Dr. Dicső Gáborné Dr. Harsányi Beáta Andrea: A polgári jogi igény elbírálásának szabályai az új Be. tükrében

Kategória:Szakcikkek
pdf letoltes

 

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 2018. július 1-jén lépett hatályba. A preambulumában feltüntetett jogpolitikai célok egyike, hogy különös hangsúlyt fektet a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére. Ezen általános elv mellett a 2012/29/EU irányelv[1] bűncselekmények áldozatainak védelmében megalkotott szabályaira tekintettel került sor a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezések megreformálására. A kodifikációs munka célja az volt, hogy „az állam minden eddiginél jobban kifejezze: a sérelmet szenvedett fél mellé áll, és a büntetőeljárás lefolytatását érdemben elősegítőkre is partnerként tekint. A büntetőeljárások gyakorlatában nyilvánvalóvá kell válnia, hogy bűncselekmények elkövetése nem kifizetődő tevékenység, a bűnös úton elért gazdagodás nem tartható meg.”[2]

A bűncselekménnyel okozott kárt ún. adhéziós eljárás keretében érvényesítheti a sértett. Ez azt jelenti, hogy az alapvetően magánjogi jellegű igényéről a büntetőeljárásban döntenek, mely során a büntető és polgári anyagi- és eljárásjogi szabályok egymással összefonódva érvényesülnek a jogbiztonság, perhatékonyság és a sértett minél gyorsabb reparációja érdekében.[3] A polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítésének számos előnye mellett azonban hátrányai is lehetnek, amennyiben az az eljárás elhúzódásához vezetne vagy az okozott kár összegének bizonyítottságával kapcsolatban támasztana kételyeket. Az ezekhez hasonló hátrányok kikü­szöbölése már a Bűnvádi perrendtartás óta a jogalkotók célja,[4] azonban a jogszabályi környezet elmúlt két évben bekövetkezett jelentős változása alapot szolgáltat arra, hogy megvizsgáljuk, napjainkban milyen szabályozás mentén érvényesülnek a jogalkotói szándékok. A tanulmány a polgári jogi igényre vonatkozó büntetőeljárásjogi, illetve polgári anyagi és eljárásjogi szabályokról ad számot az új Be. tükrében.

1. Az adhéziós eljárás sajátosságai

A büntetőeljárás célja a büntetőjogi főkérdésben (büntetőjogi felelősség) való döntés, míg a polgári bíróság feladata a felek közötti vitás vagyoni viszonyok rendezése.[5] A Be. a sértett jogainak érvényesítése érdekében – és pergazdaságossági okokból – lehetővé teszi, hogy a sértett járulékos kérdésként a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban keletkezett kárigényét már a büntetőeljárás során érvényesítse. „Ebben az esetben a polgári jogi igényét érvényesítő sértett eljárási státusza a magánfél, a büntetőeljárás keretein belül a polgári jogi igényérvényesítése érdekében is folyó eljárást pedig adhéziós eljárásnak nevezzük.”[6] A Be. szerint a sértett nem csupán kártérítés iránti igényét terjesztheti elő, de kérheti dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló követelés érvényesítését is, ha ezek a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkeztek.[7] E szakaszt úgy kell helyesen értelmezni, hogy a vádlott nem kötelezhető a polgári jogi igény megfizetésére, ha a kárt nem közvetlenül a vádlott által elkövetett bűncselekmény okozta, az nem a bűncselekmény folytán keletkezett, hanem annak csupán távoli következménye.[8] Így például a bírói gyakorlat szerint nem lehet polgári jogi igényként érvényesíteni azt a kiadást, amely a gépkocsi ellopása után más gépkocsi bérbevételével jelentkezett.[9] Ugyanígy távoli következménynek számít és nem tekinthető bűncselekménnyel okozott kárnak a sértett eltemetésével járó költség, így annak érvényesítésére nincs mód a büntetőeljárásban.[10] Mindez nem azt jelenti, hogy a sértett vagy annak jogutódja lenne köteles viselni a bűncselekmény folytán bekövetkezett, távolinak számító következményeket, csupán arról van szó, hogy a polgári jogi igényt e tekintetben egyéb törvényes útra kell utasítani és a sértettnek polgári peres úton kell igényét érvényesíteni.

