terület egyes bejáratainak több személy egymáshoz, illetve a kapukhoz láncolásával megvalósított lezárásával összefüggésben elkövetett személyi szabadság megsértése miatt stb. Közkegyelem általában valamilyen fontosabb történelmi esemény kapcsán kerül sor, de előfordulhat olyan helyzet is, amikor a büntetés-végrehajtás túlzsúfoltságát kell csökkenteni. Hivatalosan nem minősül közkegyelemnek, de tartalmát és hatását tekintve az volt egy 2023-as kormányrendelet[12] is. Ez a jogszabály lehetővé tette, hogy 2021 fő[13] embercsempész szabaduljon, és reintegrációs őrizetbe kerüljön. Álláspontom szerint emiatt tartalmi szempontból ez is egy de facto közkegyelmi jellegű jogszabálynak tekinthető; sőt a rendszerváltozás óta ez volt talán a legjelentősebb.
Az egyéni kegyelem „alapvetően alkotmányjogi kategória, s csupán másodlagosan tartozik a büntető eljárásjog szabályozási körébe”[14]. Egyéni kegyelmet a köztársasági elnök adhat 1990 óta, korábban ez a jogkör a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához delegált jogosultság volt. Az Elnöki Tanács például a kiszabott halálos ítéletek egy részét kegyelemből sok esetben életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta át.
1990 után néhány kegyelmi döntés a nyilvánosság érdeklődését is felkeltette. Ezek közül hármat mutatok be röviden.
Az egyik legérdekesebb hazai kémügyünk a 2009-ben elhunyt Belovai István büntetőügye volt, aki önéletrajzában, a Fedőneve: Scorpion című könyvben[15] leírja, hogy hosszas vívódás után döntött úgy, kapcsolatba lép a CIA-val, hiszen ezzel egy újabb világháborút előz meg – állítja. Gyakorlatilag az ő tevékenysége folytán bukott le később a Conrad-összeesküvés, ami később a világsajtót is bejárta. Clyde Lee Conrad Németországban állomásozó amerikai katonatiszt rendszeresen szigorúan titkos katonai információkat adott át a Magyar Népköztársaságnak 1974-1988 között. Ezek közül a stratégiai szempontból legfontosabb a Kelet és Nyugat-Európát elválasztó atomakna-zár tervrajza volt. 1990-ben Conradot egy német bíróság kémkedés miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Belovai István azonban korábban, még a nyolcvanas évek közepén bukott le, amikor éppen átvett egy dokumentumot egy rejtekhelyen. Az ügyész a tárgyaláson az akkor hatályos Btk. alapján halálbüntetést kért Belovai Istvánra, de végül életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, majd 1990-ben Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelemben részesítette, a büntetése hátralévő részét nem kellett letöltenie. A köztársasági elnök tehát az életfogytig tartó szabadságvesztésből hátralévő részt felfüggesztette, ami legalább húsz év lett volna. Ez kuriózum a magyar büntetőjogban, hiszen soha előtte és utána sem volt egyetlen elítéltnek sem végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése. Jól mutatja ez a döntés is a kegyelem jogintézményének kivételes jellegét, és azt is, hogy a köztársasági elnök kezét büntetőjogi szempontból semmi nem köti meg. Belovai István 2000-ben mentesítési kegyelemben is részesült, de – noha többször próbálkozott – elítélését nem minősítették semmisnek, vagyis soha nem rehabilitálták.
