Vitatott megoldások

Újabb nemzetközi kötelezettségét szegi meg a kormány azzal, hogy nem enged a büntethetőség jelenlegi 12 éves korhatárából.

Előzetes letartóztatásban ül egy gyerek a Fővárosi Javítóintézetben. Ez önmagában súlyos adat – hiszen nem múlt még el 14 éves –, még akkor is, ha átlagosan ötezer letartóztatott éli mindenapjait a büntetés-végrehajtási intézetekben, és a gyereknél összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között. Jogerős ítélet eddig két 13 éves gyerek ügyében született, így ők elítéltként kerültek javítóintézetbe – minderre a büntető törvénykönyv tavalyi módosítása ad lehetőséget: ez alapján – a legfőbb ügyész beszámolója szerint – tavaly 18 ügyben 19 tizenkettő és tizennégy év közötti gyereket hallgattak ki gyanúsítottként. Ezek közül az ügyek közül egyetlenegy indult életveszélyt okozó testi sértés miatt, a többi (jellemzően idősebb társakkal és azok hatása alatt) csoportosan elkövetett rablás miatt.

Hatvan év után, 2013. július 1-jével változott meg a büntethetőség alsó korhatára. Bár az Orbán-kormány eredetileg nem így tervezte, képviselői indítvány nyomán bekerült a büntető törvénykönyvbe, hogy kivételesen súlyos bűncselekmények esetében – ilyen az emberölés, a halált vagy életveszélyt okozó testi sértés, valamint a rablás és a kifosztás – a 12–14 év közötti elkövetők is büntethetők, feltéve, hogy a szükséges belátási képességgel rendelkeznek.

A szigort a törvényalkotók a gyerekek felgyorsult biológiai fejlődésével és az egyre erőszakosabb érdekérvényesítéssel magyarázták. Adatokkal azonban nem indokolható a módosítás, a gyermekkorú elkövetők száma ugyanis évek óta csökken. Míg 2005-ben 3182, 14 év alatti elkövetőt regisztráltak a hatóságok, 2007-ben 2861-et, 2013-ban pedig 1779-et. Jellemző, hogy a jogvédők által sokat bírált szigorítás elfogadásának évében 2604 volt a még nem büntethető gyermekkorú elkövetők száma, a legkevesebb az utóbbi tíz évben – áll a legfőbb ügyész beszámolójában. Az ügyek többsége vagyon elleni vagy garázdaság, a személy elleni erőszakos cselekmények aránya 10 százalék körül van, míg emberölést évente átlagosan „1,2-t” követnek el 14 évesnél fiatalabbak.

 

Felzárkóztatás kontra szegregáció „Továbbra is törekszünk arra, hogy valódi esélyt adhassunk a hátrányos körülmények között élő családoknak, rászoruló gyermekeknek, és ne csak jogszabályokat teljesítve álmegoldásokat kínáljunk” – így reagált a nyíregyházi Huszár-telepi iskolát fenntartó görög katolikus Hajdúdorogi Egyházmegye a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletére, amely szerint a Sója Miklós Iskolában szegregált oktatás folyt. A cigányok által lakott városrészben működő, tanulói között kizárólag cigány gyermekeket oktató iskolát az előző, szocialista vezetés bezáratta, az ott tanulókat a város iskoláiban helyezték el, ahová iskolabusszal vitték őket. A 2010-es polgármesterváltás után a fideszes vezetés a görög katolikus egyház kezelésébe adta az iskolát, amely olyan felzárkóztató programmal indította újra az oktatást, amelynek magas színvonalát még a szegregáció tényét megállapító bíróság is elismerte. A problémát az okozta, hogy az iskolába az újranyitást követően is csak cigány tanulók jártak, ezzel pedig a pert indító Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány álláspontja szerint – amit később a bíróság is hasonlóan ítélt meg – megvalósult a törvényi tilalom alá eső „elkülönített oktatás”. A perben saját kérésére Balog Zoltán miniszter is kifejtette véleményét: ő – hasonlóan az egyházi fenntartóhoz – amellett érvelt, hogy az iskola nem származási alapon válogatta ki a diákjait, csupán olyan felzárkóztató programot kínált, amelyre meghatározott körben mutatkozott kereslet. Az iskola igazgatója szerint pedig szegénykérdésből csináltak cigánykérdést. Az Ítélőtábla tanácsvezető bírája azonban azzal érvelt, hogy „nem lehet úgy integrálni valakit, hogy 18 éves korában rászabadítjuk a társadalomra, mert olyan dolgokkal fog szembesülni, amivel korábban soha”. Az ítélet értelmében az iskolát nem kell azonnal bezárni, de új osztályok már nem indulhatnak. Kocsis Fülöp görög katolikus püspök hangsúlyozta, mivel a program célja a beilleszkedés segítése, várhatóan a Kúriához fordulnak, és jogszabályi módosítást is szorgalmaznak, mert az ítélettel szerinte ellehetetlenül a felzárkóztató oktatás. Dobszay János