Megjegyzem, hogy akár alkotmányossági kérdéseket is felvet az a szabályozási különbség, hogy polgári perben kétfokú eljárásban, míg büntetőügyekben esetlegesen háromfokú eljárásban dönthet a bíróság ugyanazon igényről.

2. A polgári jogi igény előterjesztése és az ahhoz kapcsolódó részletszabályok

Változást jelent a korábbi Be.-hez képest,[11] hogy a törvény már részletesen szabályozza, mely polgári eljárásjogi rendelkezéseket és hogyan kell a büntetőeljárásban alkalmazni.[12] Előírja, hogy a Pp.[13] mely alapelveinek kell érvényesülnie a perben,[14] valamint az egyes jogintézményeknél rendelkezik arról, amikor kizárólag a Be. szabályait lehet alkalmazni. Ezek szerint az alapelvek mellett az értelmező rendelkezéseket és a pertárgy értékére vonatkozó rendelkezések is alkalmazni kell. A felek személyében történő változásra vonatkozó rendelkezéseket azzal a kivétellel kell alkalmazni, mikor a sértett jogutódja a büntetőeljárásban magánfélként lép fel. Ekkor ugyanis a Be. azon szabálya irányadó, mely szerint a magánfél jogutódlása a sértett halála vagy megszűnése és jogszabályi rendelkezés alapján következhet be.[15] Ennek oka, hogy a Pp. a felek személyében bekövetkező változásnak tekinti a perbeli jogutódlást, a pertárgy igénylését, az elődmegnevezést, a téves perlést, a felperesi perbelépést a pertárs jogán és a további alperes perbevonását. A Be. ezek közül a perbeli jogutódlásra vonatkozóan előírja, hogy azok közül csak a terheltre vonatkozó rendelkezések irányadók, ha a polgári jogi igény újonnan megjelölt kötelezettje is a büntetőeljárás terheltje. A Pp. költségekre vonatkozó rendelkezései közül a polgári jogi igény érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült azon költségek alkalmazhatóak, amelyek a Be. szerint nem minősülnek bűnügyi költségnek.

Fontos lehet hangsúlyozni ezen a ponton, hogy az új Pp. változtatott a perköltség fogalmán: az „a félnél – a perben vagy azt megelőzően – a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült minden költség, ideértve a bíróság előtt történő megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesést is.”[16] Az új polgári eljárásjogi szabályok szerint a perköltség megtérítését annak felszámításával lehet kérni, melynek során „meg kell jelölni az igényelt költség összegét, a felmerülésének lényeges körülményeit, azt, hogy a perbe vitt mely jog érvényesítésével összefüggésben merült fel, és mindezeket a felszámítással egyidejűleg – szükség szerint – okirattal is igazolni kell”.[17] Mindez azért lényeges, mert a felszámítani elmulasztott költségeket nem lehet figyelembe venni, felszámításnak pedig polgári perben a tárgyalás berekesztéséig, így büntetőeljárásban feltehetően a bizonyítási eljárás befejezéséig lehet helye.

Polgári jogi igény előterjesztésére a magánfél, illetve a Pp.-ben[18] meghatározott feltételek mellett az ügyész jogosult. A sértett polgári jogi igényét az elsőfokú bíróságnál legkésőbb azon az eljárási cselekményen terjesztheti elő, amelyen a Be. szerint először jelen lehet.[19] Ez az új eljárásjogi rendelkezések alapján az előkészítő ülést jelenti. Tekintettel arra, hogy e határidő jogvesztő, a törvény előírja, hogy a bíróság az előkészítő ülés határnapjáról való értesítéssel egyidejűleg figyelmezteti is a sértettet arra, hogy polgári jogi igényét előterjesztheti.[20] A Be. részletesen előírja az előterjesztett polgári jogi igény előterjesztésére, annak tartalmára vonatkozó elvárásokat.[21]