A rendszerváltozás óta a legtöbb kegyelmi kérelmet Göncz Árpád írta alá. Volt azonban olyan kegyelmi ügy, amikor az államfő és az igazságügy miniszter véleménye nem egyezett a kegyelem kérésében, és mivel az ellenjegyzésével a politikai felelősséget a miniszter vállalja a kegyelmi aktusért, az ellenjegyzés nélkül az nem lép érvénybe. Kunos Péter bankárt 1998-ban Gönz Árpád kegyelemben részesítette, és ezt nyilvánosságra is hozta, másnap viszont Dávid Ibolya igazságügyi miniszter megtagadta a köztársasági elnöki határozat ellenjegyzését, így végül Kunos nem kapott kegyelmet. Az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi főosztálya kapja meg az első fokon határozatot hozó bíróságtól a kegyelmi kérelmet a mellékleteivel és az eljárási iratokkal együtt, majd javaslatot terjeszt elő a köztársasági elnöknek, hogy a beérkezett kérelmek közül melyiket látja támogathatónak. A köztársasági elnök természetesen bármelyik kérelmet aláírhatja, de az igazságügy miniszter megtagadhatja az ellenjegyzést. A kegyelmi határozatot nem kell indokolni, és a rendszerváltozás utáni gyakorlattal ellentétben már a Magyar Közlönyben sem kell közzétenni. A köztársasági elnök természetesen megteheti, hogy kiáll a nyilvánosság elé, és indokolja a döntését, ahogy ez egyébként az elmúlt évtizedekben sokszor megtörtént, de ilyen kötelezettsége a jelenlegi szabályozás alapján az államfőnek nincs.
A harmadik ügy K. E. kegyelmi ügye, aki egy gyermekotthon igazgató helyettese volt közel egy évtizeddel ezelőtt, és pedofíliával kapcsolatos bűncselekményhez kapcsolódó igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény, kényszerítés hatósági eljárásban bűntette miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. A kegyelmi határozatot nem hozták nyilvánosságra, úgy derült ki, hogy az elítélt rendkívüli jogorvoslattal felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és ennek kapcsán derült ki, hogy az államfő kegyelemben részesítette. Megjegyzem, hogy K. E. büntetőjogi szempontból nem pedofília miatt, hanem igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt kapott végrehajtandó szabadságvesztést.[16]
A tervezett Alaptörvény módosítás után ugyanígy kaphatna kegyelmet a jövőben egy gyermek sérelmére elkövetett emberölés bűnpártolója is. A módosítás ugyanakkor nem tenné lehetővé például, hogy kegyelmet kapjon az a kiskorú, aki bűncselekményt követ el egy másik kiskorúval szemben. Nem kaphatna kegyelmet az sem, aki egy 51 ezer forint értékű kerékpárt ellop egy 17 éves sértettől. Nem kaphatna sem eljárási, sem végrehajtási kegyelmet az a szülő sem, aki, miután megtudta, hogy a gyermeke elszívott egy füves cigit, megpofozza a másik kiskorút, aki a füves cigit a gyerekének adta. Ugyanakkor elméletileg továbbra is kaphat kegyelmet majd az, aki több emberen, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból követett el emberölést, ha a sértettek között nem volt kiskorú. Aki tíz embert ölt meg, kaphat majd kegyelmet, aki egyet, de mellette elkövetett egy kiskorúval szemben egy becsületsértést is halmazatban, az már nem. A példák sora folytatható lenne.
Az egyéni kegyelemmel kapcsolatos statisztikák
