Az adókijátszás fogalma az adójogi normák illegális megsértését jelenti, szemben például az adótervezéssel vagy az adókikerüléssel, melyek az adócsökkentés legális módjait takarják. Az adókijátszás körébe tartozik a büntetőjogi kategóriát képező költségvetési csalás[1], illetve a pénzügyi jog által szankcionált, de a büntetőjog által nem üldözött adójogi normasértés is. Az adókijátszás éves szinten jelentős bevételkiesést jelent mind a hazai, mind az Uniós költségvetésnek, továbbá az adócsaló cégeknek komoly versenyelőnyt jelent a költségcsökkentés ezen jogellenes módja a tisztességesen adózó versenytársaikkal szemben.
Magyarország és az Európai Unió számos intézkedést tesz az adókijátszás és a pénzmosás visszaszorítása, illetve a jogellenesen megszerzett vagyon hatékony elvonása érdekében. Gondoljunk például az online számlákra, az EKÁER és VIES rendszerre[2], illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény folyamatos szigorításaira.[3]
A hazai és Uniós büntetőjogpolitika alapján a büntetőjogalkotás egyre szélesebb cselekményi kört von a költségvetési csalás és a pénzmosás tényállásába, ahogy vagyonelkobzásra is egyre több esetben kerülhet sor. Gondoljunk csak a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás[4] egyre szaporodó eseteire, melyek alapján konkrét bűncselekményből származóság bizonyítása nélkül lehet elkobozni az elkövető vagyonát a törvényben maghatározott esetekben például azért, mert életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan. Az anyagi szabályok minél szélesebbkörű érvényesülése érdekében az eljárási szabályok is jelentős változtatásokon estek át a 2017. évi XC. törvény (Be.) elfogadásával. Az „új” eljárási törvény a vagyonvisszaszerzésre nyomatékos hangsúlyt fektet, a Be. szerint a büntetőeljárás kiemelt célja – a bűncselekmény és az elkövető személyének felderítése mellett -, hogy a hatóságok az eljárás során minden szükséges intézkedést megtegyenek az elkobozható vagy a vagyonelkobzás alá eső dolog vagy vagyon felderítése és biztosítása érdekében.[5]
A vállalkozóknak tehát a gazdasági, adózási kihívásokon kívül állami szigorra is számítaniuk kell működésük során vagy akár azután is. A személy- és vagyonvédelmi cégek, ahogy más jelentős élőmunkaerő igényű vállalkozások is komoly adóterhekkel kell, hogy számoljanak. Az ilyen cégek legjelentősebb közteher kiadásait az általános forgalmi adó és a munkáltatással együtt járó kötelezettségek fizetése jelenti.
A vagyonvédelmi szolgáltatást nyújtó társaságok közötti piaci versenyben az egyik legfontosabb szempont az ár, például tehát, hogy az adott vállalkozó egy óra őrzést mennyiért vállal el. Azok a cégek, amelyek adókijátszással legálisan kigazdálkodhatatlan áron vállalnak munkákat tisztességtelen versenyelőnyre tesznek szert, egyben más szereplőket is ilyen magatartásra kényszerítenek, ettől az egész ágazat „mérgezetté” válik.
A személy- és vagyonvédelmi ágazat problémáját mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazók már jól ismerik, ennek nyomán a személy- és vagyonvédelmi törvény (SzVMt.)[6] számos szigorító, illetve adminisztratív előírást tartalmaz, mint a szerződések írásba foglalási kötelezettsége vagy az alvállalkozói lánc megszüntetése.[7]A törvény ide vonatkozó indoklása szerint az alvállalkozói lánc megszüntetésével jelentős mértékben lehet csökkenteni a fekete- illetve a szürkefoglalkoztatást, ami jelenleg a foglalkoztatottak kb. 40-50%-át érinti.