Láthatjuk, hogy a Be. (egyébként is újdonságnak számító jogintézményei mellett) számos új Pp.-beli részletszabállyal egészült ki, ezek megértéséhez mélyreható Pp.-ismeretekkel szükséges rendelkezni a polgári jogi igényről történő döntés mögött meghúzódó elvek elsajátítása érdekében. Így például az alapelvek körében az új Pp. meglehetősen nagy hangsúlyt fektet a perkoncentráció elvére, valamint a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettségére. A büntetőeljárás természetéből adódóan ezek az elvek nem érvényesülhetnek a terhelt vonatkozásában, viszont a magánfél esetében alkalmazni kell őket, például a polgári jogi igény összegének meghatározása tekintetében. Kérdésként merülhet fel, hogy hogyan alkalmazható ezen elv tanúkihallgatás esetén. A Be. kivételek meghatározásával rendezi a kérdést, ugyanis a vallomástétel tilalmára és a vallomástétel megtagadására vonatkozó rendelkezéseket a magánfélre és a terheltre is alkalmazni kell. Ezenfelül előírja, hogy rendbírság kiszabásának az igazmondási kötelezettség megsértése miatt még a magánféllel szemben sincs helye.[22]

3. A polgári jogi igény elbírálása, a bíróság döntési lehetőségei

A Be. a polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére a Pp.-nek a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatásokra, valamint a perindítás joghatásainak beállására vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni.[23] Eszerint a perindítás joghatásai a kereset (polgári jogi igény) közlésével állnak be, és ha a per a bíróság jogerős érdemi határozata nélkül fejeződik be, a keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a joghatásai elenyésznek.[24] Az előző eljárásjogi kódex még fő szabályként írta elő a polgári jogi igényről történő érdemi döntést.[25] Az új törvény már nem emeli ki a többi lehetőség közül az érdemi elbírálást, csupán felsorolja a bíróság döntési lehetőségeit. Ezeket azonban jelentősen bővíti a korábbi törvényhez képest, különösen az egyéb törvényes útra utasítás esetén.

„A bíróság a polgári jogi igény érdemében ítélettel határoz, annak helyt ad vagy azt elutasítja.”[26] Az érdemi elbírálást arra az esetre tartja fenn a törvény, ha a bűncselekménnyel okozott kár vagy vagyoni hátrány, illetve az elkövetési érték tisztázott.[27] Ez azt jelenti, hogy polgári jogi igényt elbírálni csak bűnösséget megállapító ítéletben tud a bíróság.[28] Az érdemi elbírálás teljes vagy részleges megítélést is jelenthet, utóbbi esetén a megítélt összeg feletti részt egyéb törvényes útra kell utasítani,[29] így csak az elbírált rész eredményez „ítélt dolgot”. E rendelkezés az érdemi elbírálás elsődlegességét célzó jogalkotói akaratot juttatja érvényre, hiszen még abban az esetben sem engedi a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítani, ha a sértett magasabb összeget jelölt meg, mint amennyit a bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság az ítéletében megállapított.[30] Az érdemi elbírálás körében fontos továbbá, hogy helyt adó döntés esetén a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy ne terjeszkedjen túl a polgári jogi igény keretein (sem a főkövetelés, sem annak járulékai tekintetében).[31] Ez azt jelenti, hogy amennyiben a sértett nem kéri az adott bűncselekménnyel okozott kár összege után járó kamatokat, azok megfizetésére nem lehet kötelezni a vádlottat, mert az előterjesztett polgári jogi igény azokra nem terjedt ki.[32]

Érdemi döntés esetén is figyelembe kell venni a Pp. szabályait, ezek között találhatjuk az érdemi döntés korlátaira vonatkozó rendelkezéseket,[33] ez jelenti azt, hogy az igény nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen[34] valamint, hogy az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított.[35]

A törvény 555. § (2) bekezdése taxatívan felsorolja a további alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályokat, ezek közt találhatóak a Pp. teljesítési határidőre és annak számítására vonatkozó rendelkezései, melyek kimondják, hogy rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni a teljesítésre, de méltányosságból rövidebb vagy hosszabb határidőt is meg lehet szabni, valamint részletekben is el lehet rendelni a teljesítést (utóbbi kivételes esetben jogerő után is elrendelhető). Részletfizetés engedélyezése esetén bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos tartozás esedékessé válik.[36] A teljesítés határideje a határozat közlését követő napon kezdődik.[37]