A három bemutatott ügy után érdemes megvizsgálni az egyéni kegyelemmel kapcsolatos statisztikákat is. Az 1978. évi IV. törvény, vagyis a korábbi Btk. kegyelemmel kapcsolatos szabályozása nem változott a hatályba lépése óta. A rendszerváltozás után az új alkotmányos rendszerben a köztársasági elnök kapta meg a jogosultságot arra, hogy egyéni kegyelmet adjon büntetőeljárás hatálya alatt álló személyeknek (eljárási kegyelem) vagy jogerősen elítélteknek (végrehajtási kegyelem). A 2012. évi C. törvény is a korábbi szabályozást vette át, a végrehajtási kegyelem azonban 2015. január 1-től a büntetés-végrehajtási törvénybe[17] került át. Az egyéni kegyelem gyakorlatát megvizsgálva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a legtöbb kegyelmet Göncz Árpád adta, összesen 1245 alkalommal írt alá ilyen határozatot. Mádl Ferenc 138, Sólyom László 106, Schmitt Pál 23, Áder János 120, Novák Katalin 48 alkalommal élt ezzel a jogkörével.[18] Ha az elmúlt két évtizedet vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy évente átlagosan 500-1000 kegyelmi kérelem érkezik, és a pozitív elbírálás aránya évről évre változó, de a tendencia érdekes:
| Év | Kegyelemben részesült | Elutasítás | Összesen | Kegyelemben részesültek aránya az összes döntéshez viszonyítva (%) |
| 2002 | 24 | 1126 | 1150 | 2,09 |
| 2003 | 36 | 1187 | 1223 | 2,94 |
| 2004 | 41 | 1225 | 1266 | 3,24 |
| 2005 | 23 | 1316 | 1339 | 1,72 |
| 2006 | 23 | 1146 | 1169 | 1,97 |
| 2007 | 23 | 1355 | 1378 | 1,67 |
| 2008 | 27 | 772 | 799 | 3,38 |
| 2009 | 17 | 894 | 911 | 1,87 |
| 2010 | 5 | 866 | 871 | 0,57 |
| 2011 | 16 | 935 | 951 | 1,68 |
| 2012 | 8 | 548 | 556 | 1,44 |
| 2013 | 12 | 976 | 988 | 1,21 |
| 2014 | 4 | 749 | 753 | 0,53 |
| 2015 | 24 | 792 | 816 | 2,94 |
| 2016 | 22 | 473 | 495 | 4,44 |
| 2017 | 11 | 662 | 673 | 1,63 |
| 2018 | 4 | 452 | 456 | 0,88 |
| 2019 | 8 | 500 | 508 | 1,57 |
| 2020 | 13 | 383 | 396 | 3,28 |
| 2021 | 15 | 493 | 508 | 2,95 |
| 2022 | 17 | 350 | 367 | 4,63 |
| 2023 | 40 | 406 | 446 | 8,97 |
| Összesen | 413 | 17606 | 18019 | 2,29 |
Forrás: IM Kegyelmi Főosztály[19]
Ha a táblázatban szereplő adatokat elemezzük, akkor az látható, hogy kisebb nagyobb ingadozásokkal ugyan, de az elmúlt két évtizedben egy kivétellel valamennyi korábbi köztársasági elnök a kegyelmi kérelmek nagyjából 2 százalékát támogatta átlagosan. A jelenlegi köztársasági elnök, Novák Katalin esetében szignifikáns emelkedés tapasztalható, különösen kiugró a 2023-as év majdnem 9 százalékos elfogadási aránya. Azt már nem lehet megmondani, hogy ez csak egy kiugró év lett volna, vagy a tendencia megmarad a jövőben is, ha az államfő nem mond le. Azon lehet vitatkozni, hogy a 9 százalék sok-e, de a korábbi államfők 2 százalékához képest egy 4-5 százalékos, vagy akár kicsit ennél is nagyobb kegyelmezési arányt pozitívnak is lehet minősíteni. A 2024 februárjában sajtónyilvánosságot kapott kegyelmi határozat azonban, amely az államfő és a korábbi igazságügy miniszter lemondását is eredményezte, legalább egy negatív hatást biztosan fog okozni a következő években: prognosztizálhatóan erősen csökken majd a kegyelemben részesültek aránya, hiszen az új köztársasági elnök egész biztosan visszafogottabban fog kegyelmet adni, és az igazságügy miniszter is kétszer meggondolja majd, melyik kérelmet írja alá. Előfordulhat tehát, hogy a kegyelem jogintézménye, mint a büntető igazságszolgáltatás kivételes, garanciális jogintézménye a következő években a túlzott óvatosság jegyében akadozva fogja betölteni a funkcióját.
A köztársasági elnök kegyelmi jogköre alkotmányos korlátozásával kapcsolatos büntetőjogi szakmai aggályok: marad-e a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés?
Magyarország Alaptörvényének tizenharmadik módosítása jelenleg napirenden van[20]. Eszerint az Alaptörvény 9. cikke a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A köztársasági elnök a (4) bekezdés g) pontjában foglalt egyéni kegyelmezési jogát a kiskorú személy sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén nem gyakorolhatja.”
Az általános indokolással is maximálisan egyet lehet érteni:
„A köztársasági elnök kegyelmi döntése körül vita alakult ki. Ezt a vitát minden magyar ember számára megnyugtatóan le kell zárni.