A visszaélések elkerülése érdekében az illetékes miniszter minden évben a Magyar Közlönyben közleményt tesz közzé a vagyonvédelmet ellátó vállalkozás által vagyonvédelmi feladat elvégzéséhez szükséges egy munkaórára vetített minimális költség (rezsióradíj) mértékéről.[8]
A NAV pedig útmutatásokat, illetve tájékoztatásokat ad ki az adóhatóság által figyelembe vett szempontokról, az adózóktól elvárt nagyfokú gondosság, körültekintés és felelősség tekintetében.[9]
Mindezeken felül mind az adóügyekben, mind a büntetőügyekben eljáró bíróságok is szigorú elvárásokat támasztanak a vagyonvédelemben tevékenykedő cégek és személyek irányába. A Kúria Kfv. 35.268/2015/6. számú döntésében súlypontilag mutat rá, hogy a vagyonvédelmi tevékenység különleges szakismeretet, illetőleg bizalmi feladatok ellátását kívánja meg és különböző engedélyezési eljárásokkal, kontrollal garanciálisan szabályozott, melyre kiemelt figyelemmel kell lenni. A szerződésben megállapított óradíjak tekintetében a Kúria több irányadó döntést is hozott, álláspontja szerint a kamarai ajánlás önmagában a szakmai szervezet által kidolgozott számítás eredménye, amely ezen ténynél fogva viszonyítási alapul szolgálhat a törvényesen kialakítható megbízási díjra.[10] A legfőbb bírói fórum másik döntésének indoklása alapján az alvállalkozók a minimális kamarai óradíj 40-60%-át alkalmazták, ami lehetetlenné tenné működésüket, főként, ha eleget tesznek az adó-és járulékbefizetési kötelezettségüknek.[11]
A vagyonvédelemre érvényes speciális szabályokon és jogalkalmazói elvárásokon felül általában is kijelenthető, hogy a cégekre és a mögöttük húzódó természetes személyekre jelentős kötelezettségeket és ezzel hatalmas felelősséget telepítenek az egyes adózási, számviteli, illetve egyéb ágazati jogszabályok, amely felelősségtelepítés már a büntetőjog területén is fellelhető, gondoljuk csak a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása[12] vagy a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség megsértése[13] tényállásokra.
Azt is tényként kell elfogadnunk, hogy a vagyonvédelmi tevékenység rendszeressége és szervezettsége – több személy, gyakran hierarchikusan összehangolt magatartása – miatt a költségvetési csalásnak minősülő áfa és járulék csalások számos esetben üzletszerűen[14], bűnszövetségben[15], illetve bűnszervezetben[16] elkövetettnek minősülnek az ilyen jellegű működés, illetve bűncselekmény elkövetés tipikus megjelenési formáiból fakadóan. A munkáltató, alvállalkozó cégek sorozatos változása, munkaerő szervezett „átjelentgetése”, a bérszámfejtés, könyvelés jellemzően egyező helye, formája, irányítói, a kommunikáció rejtett formája és az egyes szereplők alá- és fölérendeltsége általában az adócsalás szervezett, konspiratív jellegét támasztják alá. Ezen minősítő körülményeknek pedig komoly negatív következményei vannak, mint például a büntetési tételkeret jelentős emelkedése, így gyakori, hogy akár pár tízmilliós vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalások is 5-10 évvel[17], bűnszervezeti minősítés esetén akár 5-20 évvel fenyegetettek is lehetnek.[18]
A vagyonvédelmi vállalkozások által elkövetett jellemző adókijátszási szisztémákból négyet emelnék ki:
- Alvállalkozó jogellenes bevonása
- Munkaerő kölcsönző jogellenes bevonása
- Egyéb (nem vagyonvédelmi) szolgáltatásról szóló számla jogellenes befogadása
- Fekete bérfizetés