A bíróság a Pp. szerint akár előzetesen végrehajthatónak is nyilváníthatja a polgári jogi igényre vonatkozó részt.[38] A büntetőeljárás során ez annyit jelent, hogy amennyiben a magánfélnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha megfelelő biztosítékot nyújt, az ítélet polgári jogi igényre vonatkozó részét fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani.[39]

Amennyiben a Be.-ben meghatározott okok valamelyike felmerül, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasíthatja. Erről azonban nem csak ügydöntő határozatában, hanem az eljárás során bármikor rendelkezhet (nem ügydöntő határozatban), hogy a magánfélnek minél hamarabb lehetőséget biztosítson vagyoni viszonyai rendezésére. Az egyéb törvényes útra utasítás eseteit sokkal szélesebb körben határozza meg az új Be., mint az eddigi törvényeink. Korábban a következő három esetben kellett az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítani: ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.[40] Az új Be. ezt az alábbi esetekkel egészíti ki:[41] a vádlott felmentése mellett további feltétel, hogy a bíróság szabálysértési felelősséget se állapítson meg, ezen túlmenően a Be. szabályrendszerén alapuló okból kell egyéb törvényes útra utasítani a polgári jogi igényt: ha az igény érvényesítését a Be. kizárja, ha az eljárást megszüntették, ha azt a magánfél ideiglenes intézkedéssel egyidejűleg vagy elkésetten terjesztette elő, ha a magánfél a bíróval szemben Pp.-ben meghatározott és Be.-ben nem nevesített kizárási okot jelentett be vagy a más által bejelentett ilyen ok fennállását a bíróság megállapította, ha a magánfél és a sértett a Pp.-ben szabályozott egyezség jóváhagyását kéri, vagy a polgári jogi igény a Be.-ben meghatározott hiányosságban szenved, ha az nem jogosulttól származik, illetve nem tartalmazza a teljesítés módját és helyét. Vannak olyan okok is, amelyek a Pp. szabályain alapulnak. Ilyenek a perfüggőség, a perbeli jogképesség hiánya és az, ha az igény bírósági úton nem érvényesíthető. A „nem a sértett terjesztette elő” kitétel vonatkozásában meg kell említeni, hogy annak ellenére, hogy a sértett halála esetén magánfélként felléphet jogutódja, ez nem vonatkozik arra az esetre, amennyiben az örökös az állam lenne. Amennyiben a büntetőperben a bíróság akár hivatalból, akár az ügyész indítványára az állam javára marasztalásra lát alapot, a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell, hogy utasítsa, az ilyen igény ugyanis kívül esik a magánfélre vonatkozó rendelkezések keretein.[42] Ide tartozik továbbá, hogy az egységes bírói gyakorlat biztosítása érdekében 2015. november 16. napján a Kúria Büntető Kollégiuma meghozta a 4/2015. számú jogegységi határozatot, melynek értelmében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a büntetőeljárás során a hatáskörébe tartozó kötelező befizetésekkel vagy költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése érdekében magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet, ennek biztosítására zár alá vételt sem indítványozhat.[43] A NAV ugyanis nem minősül a költségvetést érintő bűncselekmények sértettjének, ezért polgári jogi igényt sem terjeszthet elő.[44] Mindezek alapján továbbra is irányadó a gyakorlat, mely szerint a NAV a költségvetési csalás (adócsalás) bűncselekménye miatt indult eljárásban nem minősül sértettnek, így a hatályos Be. 55. § (1) bekezdése szerinti magánfélként sem léphet fel, azonban kérdésként merül fel, hogy ez esetben egyéb törvényes útra utasításnak vagy elutasításnak van-e helye. Míg korábban ez esetben elutasították a polgári jogi igényt, az új törvényi rendelkezések értelmében egyéb útra utasításnak lenne helye a Be. 560. § j) pontja alapján, ugyanis azt nem a sértett terjesztette elő. Más a helyzet akkor, ha az igényt az ügyész jelentette be. Az ügyész ugyanis a hatályos Pp. szabályok alapján a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett pert indíthat, ha a jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem képes.[45] A jogegységi határozat alapján pedig amennyiben a büntetőügyben eljáró bíróság az adóbevétel-csökkenés, vámbevétel-csökkenés összegét megállapítja, az ügyész által érvényesített polgári jogi igényt is elbírálja.[46]