Magyarországon a gyermek a legfontosabb! A gyermekek kárára elkövetett bűncselekmények tetteseit a törvény teljes szigorával kell büntetni. Aki kiskorú gyermek kárára szándékos bűncselekményt követ el, az semmilyen indokkal nem mentesülhet a tettei következményei alól. Egyértelműen ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy a gyermekek kárára szándékos bűncselekményt elkövetők kegyelem útján mentesüljenek a büntetésük hátrányos jogkövetkezményei alól, és újra büntetlen előéletűvé válhassanak. A cél érdekében az Alaptörvény módosítására van szükség. Alaptörvényünkben kell világossá tenni, hogy a gyermekek kárára bűncselekményt elkövetők számára nincs kegyelem!”
A kegyelmi jogkör tervezett korlátozása az Alaptörvény módosításával felvet viszont egy nagyon komoly szakmai aggályt. A jelenlegi magyar jogi szabályozás mellett a jogalkotó választás elé kerül: vagy nem szűkíti az egyéni kegyelmi jogkör terjedelmét vagy szűkíti, de akkor ezzel egyidejűleg álláspontom szerint meg kell szüntetnie a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés része a magyar büntetőjognak, az Európai Unióban egyedülálló módon alkalmazzuk is, mint a halálbüntetést kiváltó szankciót. Jelenleg a magyar bírói gyakorlat szerint számos esetben indokolt kizárni az elítéltnek azt a lehetőségét, hogy feltételes szabadságra bocsátható legyen. A kiemelkedő tárgyi súlyú, motiválatlan, az állampolgárok biztonságérzetének megingatására alkalmas bűncselekményt elkövető vádlott javára – a büntetés kiszabásánál irányadó összes körülményre tekintettel – az életfogytig tartó szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének biztosítása nem indokolt [BH 2004.265.]. A minősített emberölés bűntettének elkövetésén túl több súlyos bűncselekményt elkövető büntetett előéletű vádlottal szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nincs helye feltételes szabadságra bocsátásnak [BH 2004.353.]. Nem alapozza meg a feltételes szabadságra bocsátásból kizárást az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében az a körülmény, hogy azt a bűncselekményt, amely miatt vele szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kerül kiszabásra, a korábbi határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátása alatt követte el [BH 2007.179.].
A magyar Legfelsőbb Bíróság „az ítélkezés egységének biztosítása körében mindig fokozott gondot fordított a büntetés-kiszabási gyakorlat egyöntetűségére, annak kiszámíthatóságára, s ezen belül az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazhatóságának szempontjaira. Jóllehet a büntetés-kiszabás a büntető ítélkezés legindividuálisabb része, s ezért az egység fogalomkörébe vonni sem problémamentes, a legfőbb bírói fórum mindig törekedett arra, hogy a rendes majd rendkívüli perorvoslatok tárgyában hozott döntéseivel, testületi állásfoglalásaival iránymutatást nyújtson az alsóbb bíróságok számára annak érdekében, hogy a bírósági jogalkalmazásnak ez a fontos része ne legyen csapongó, és az ország különböző régióit tekintve lényegesen eltérő. Az LB Büntető Kollégiuma az 1990-től 1998-ig terjedő időszakban számos konkrét ügyben hozott érdemi határozatával munkálkodott azon, hogy a halálbüntetés alkotmánybírósági döntés következtében történt megszüntetése miatt a büntetés-kiszabás körében országosan tapasztalt kedvezőtlen jelenség (tett-arányos felelősségi rendnek meg nem felelő enyhe büntetés-kiszabás, illetve következetlen, szélsőségektől sem mentes aránytalanság) megszűnjön, és az ítélkezési gyakorlat stabilizálódjék.”[21] A tényleges életfogytiglanra ítéltek ítéletének a végrehajtására kijelölt intézet elsődlegesen a Szegedi Fegyház és Börtön Magyarországon . A komoly elhelyezési problémák miatt és az elítéltek számának növekedése miatt is a Csillag körlet telítettsége elérte a szakmai tűréshatárt.[22] Emiatt ma már más büntetés-végrehajtási intézetekben is vannak ilyen fogvatartottak.
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést Magyarország annak ellenére alkalmazza a gyakorlatban EU tagállamként, hogy a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága azt az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközőnek tekinti, és több döntésében is elmarasztalta Magyarországot. Az Emberi Jogok Európai Bírósága több döntésben elmarasztalta Magyarországot a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés alkalmazása miatt.