A vagyonvédelmi tevékenységről befogadott számlák esetében a vevőnél áfa adónemben az adókülönbözet megállapításának feltétéle, hogy az adóhatóság bizonyítsa, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény 1. nem történt meg vagy 2. nem a számlában szereplő felek között történt meg vagy 3. a számlakiállító adókijátszásban vett részt, továbbá az adóhatóság kell, hogy bizonyítsa, hogy a 2. és 3. esetben erről a számla befogadó tudott vagy tudnia kellett volna.[19] Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata alapján az egyes esetkörök más-más bizonyítási követelményt jelentenek az adóhatóság számára[20]. Az adóhatóság a vagyonvédelmi tevékenységről számlát befogadó cégeket marasztaló megállapításait jellemzően azzal indokolja, hogy a feltárt számlázási láncban szereplő számlakiállító nem rendelkezett a teljesítéshez szükséges személyi állománnyal, az alvállalkozó vagy a konzorcium bevonásának nem volt üzleti racionalitása[21], illetve a szállítópartner legálisan kigazdálkodhatatlan áron vállalta a munkát. Az adóhatóság mind áfa, mind a munkáltatást terhelő közterhek tekintetében marasztalja a számlabefogadó, vevő céget, ha azt állapítja meg, hogy a munkát végző személyek tényleges munkáltatója a számlában vagyonvédelmi szolgáltatást igénybevevő cég. Ennek az az oka, hogy a munkáltatót terhelő közterheket a tényleges munkaviszony alapján kell meghatározni. A tényleges munkáltató személyét pedig a munkaviszonyhoz szükséges munkajogi elemek fennállása alapján kell megállapítani[22], ha pedig a számlában vevőként feltüntetett cég a munkavállalók tényleges munkáltatója akkor erről a tevékenységről nem fogadhat be jogszerűen számlát sem. Az adóhatóság a munkaviszony megállapításánál többek között a munkavállalók nyilatkozataiból indul ki, melyből megállapítható, hogy a munkavállalót ki vette fel, kitől kapta az utasításokat, ki engedte el szabadságra, kitől kapta a fizetését, ki rúgta őt ki, stb. További terhelő bizonyíték lehet az alvállalkozó cég ügyvezetőjének vagy más közreműködőjének a nyilatkozata, hogy be tud-e számolni és milyen mélységben a munkáltatás és a vagyonvédelmi tevékenység részleteiről. Egyéb terhelő körülmény, ha az alvállalkozóhoz átjelentett munkavállalók korábban a vevő cégnél voltak munkaviszonyban, ahogy a formális munkáltatók állandó változása is.
Az alvállalkozó jogellenes bevonása kapcsán kiemelendő, hogy az SzvMt-ben tilalmazott „szubalvállakozói„ közreműködés (alvállalkozói lánc) érdekében számos esetben találkozott a joggyakorlat a színlelt konzorciumok problémájával, amely konstrukciók tipikus célja a jogszabály megkerülése, a „szubalvállalkozói” szint palástolása volt. Ezeket az eseteket az eljáró hatóságok minden esetben a csalárdság egyértelmű jelének tekintették és terhelő bizonyítékként vették figyelembe.
A munkaerő kölcsönző bevonásának kockázata, hogy az adóhatóság megállapítja, hogy a munkaerő tényleges, illetve kizárólagos munkáltatója a kölcsönvevő vállalkozás és ennek eredményeként a munkáltatással járó közterhek tekintetében tesz megállapítást. Ennek tipikus bizonyítéka, hogy a kölcsönző cég vezetői, közreműködői nem tudnak részletesen beszámolni a kölcsönzés körülményeiről, esetleg beismerik, hogy strómanok, a munkavállalók pedig nem is ismerik az őket kölcsönadó cég vezetőit, közreműködőit, illetve a kölcsönző cég tényleges működésére semmilyen adat nincs.
Az egyéb (nem vagyonvédelmi) tevékenységről szóló számla jogellenes befogadásának tipikus formája, hogy a vagyonvédelmi vállalkozás saját tevékenységét egy külső cég színlelt bevonásával ellenőrizteti vagy „papíron” eszközöket bérel[23]. Korábban is említésre került a befogadott számlák esetében a vevőnél áfa adónemben az adóhiány megállapításának feltétéle, hogy az adóhatóság bizonyítsa, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény 1. nem történt meg, 2. nem a számlában szereplő felek között történt meg, 3. a számlakiállító adókijátszásban vett részt, továbbá az adóhatóság kell, hogy bizonyítsa, hogy a 2. ás 3. esetben erről a számla befogadó tudott vagy tudnia kellett volna.