Az egyéb törvényes útra utasítást már számos kritika érte, melynek oka, hogy azt büntetőeljárásról szóló törvényeink fakultatív lehetőségként fogalmazzák meg, ennek ellenére a bírák nagyon gyakran élnek e jogi eszközzel. Az ezzel kapcsolatos aggályait Turi István így fogalmazta meg: „remélhető, hogy elsőfokú bíróságaink a perre utasítás jogával sohasem fognak pusztán kényelmi szempontból élni”.[47] Álláspontom szerint azt a jogalkotói célt, hogy az áldozat minél hamarabb, további erőfeszítések és eljárások nélkül visszakapja a sérelmére elkövetett bűncselekmény következtében okozott károk értékét, az egyéb törvényes útra utasítás lehetősége nem csorbítja, hiszen a polgári per célja a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása,[48] így annak minden egyes részletszabálya annak érdekében került kidolgozásra, hogy ezen igényekről megnyugtató, megalapozott döntés születhessen. A büntetőeljárás célja elsődlegesen a büntetőjogi felelősségről való döntés, a sértett bűncselekménnyel okozott kárának megtérítése csupán mellékkérdés,[49] így a bizonyítási eljárás középpontjában nem a polgári jogi igény áll, az összegszerűség kérdésében a kétségek feloldása nem feltétlen a büntetőbíróság feladata.

Amennyiben a bíróság a polgári jogi igényt érdemben bírálja el, azaz annak helyt ad vagy azt elutasítja, az minden esetben ún. ítélt dolgot teremt, és a polgári perben történő ismételt előterjesztése a keresetlevél visszautasítását eredményezi a Pp. 176. § d) pontja szerint (a per tárgyát már jogerősen elbírálták).[50] A jelenleg hatályos Be. számos egyéb törvényes útra utasítás körében adott lehetősége miatt felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mikor utasítja el a büntetőbíróság a polgári jogi igényt? Erre abban az esetben kerülhet sor, ha a bíróság nem látja megalapozottnak a magánfél igényét, tehát vagy egyáltalán nem keletkezett kár, vagy nincs ok-okozati összefüggés a kár bekövetkezte és a bűncselekmény elkövetése között.[51]

Abban az esetben pedig, ha a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére elmulasztja a polgári jogi igényről történő rendelkezést, a másodfokú bíróságnak kell ezt pótolnia.[52] Ezt olyannyira kiterjesztően kell értelmezni, hogy ha a polgári jogi igény elbírálásának törvényi előfeltételei fennálltak, annak tényállása és összege tisztázott, akkor az elsőfokú bíróság egyéb törvényes útra utasító döntése ellenére is hivatalból, érdemben el kell bírálnia a másodfokú bíróságnak a polgári jogi igényt. E bírói gyakorlat biztosítja, hogy formális (kényelmi) szempontból ne lehessen élni az egyéb törvényes útra utasítás törvényi felhatalmazásával akkor, ha a polgári jogi igény érdemi elbírálásának nincs akadálya.[53]