A magyar szabályozás reformjához azonban a már említett Magyar László kontra Magyarország (2014) ügy vezetett. A parlament nem változtatta meg a Büntető törvénykönyvet, vagyis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés továbbra is a büntetési rendszerünk része maradt. Ezt erősítette meg a legfőbb bírói fórum, a Kúria 3/2015. Büntető Jogegységi Határozata is.
A 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról azonban megteremtett egy automatikus kegyelmi mechanizmust[23], amelyet a törvény 46/A-H §-ai tartalmaznak. Ennek lényege a következő:
A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében hivatalból kegyelmi eljárást kell lefolytatni. A kötelező kegyelmi eljárás lefolytatása nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vagy az arra jogosult más személy az általános szabályok szerint kegyelmi kérelmet nyújtson be vagy az arra jogosult hivatalból kegyelmi eljárást kezdeményezzen.
Az elítéltet fogva tartó bv. intézet értesíti az igazságügyért felelős minisztert, ha az elítélt a szabadságvesztésből negyven évet kitöltött. A bv. intézet az értesítést megelőzően nyilatkoztatja az elítéltet arról, hogy a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához hozzájárul-e. Az elítélt hozzájárulásának hiánya esetén, vagy ha az elítélt a nyilatkozattételt megtagadja, a kötelező kegyelmi eljárás nem folytatható le.
Az igazságügyért felelős miniszter hatvan napon belül beszerzi a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához szükséges személyes adatokat, és értesíti a Kúria elnökét a kötelező kegyelmi eljárás megkezdéséről. A Kegyelmi Bizottság öttagú, a kötelező kegyelmi eljárásban közreműködő testület, tagjai bírák. A Kegyelmi Bizottság a döntéseit szótöbbséggel hozza meg. A Kegyelmi Bizottság saját tagjai közül elnököt választ.
Az igazságügyért felelős miniszter a beszerzett iratokat a rendelkezésre bocsátásukat követő nyolc napon belül megküldi a Kegyelmi Bizottság részére. A Kegyelmi Bizottság az iratok beérkezését követő kilencven napon belül megvizsgálja, hogy
a) az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, illetve
b) az elítélt személyi vagy családi körülményeire, valamint az egészségi állapotára tekintettel
alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
A Kegyelmi Bizottság eljárása során bármely, a vizsgálat során lényegesnek minősülő szakkérdésben megfelelő szakértelemmel rendelkező személy közreműködését veheti igénybe vagy meghatározott szakkérdésben állásfoglalást kérhet. Az elítélt mentális állapotára vonatkozóan a Kegyelmi Bizottság köteles szakorvos vagy pszichológus szakértő közreműködését igénybe venni. A felkért szakértő az eljárás során beszerzett iratokat, adatokat megismerheti. A felkért szakértő eljárásának a költségeit az állam viseli.
A Kegyelmi Bizottság az elítéltet az eljárása során meghallgatja. A Kegyelmi Bizottság indokolt állásfoglalást fogad el, amely a kegyelem gyakorlásával kapcsolatos javaslatot is tartalmaz. A Kegyelmi Bizottság az indokolt állásfoglalást, valamint a vizsgálata során beérkezett iratokat, beszerzett adatokat, illetve a szakértői véleményeket megküldi az igazságügyért felelős miniszternek. A Kegyelmi Bizottság állásfoglalásától az igazságügyért felelős miniszter nem térhet el. Az igazságügyért felelős miniszter a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásában szereplő tartalommal készíti el a köztársasági elnök részére a felterjesztést, amely az állásfoglalás indokolását is tartalmazza. Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásának a beérkezését követő tizenöt napon belül megküldi a köztársasági elnöknek. Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést az elítéltet fogva tartó bv. intézet útján megküldi az elítéltnek is.
Ha a kötelező kegyelmi eljárás anélkül zárult le, hogy az elítélt kegyelemben részesült volna, és az elítélt továbbra is életfogytig tartó szabadságvesztését tölti, a kötelező kegyelmi eljárás lezárultát követően két év elteltével a kötelező kegyelmi eljárást ismételten le kell folytatni.