A fekete bérek fizetése minden gazdasági szektort jelentősen érintő probléma. Formái a be sem jelentett vagy a kevesebbre bejelentett munkavállalók esetei. Bizonyítása egyszerűen a munkavállalók nyilatkoztatásával történik: Ki a munkáltatója? Mennyit keres „papíron”? Mennyit keres valójában? A fekete bérek problémája minden esetben túlmutat a munkáltatást terhelő közterhek problémáján, hiszen honnan van pénze a cégnek a fekete bérek kifizetésére? A házi pénztárból? Fiktív számlák befogadásából? Eltitkolt bevételből? Mely ésszerűen felmerülő kérdések további vizsgálódáshoz vezethetnek.
A büntetőjogi felelősség megállapításához a büntetőeljárásban szükséges bizonyítani az adókijátszásban résztvevő természetes személy szándékos bűnösségű közreműködését. Áfacsalás (áfára elkövetett költségvetési csalás), ha a befogadott számla mögött semmilyen gazdasági esemény nincs, vagy a számla befogadója tudott arról, hogy nem a részére számlát kiállító cég végezte el a tevékenységet vagy a számla befogadója tudott arról, hogy a számlakiállító adókijátszásban vett részt.[24] A munkáltatást terhelő közterhekre elkövetett költségvetési csalás, ha a számla kiállítója helyett (munkaerő kölcsönző vagy alvállalkozó) a munkavállalók tényleges munkaáltatója a számla befogadója. A szándékos bűnösség bizonyítása ennél az esetnél nem okoz különösebb gondot (ahogy a fekete bérek esetében sem), hiszen a tényleges munkáltató tisztában van azzal, hogy a munkajogi elemek az ő cégével valósulnak meg (munkaerő felvétele, utasítása, stb.) és, hogy ez mekkora vagyoni hátrányt okoz a költségvetésnek. Kijelenthető tehát, hogy a fenti esetekben az adóigazgatási eljárásban feltárt adóhiány megállapítását és a költségvetési csalásban érintett természetes személy elítélését csak egy vékony határmezsgye választja el, ami szándékos bűnösségű közreműködés, melyre a hatóságok az ügy körülményeiből vonnak le következtetéseket.
A hatóságok mind adóügyekben, mind büntetőügyekben gyanús, illetve terhelő bizonyítékként tekintenek az alábbi körülményekre:
- Szerződéskötés új, referencia nélküli, illetve székhelyszolgáltatót igénybe vevő céggel vagy olyan céggel, akinek nincs meg a teljesítéshez szükséges személyi állománya.
- Szerződéskötés a SzVMt., illetve más szabály előírásait sértő, illetve azokat kijátszó módon.
- Szerződéskötés legálisan kigazdálkodhatatlanul alacsony, illetve a szakmai ajánlást meg sem közelítő óradíjon.
- Az alvállalkozó, illetve konzorciumi partnerek jellemzően nem fizetnek közterheket, gyorsan cserélődnek, látható tevékenységük nincs, sokszor elérhetetlenné vállnak.
- Az alvállalkozó, illetve konzorciumi partnerek vezetői és közreműködői a munkákról érdemben nem tudnak beszámolni, illetve elérhetetlenek, szakmai képzettségük, tapasztalatunk nincs, szerb, ukrán, stb. állampolgárok, akik egyszer vagy egyszer sem jártak Magyarországon.
- A munkaerő a fővállalkozó cégből a partnercéghez kerül átjelentésre, illetve a partnercégek között kerül „átjelentgetésre”.
- A munkavállalók a munkáltatójuk személyéről és tevékenységéről nem tudnak érdemben beszámolni.
- A láncolatban jelentős készpénzfelvételek vannak, melyek sorsa ismeretlen.