3.1. Az eljárási illeték

Az illetéktörvény rendelkezései szerint a bűncselekményből, valamint a szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény esetén a felet illetékfeljegyzési jog illeti meg.[54] Ez azt jelenti, hogy az illeték összegét a polgári jogi igény bejelentésekor a magánfél nem köteles előlegezni. A bíróság az ügydöntő határozatban dönt az eljárási illeték viseléséről, így a le nem rótt eljárási illetékről. Ha több magánfél jelent be polgári jogi igényt, azokat egymástól elkülönítve kell kezelni, az illeték összegét (ideértve annak legkisebb és legnagyobb mértékét is) külön-külön, az igény bejelentése idején hatályos illetékkiszabási szabályok szerint kell megállapítani.[55] Tekintettel arra, hogy az Itv. előírja, hogy az illeték mérséklésére vonatkozó rendelkezéseit a büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény illetékére megfelelően alkalmazni kell, a vádlott a „perfelvételt lezáró végzés meghozataláig”, azaz büntetőeljárásban az első tárgyaláson tett beismerő vallomás esetén a peres eljárás illetékének 10%-ára mérsékelt illetéket köteles megfizetni.[56]  A tárgyalás folytonosságára vonatkozó rendelkezés alapján,[57] ha azt több határnapon tartotta a bíróság, a vádlottnak akár az utolsó szó jogán elhangzott nyilatkozatára figyelemmel is alkalmazható az illeték mérséklése.[58]

4. Összegzés

Az új eljárásjogi kódex nagyon sok ponton egyezik a korábbi törvénnyel, így a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezések alkalmazása során büntetőeljárásjogi értelemben nem történt nagy változás. Azonban az új Pp. számos olyan változást eredményezett, amely a polgári jogi igény elbírálására is kihat, mint például a keresetlevélre és a felek személyében bekövetkező változásra, a perköltségre vonatkozó rendelkezések és az olyan alapelvek, mint a perkoncentráció vagy a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettsége.

A Be. a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása lehetőségének kiterjesztésével hozott nagyobb változást, most már sokkal szélesebb körben teszi lehetővé azt, hogy a büntetőbíróság ítéletében ne döntsön a polgári jogi igényről, csupán a sértett lehetőségét mondja ki arra, hogy a polgári bíróság előtt érvényesítse a vádlottal szembeni követelését. Amennyiben ugyanis a polgári jogi igényt érdemben elbírálná, azzal ítélt dolgot eredményezne, amely polgári bíróság előtt többé nem lenne érvényesíthető. Ezzel a perhatékonyság és a sértett minél gyorsabb reparációjának célja valamelyest háttérbe szorul annak érdekében, hogy a vagyoni igény önmaga képezze egy külön, polgári eljárás – és az annak eredményét megelőző bizonyítási eljárás – alapját, ezzel szolgálva a jogbiztonságot és azt az igényt, hogy a bűncselekmény miatt a vádlott méltó büntetésének töltését mihamarabb megkezdje, a polgári jogi igényre folytatandó bizonyítási eljárás azt ne késleltesse. Ezt értelmezhetjük akként, hogy az új Be. kiáll azon elv mellett, hogy a büntetőeljárás célja a büntetőjogi felelősségről való döntés, amelyet aránytalanul akadályozó polgári jogi igényre folytatott bizonyítás nem akaszthat meg. A korábbi törvény azért tette kötelezővé az érdemi elbírálást, mert az ítélkezési gyakorlat igen gyakran a törvény egyéb útjára utasította a sértett által előterjesztett polgári jogi igényt, és e megoldást nem tartotta elfogadhatónak. Indoka pedig az volt, hogy a polgári jogi igény mértéke szorosan kötődik a bíróság által megállapított tényálláshoz, így e kárigény érdemi elbírálása a büntetőeljárást semmilyen módon nem hátráltatja.[59] Csakhogy amennyiben a kötelező elbírálás válna fő szabállyá, az azt jelentené, hogy vagy helyt kell adni vagy el kell utasítani a polgári jogi igényt. Ez azt jelentené. hogy elutasítás esetén a sértettnek a res iudicata szabálya miatt lenne nehezebb külön polgári eljárást indítani, az csak akkor állna módjában, ha más jogcímen és nem ugyanazon ténybeli alapból származó követelést szeretne érvényesíteni a terhelttel (alperessel) szemben. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy az egyéb törvényes útra utasításnak semmilyen olyan hátrányos következménye nincs, ami miatt ne lehetne kívánatos jogalkotói nézőpontból. Ilyenkor a büntető ítélet indokolása a polgári bíróságot nem köti, a polgári perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen eltérő tényállás is megállapítható.[60]

 


A szerző bíró, Kisvárdai Járásbíróság

[1]  A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv.