„Meg kellett volna nőnie a feljelentési hajlandóságnak és ezzel a regisztrált elkövetők számának is, ha teljesült volna a jogalkotó által megfogalmazott büntetőjogi cél” – állítja Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi szakértő. Problémásnak látja a belátási képesség vizsgálatát is, tekintve, hogy még mindig vannak megyék az országban, ahol nincsenek olyan igazságügyi pszichiáter szakértők, akik gyermekeket is vizsgálhatnak. A legnagyobb gond mégis abból adódik, hogy a gyermekeknél önmagában a szabadságelvonás nem hatékony, nem jelent valódi visszatartó erőt. Minden nemzetközi adat azt támasztja alá, hogy a közösségi alapú megoldások – például a mediáció – a legsikeresebbek gyerekek esetén. „Ha bezárjuk őket, akkor csak annyit éreznek, hogy a társadalom kirekeszti őket, nem tud velük mit kezdeni” – fogalmazott Gyurkó, hozzátéve: támogatásra és nem büntetésre van szükségük a gyerekkorú elkövetőknek, akik jellemzően korábban maguk is elszenvedői voltak valamilyen erőszakos bűncselekménynek. A közvélekedéssel szemben ugyanis a gyermek elkövetők és a gyermek áldozatok köre nem válik szét élesen, sokszor esetleges, hogy egy-egy gyerek áldozatként vagy éppen elkövetőként kerül a hatóságok látókörébe.

Miközben szakmailag vitatható, Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásával is szembemegy a büntethetőség korhatárának leszállítása. Ellentétes például az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével (amit 1989-ben, New Yorkban írt alá Magyarország), amely szerint a 18 évesnél fiatalabbaknál csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni a szabadságkorlátozással járó büntetéseket. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás követelménye is sajátosan alakul: a meghirdetésével párhuzamosan a fiatalkorú bűnelkövetők helyzete kifejezetten rosszabb lett. Az eljárások gyorsítására hivatkozva 2010 őszén például megszűnt a fiatalkorúak bírósága, és a büntethetőségi korhatár leszállítása sem a gyermek mindenekfeletti érdekét szolgálja. Miközben a cél éppen az lenne, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket ne kizárják a társadalomból, hanem segítsék a visszailleszkedésben. „Állítsák vissza a büntethetőség korhatárát 12-ről 14 évre, még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is” – többek között ezt kérte az Orbán-kormánytól a legutóbbi, szeptemberi beszámolója utáni záródokumentumában az ENSZ genfi székhelyű gyermekjogi bizottsága, és a fiatalkorúak speciális felkészültségű bíróságának újraindítását is javasolta.

Erre azonban nincs sok esély. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanis másként látja. „Az új büntető törvénykönyv még csak másfél éve van hatályban, még nem beszélhetünk a tárgykört érintő kialakult joggyakorlatról és meghatározó statisztikákról, és egyelőre nem ismertek a jogalkotó előtt erre vonatkozó, a gyakorlati szakemberek által jelzett problematikus kérdések sem” – áll a HVG kérdéseire adott válaszban. Hivatkozik a tárca arra is, hogy az Európai Unió tagállamaiban is igen változatos a legalacsonyabb büntethetőségi korhatár. (Franciaországban 13 év, az Egyesült Királyságban, Hollandiába, Írországban 12 év, Máltán 9 év.) Az IM hangsúlyozza: a Gyermekjogi Egyezmény olyan egyértelmű kötelezettséget nem ír elő a tagállamok számára, hogy külön bíróságnak kell eljárnia a fiatalkorúak ügyében. Ezért nem tartja a Gyermekjogi Egyezménybe ütközőnek azt a szabályt, hogy már nem kizárólagos illetékességű székhelybíróságok járnak el a fiatalkorúak ügyében.

PÁLMAI ERIKA

A cikk a HVG 2014/47. lapszámában (17-19. oldal) jelent meg.