A felsorolás példálózó jellegű és egyes körülmények önmagukban még nem feltétlenül jelentik azt, hogy az érintett céget vagy a mögötte tevékenykedő természetes személyt a hatóságok marasztalni fogják. Azonban tényként kell elfogadunk, hogy mind az adóhatóság, mind a nyomozóhatóságok gyanakvó szemmel vizsgálják ezeket a tüneteket és azokat a cégeket, illetve az ezekben közreműködő természetes személyeket, amelyek partnerei „hadilábon állnak” az adózással. Az ilyen gyanús körülmények alapján meginduló büntetőeljárásokban a nyomozóhatóságoknak hatékony eszközeik vannak a költségvetési csalások felderítésére, illetve bizonyítására[25]. A lehallgatások, kutatások, rejtett figyelések vagy az újnak mondható, de gyorsan terjedő terhelti együttműködést jutalmazó jogintézmények[26] eredményessége vitathatatlan. Ezen eszközökkel az adókijátszó hálózatok jó eredménnyel felderíthetőek és az egyes szereplők bűnös közreműködése is jó eséllyel bizonyítható.[27]
Kijelenthető tehát, hogy az adókijátszásban érintett cégek és személyek adójogi és büntetőjogi marasztalásának valószínűsége az utóbbi években jelentősen nőtt, amely tendencia köszönhető az adóhatóság informatikai fejlesztéseinek (Big Data)[28] a banki compliance tevékenység fejlődésének, a jogszabályok és a joggyakorlat felelősségtelepítő irányának, illetve a hatóságok hatékony felderítő és bizonyítékgyűjtő tevékenységének. A „lebukás”, illetve marasztalás esélyének növekedésén felül a várható vagyoni és személyi szabadságot érintő szankciók jelentősen súlyosodó mértéke is tapasztalható. A költségvetési csalással érintett cégekkel és természetes személyekkel szembeni vagyoni szankciók, mint az adóbírság[29], a pénzbüntetés[30], a vagyonelkobzás[31] és a pénzbírság[32] alkalmazási köre és mértéke is folyamatosan növekszik. A vagyoni szankciók eredményes végrehajtása érdekében elrendelt vagyonbiztosítási intézkedések[33] száma és mértéke is emelkedik. Az adócsalás miatt szabadságvesztés büntetésre ítéltek száma és a büntetések mértéke is egyre nő. Kijelenthető, tehát, hogy napjainkban az adókijátszás – különös hangsúllyal az olyan közismerten mérgezett ágazatokban, mint a személy- és vagyonvédelem – jó eséllyel súlyos következményeket von maga után.
* ügyvéd, egyetemi oktató KRE-ÁJK BTI
[1] 2012. évi C. törvény 396. §
[2] A VIES rendszer egy pénzügyi adat- és információcsere rendszer az Európai Unió tagállamai között.
[3] 2017. évi LIII. törvény (Pmt.)
[4] 2012. évi C. törvény (Btk.) 74/A. §
[5] 2017. évi XC. törvény (Be.) általános indoklás II. pont: A büntetőeljárások gyakorlatában nyilvánvalóvá kell válnia, hogy bűncselekmények elkövetése nem kifizetődő tevékenység, a bűnös úton elért gazdagodás nem tartható meg
[6] 2005. évi CXXXIII. törvény
[8] 374/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet
[9] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiadott 3012/2018. útmutató, az áthárított általános forgalmi adóra vonatkozó levonási jog érvényesítéséről és annak adóhatósági ellenőrzése során figyelembe vett szempontokról
[10] Kúria Kfv. 35.354/2020/5.
[11] Kúria Kfv. 35.260/2016/10.
[12] Btk. 397. § A gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet tevékenysége körében elkövesse, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[13] Btk. 409. § (1) A gazdálkodó szervezet vezető állású személye, aki közreműködik abban, hogy
a) a gazdálkodó szervezet a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén ne legyen fellelhető,
b) közhitelű nyilvántartásba olyan személy kerüljön a gazdálkodó szervezet képviseletére jogosult személyként bejegyzésre, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ismeretlennek minősül, vagy
c) közhitelű nyilvántartásba a gazdálkodó szervezet tulajdonosaként olyan személy vagy gazdálkodó szervezet kerüljön bejegyzésre, akinek a lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, illetve amely a székhelyén, telephelyén vagy fióktelepén nem lelhető fel, vagy aki, illetve amely nem a tényleges tulajdonos, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály írja elő, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[14] 459. § (1) 28. üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik;
[15] Btk. 459. § (1) 2. bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet;
[16] Btk. 459. § (1) 1. bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése;
[17] Btk. 396. § (5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
[18] Btk. 91. § (1) Azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg.
[19] 5/2016. (IX.26.) KMK vélemény, az Áfa Tv. 120. §-hoz, az áfa adólevonási jogról és a számlák fiktivitásának eseteiről
[20] Dr. Molnár Gábor Miklós álláspontja szerint: Az utóbbi években az adólevonási joggal kapcsolatos hazai gyakorlatot a nemzeti és az európai megközelítés küzdelme határozta meg. A NAV a bizonyítási teher tekintetében a számlabefogadóra, az EUB pedig az adóhatóságra mutatott. Ezzel párhuzamosan a hazai adóhatósági gyakorlat aránytalanul kiterjesztette, míg az európai felfogás ésszerű keretek közé szorította a számlabefogadó másért való felelősségét. (Dr. Molnár Gábor Miklós: A költségvetési csalás bizonyításának egyes kérdései, De iuris peritorum meritis 17., 70 Studia in honorem Mihály Tóth, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Budapest, 2021. 350. oldal)
[21] Az EUB C-611/19. szám, Crewprint Kft. kontra NAV Fellebbviteli Igazgatósága, valamint a C-610/19. szám, Vikingo Fővállalkozó Kft. kontra NAV Fellebbviteli Igazgatósága döntéseiben ismét rámutatott az adóhatóság és a nemzeti bíróságok jogsértő gyakorlatára a számla befogadó cégek felelősségének objektivizálása tekintetében. Ezen döntések a vagyonvédelmi tevékenység tekintetében is kötelező iránymutatást adnak a nemzeti jogalkalmazók számára.
[22] Kúria Kfv. 35.625/2016/7, Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K. 32.717/2018/38.
[23] A vagyonvédelmi cégek sok esetben a működésükbe illő – de a gyanú elkerülése érdekében nem alvállalkozói – szolgáltatásról fogadnak be fiktív számlákat adóterheik csökkentése érdekében.
[24] Az adójogi marasztaláshoz (adóhiány megállapításához) elégséges, hogy az adóhatóság a számlabefogadó gondatlanságát igazolja.
[25] A költségvetési csalások felderítése és bizonyítása kapcsán lásd bővebben: Dr. Fodor Balázs Gábor: Bizonyítás és bizonyítékok költségvetési csalások esetében. (Gazdasági bűnözés 2021 konferencia előadásainak szerkesztett változata, szerkesztette.: Prof. Dr. Domokos Andrea, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2022. 107-148. oldal) Online: https://drfodorbalazsgabor.hu/wp-content/uploads/2022/10/gazdasagi_bunozes_2021.pdf
[26] A büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezése (Be. 279. §), feljelentés elutasítása (Be. 382. §) az eljárás megszüntetése (Be. 399. §), egyezség a bűnösség beismeréséről (Be. XLV. Fejezet) feltételes ügyészi felfüggesztés (Be. XLVII. Fejezet), mértékes indítvány (Be. 422. § (3) bekezdése)
[27] Egy számlagyár esetében elég egy- két személy részletes, feltáró együttműködését jutalmazni, ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az egész számlagyár működéséről és az egyes szereplők bűnösségéről.
[28] A „big data” kifejezés a nagy mennyiségű adat elektronikus gyűjtését, tárolását és feldolgozását jelenti. Az adatok az olyan eszközökből származnak, mint például az ügyfélkapu, a cégkapu, az e-beszámolók, az e-cégjegyzékek, az eSZJA, az e-bevallások, az összesítő jelentések, az online pénztárgépek, a valós idejű számla-adatszolgáltatás, a VIES, az EKAER és a nemzetközi adóhatóságok hasonló adatgyűjtései.
[29] Adóbírság, Art. XXIX. Fejezet.
[30] Pénzbüntetés, Btk. 50–51. §
[31] Vagyonelkobzás, Btk. 74–76. §
[32] Pénzbírság, Jszbt. 6. §
[33] Adóigazgatási eljárásban: Ideiglenes biztosítási intézkedés, biztosítási intézkedés (Air. 82–84. §). Büntető eljárásban: lefoglalás, zár alá vétel (Be. L., LI. Fejezet)