[2]  A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény indokolása.

[3]  Tarr Ágnes: A kárhelyreállítás jelene és jövője a magyar büntetőeljárásban.
http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2006/a_karhelyreallitas_jelene_es_jovoje_a_magyar_buntetoeljarasban/ (2018. szeptember 1.)

[4]  A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk indokolása.

[5]  Molnár Erzsébet: A kártérítési igény kielégítési alapjának elvonása büntetőeljárásban. Gondolatok a polgári jogi igény és a vagyonelkobzás kollíziójáról. In: Homoki-Nagy Mária, Karsai Krisztina, Fantoly Zsanett, Juhász Zsuzsanna, Szomora Zsolt, Gál Andor (szerk.) Ünnepi kötet dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2018. 702.

[6]  Somogyi Gábor: A magánfél (Be. 54. §). In: Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2016.

[7]  Be. 56. §

[8]  BH 1984.439. számú jogeset

[9]  Uo.

[10]  Debreceni Ítélőtábla Bf.II.696/2016/10. sz. ítélete; BH 1997.429. számú jogeset.

[11]  A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény.

[12]  Be. 555. § (2) bekezdés.

[13]  A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény.

[14]  Be. 555. § (1) bekezdés.

[15]  Be. 55. § (2) bekezdés.

[16]  Pp. 80. §

[17]  Pp. 81. §

[18]  Pp. 58–60. §

[19]  Be. 556. § (1) bekezdés.

[20]  Be. 500. § (3) bekezdés.

[21]  Be. 556. § (2) bekezdés.

[22]  Be. 555. § (1) bekezdés.

[23]  Be. 558. § (2) bekezdés.

[24]  Pp. 180. §

[25]  A „régi” Be. 335. §-a úgy szólt, hogy „a polgári jogi igényt a bíróság lehetőleg érdemben bírálja el; annak helyt ad, vagy azt elutasítja”.

[26]  Be. 571. § (1) bekezdés.

[27]  Be. 571. § (2) bekezdés.

[28]  Mészár Róza: Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai – LXXX. fejezet. In: Belegi József (szerk.) Büntetőeljárás jog I–II. Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2018. 1147.

[29]  Mészár: i. m. 1148.

[30]  81/2010. BK vélemény.

[31]  BH 1981.184. számú jogeset.

[32]  Legf. Bír. Katf. II. 12/1981. sz.

[33]  Be. 571. § (3) bekezdés.

[34]  Pp. 342. § (1) bekezdés.

[35]  Pp, 342. § (3) bekezdés.

[36]  Pp. 344. § (4) bekezdés.

[37]  Pp. 345. §

[38]  Be. 571. § (4) bekezdés.

[39]  Mészár: i. m. 1149.

[40]  Régi Be. 335. § (1) bekezdés.

[41]  Be. 560. §

[42]  23/2007. BK vélemény.

[43]  Debreceni Ítélőtábla Bf.II.483/2015/42. számú ítélete.

[44]  Kúra 4/2015. számú BJE határozata.

[45]  Pp. 59. §

[46]  Kúria 4/2015. számú BJE határozata.

[47]  Turi István: A büntetőper és a magánjogi igény. Jogtudományi Közlöny 1950/3–4. 85.

[48]  Pp. preambuluma.

[49]  Molnár: i. m. 703.

[50]  BH 2004.178. számú jogeset.

[51]  Fejesné Varga Zita: A büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény megjelenése a perújítás intézményében. Büntetőjogi Szemle, 2017/1. 38.

[52]  81/2010. BK vélemény.

[53]  Uo.

[54]  Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bek. c) pontja.

[55]  Jogtár kommentár a büntetőeljárásról 1998. évi XIX. törvényhez.

[56]  Itv. 58. § (1) a) pont ac) alpontja és (8) bekezdése.

[57]  Be. 518. §

[58]  Jogtár kommentár a büntetőeljárásról 1998. évi XIX. törvényhez.

[59]  Bodor Tibor: A polgári jogi igény elbírálása (Be. 335. §). In: Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez. Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2016.

[60]  Fejesné: i. m. 38.

Hozzászólások

hozzászólás