A dilemma tehát a következő: tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre általában nagyon súlyos, élet elleni bűncselekmények miatt ítélnek elkövetőket Magyarországon. Ezek között előfordulhatnak, elő is fordulnak gyakran kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények is, ahol a kegyelem lehetőségét meg kell adni 40 év után. Ha bármilyen bűncselekmény kategóriát általánosságban kizárunk az egyéni kegyelemből, akkor megint nem fogunk megfelelni a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának. A megoldás tehát az lesz, hogy a kötelező kegyelmi eljárás helyett 40 év után minden életfogytig tartó szabadságvesztésesre ítélt elkövetőnek meg kell adni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ez viszont már nem tényleges életfogytiglan. Az egyéni kegyelmi jogkör korlátozásának az „ára” tehát a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés megszüntetése lenne.
Azokkal a véleményekkel nem értek egyet, hogy indokolási kötelezettséget kellene előírni a köztársasági elnök számára a kegyelmi határozatban. Az már talán megfontolandóbb, hogy a kegyelmi döntéseket újból nyilvánosságra kelljen hozni a Magyar Közlönyben, ami a korábbi gyakorlat volt. A megoldást én nem ezekben keresném, nem is Alaptörvény módosításban, hanem sokkal inkább egy megfontoltabb, mértéktartóbb kegyelmezési gyakorlatban, ami viszont véleményem szerint a dolog természetből következően nagy valószínűséggel várható lesz a mostani események hatására.
Prof. Dr. Gál István László
ügyvéd, tanszékvezető egyetemi tanár
PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszék
[1] Beccaria, Caesare: Bűntett és büntetés Budapest, Révai Leo Kiadása, 1887. 66. o.
[2] Beccaria, Caesare: Bűntett és büntetés Budapest, Révai Leo Kiadása, 1887. 48. o.
[3] Beccaria, Caesare: Bűntett és büntetés Budapest, Révai Leo Kiadása, 1887. 63. o.
[4] https://qubit.hu/2023/06/16/magyarorszag-a-rabok-orszaga (2024. február 12.)
[5] Földvári József: Kriminálpolitika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 32-33. oldal
[6] Farkas Ákos: A kriminálpolitika és a büntető igazságszolgáltatás hatékonysága (=Tanulmányok Szabó András 70. születésnapjára Magyar kriminológiai Társaság Budapest, 1998. 81. oldal)
[7] Finszter Géza: Kriminálpolitika tegnap és ma (=Rendészeti Szemle 2006. 12. szám 77. oldal)
[8] Petrétei József: A köztársasági elnök kegyelmezési jogáról (https://real.mtak.hu/17303/1/kekegyelem-1.pdf 2024. február 11.)
[12] 148/2023. (IV. 27.) Korm. rendelet az embercsempészés bűncselekmény miatt elítéltek reintegrációs őrizetéről
[13] https://hvg.hu/itthon/20240110_Tobb_mint_ketezer_embercsempesz_szabadulhatott_tavaly_a_magyar_bortonokbol (2024. február 11.)
[14] Kilényi Géza: Az egyéni kegyelmezési jogkör az alkotmányfejlődés tükrében. In: Emlékkönyv Ádám Antal egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára. (Szerk. Petrétei József) Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 126. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2000. 117. o
[15] Szerzői kiadás, Budapest, 1998. ISBN: 9635506724, 604 oldal
[16] Pedofiloknak nincs kegyelem: így módosíthatják az alkotmányt (https://magyarnemzet.hu/belfold/2024/02/igy-modositana-az-alkotmanyt-orban-viktor-alkotmanymodositas-novak-katalin-koztarsasagi-elnoki-kegyelem-pedofilia 2024. február 12.)
[17] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról
[18] https://index.hu/belfold/2024/02/08/novak-katalin-kegyelmi-kerveny-igazsagugyi-miniszter-ellenjegyzes-pedofil/ (2024. február 11.)
[19] https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/download/5/fe/23000/statisztika%202002%20janu%C3%A1r%201%20-%202023%20december%2031%20-%20kegyelmi%20%C3%BCgyek.pdf (2024. február 11.)
[20] https://www.parlament.hu/irom42/07105/07105.pdf (2024. február 12.)
[21] Kónya István: Érzelmek és indulatok az életfogytig körül (Magyar Jog, 2017/3., 129. o.)
[22] Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Börtönügyi Szemle 2013/1. szám 47.o
[23] A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása