A közvetítői eljárás, közismertebb nevén a mediáció alkalmazására a régi büntetőeljárási törvény[2] (továbbiakban r.Be.) már 2007. január 1. óta lehetőséget kínál. Az új büntetőeljárási törvény[3] (továbbiakban: Be.) sem feledkezett meg erről a jogintézményről. A hétköznapok joggyakorlatának jelenlegi tapasztalatai felbátorították a jogalkotót arra, hogy az elterelés e lehetőségének megengedhetőségét szélesebb körben tegye lehetővé.[4]
A hagyományos vitarendezés az igazságszolgáltatásban a klasszikus bírósági út. A hagyományos vitarendezés mellett számos előnyt rejt az alternatív vitarendezés, melyet Rúzs-Molnár így foglal össze: „Az AVR egyik legnagyobb előnye abban rejlik, hogy az eljárásban a felek a közöttük fennálló konfliktus rendezését általuk meghatározott – a személyes problémamegoldó képességüket is figyelembe vevő – módon rendezhetik, így a végkifejlet mindkét fél számára előnyös, a jövőben is fenntartható, az anyagi igazságosság érvényesülését biztosító lesz. Az eljárás fő mozgatórugója az önkéntesség és a megegyezésre törekvés, így az eljárásban kiemelt hangsúlyt kap a felek közti bizalom. Ebből következően főszabályként maga az eljárás sem nyilvános, csak az érintettek, esetleges képviselőik, illetve a pártatlan harmadik fél vesz részt rajta. Az eljárás önkéntességéből fakadóan – és arra való tekintettel, hogy a felek gyakran szeretnék megőrizni a közöttük meglévő jó viszonyt – a felek teljesítési hajlandósága is jóval nagyobb a végrehajtás során, hiszen a vitát lezáró megállapodást saját maguk, egyéni igényeiket egyeztetve kötötték meg, nem pedig egy felülről kimondott ítéletet kell teljesíteniük.”[5]
Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy a közvetítés hogyan jelenik meg az európai uniós szabályozókban, mindezek milyen hatást gyakoroltak a magyarországi jogfejlődése a büntetőeljárásban.
1. Az Európai Unió szabályrendszere a büntetőeljáráshoz kapcsolódó közvetítés terén
Az Unió közvetítést érintő szabályozása az elmúlt húsz évre nyúlik vissza, sokrétű és több fórumon is megjelent. A témában a Bizottság több Ajánlást adott ki, a Parlament és a Tanács Irányelvben is megfogalmazta a közvetítés szempontjait.[6] A büntetőjoghoz kapcsolódó közvetítés körében a Bizottság és a Tanács alábbi ajánlása, illetve kerethatározata mutat irányt.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R (99) 19. számú 1999. szeptember 15 napján elfogadott ajánlására, amely indítványozta, hogy a büntetőügyekben is igénybe vehető legyen a mediáció. Az ajánlás szerint a mediáció alkalmazásának feltétele, hogy ahhoz a felek önkéntes akarattal beleegyezzenek. Az ajánlás rendelkezik arról is, hogy egy adott büntetőügynek a mediátorhoz utalása, valamint a mediáció kimenetelének megítélése a büntető igazságszolgáltatási hatóságok kizárólagos hatáskörébe kell, hogy tartozzon.[7]
Az Európai Unió Tanácsának a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001. március 15. napján kelt 2001/220/IB kerethatározata[8] 10. cikke értelmében minden tagállamnak törekednie kell arra, hogy a büntetőügyekben való közvetítést elősegítse olyan bűncselekmények esetében, amelyeknél ezt megfelelőnek tartja. Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a sértett és az elkövető között az ilyen közvetítés útján elért megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni.
A közvetítői eljárás rendeltetése az, hogy a sértettet kedvezőbb helyzetbe hozza a büntetőeljárásban.
2. Szabályozás a magyar anyagi és eljárásjogban
Magyarországon a kerethatározatot átültető, az r.Be. módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény iktatta be, mint büntethetőséget megszüntető okként a tevékeny megbánás jogintézményét.
A szabályozás kriminálpolitikai kiindulópontja az, hogy a tevékeny megbánás a sértett érdekét szolgálja, és célja a közvetítői eljárás minél szélesebb körű alkalmazása. Nagy István András szerint a cél összetettebb. Egyrészt segíti a cselekmény jóvátételét, másrészt, a bűncselekmény elkövetőjének is érdeke az eljárásban való részvétel, hiszen a részvétellel elkerülheti a büntetésből eredő megbélyegződést, valamint a felelősségérzetének növelése hozzájárulhat a jövőbeni jogkövető magatartás elősegítéséhez.[9]
Az r.Be. szerint a közvetítői eljárás alkalmazásának akkor volt helye, ha ennek lefolytatása a tevékeny megbánás szerinti büntethetőséget megszüntető okot, vagy korlátlan enyhítést eredményezett. A Be. azonban lényeges változást hozott a korábbi szabályozáshoz képest. A többi közt kibővült a közvetítői eljárás szabályainak alkalmazási köre, nem korlátozódik a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény[10] (továbbiakban: Btk.) 29. §-a szerint tevékeny megbánás szabályrendszerében szereplő bűncselekményekre.
A Btk. 29. § (1) bekezdés szabályozása szerint nem büntethető, aki az élet, testi épség és egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, a szellemi tulajdonjog elleni vétség, vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte és közvetítői eljárás keretében – vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva – a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
A Btk. 29. § (2) bekezdése értelmében a büntetés korlátlan enyhítésének van helye, ha az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetében teljesülnek az előbbi feltételek.
Hudák Hedvig értelmezésében feltételként elmondható, hogy a bűncselekmények kiválasztását az a jogpolitikai indok határozta meg, hogy ezen deliktumok esetében a sértett sérelmének reparálásához fűződő érdek mellett másodlagos a jogrend megsértése miatt bekövetkezett hátrány.
A Btk. kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetében büntethetőséget megszüntető okként szabályozza a tevékeny megbánást, súlyosabb deliktumok estében pedig a büntetés korlátlan enyhítésére van lehetőség. A tevékeny megbánásra vonatkozó szabályok akkor is alkalmazhatók, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a Btk.-ban konkrétan megjelölt deliktum a meghatározó.
Feltétel az is, hogy az elkövető a vádemelésig beismerő vallomást tegyen. Ki kell terjednie a bűncselekmény általa történt megvalósítására és a bűnösségre is. A bűnösség tagadása esetén nem lehet szó őszinte megbánásról.
A tevékeny megbánásnak a közvetítői eljárás keretében vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárásban született megállapodásban jóváhagyásra kell kerülnie. Fontos az is, hogy az elkövető a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben tegye jóvá.
A teljesítendő elégtétel nem kártérítés, tehát mértéke meg is haladhatja az okozott kár nagyságát.
A pénzbeli kiegyenlítésen kívül, jóvátétel lehet a sértett által elfogadott módon és mértékben teljesített szolgáltatás. Például bocsánatkérés, megrongált tárgy helyrehozatala stb.
Azonban nem minden esetben beszélhetünk tevékeny megbánásról. A tevékeny megbánást kizáró okként kezeljük, ha az elkövető fokozott társadalomra veszélyessége, vagy az, ha az elkövetés olyan súlyos következménnyel jár, hogy az állam a büntetőigénye érvényesítéséről a sértett és az elkövető közötti megállapodás ellenére sem mondhat le. Ilyen esetek:
- Az elkövető többszörös vagy különös visszaeső.
- Az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
- A bűncselekmény halált okoz.
- A szándékos bűncselekményt, felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje, próbára bocsátás, feltételes ügyészi felfüggesztés vagy szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés után, a végrehajtás befejezése előtt követték el.
- Az elkövető korábban szándékos bűncselekmény miatt közvetítői eljárásban már vett részt és ennek eredményeként a büntetőeljárás megszüntetésére vagy korlátlan enyhítésre került sor, feltéve, hogy a határozat véglegessé válásától az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el.
A közvetítői eljárás a Be. 412. § (1) bekezdése szerint a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét, a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a gyanúsított és a sértett indítványára vagy önkéntes hozzájárulásával alkalmazható eljárás.
1. táblázat: saját szerkesztés
Az ügyész szerepe meghatározó a közvetítői eljárás megindulása körében, az eljárás lefolytatása céljából ugyanis az ügyész függeszti fel az eljárást, ha:
- A gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájárul.
- A gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett.
- A bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bűncselekmény következményeinek jóvátétele várható és a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes.
A Btk. 29. § (3) bekezdésében felsorolt, a tevékeny megbánást kizáró feltételek sem akadályai a közvetítői eljárásra utalásnak. A feltételek konjunktívak, bármelyik hiánya kizárja a közvetítői eljárást.
A fentiekből következően, ugyan már nem csak a tevékeny megbánás körében felsorolt bűncselekményeknél van helye a közvetítői eljárásra utalásnak. Az ügyész mérlegelésén múlik, hogy felfüggeszti-e az eljárást. A hatályos szabályozás szerint már csak az ügyész függesztheti fel az eljárást, a nyomozó hatóság, bíróság nem.
3. A bírói gyakorlat kutatásának eredményei a 2018. július 1-ét megelőző időszakból
A bírónak egészen a Btk. 2018. július 1-i módosításáig lehetősége volt a közvetítői eljárás elrendelésére. Ezzel kapcsolatban kutatást[11] végeztem, melynek során megvizsgáltam egy központi járásbíróság, a fenti módosítás hatálybalépése előtti két év során felfüggesztéssel befejezett büntetőperes ügyei számadatait, az ebből közvetítői eljárások elrendelését, ügyminőségét, és az eredményességet.
A kutatásom eredményét az 1. számú táblázat szemlélteti.
A két év összehasonlításából jól látható, hogy mind a felfüggesztett ügyek, mind az ezen ügyekben közvetítés elrendelésének száma növekedést mutat. Azonban a százalékos arányuk nem sok, csupán 22%-ban közvetítésre kötelezés volt a felfüggesztés oka az első vizsgált évben. A következő évben – nominálisan is több felfüggesztés mellett – ez az arány már 28%.
Érdekesnek tartom az ügyminőség szempontjából, hogy – egy sikkasztás vétsége kivételével – minden esetben közúti baleset gondatlan okozásának vétsége ügyében került sor a bírói elrendelésre.
Az eredményesség szempontjából az első vizsgálati évben 75%, a második vizsgált évben 83% vezetett a bírósági eljárás megszüntetésére, mely egyértelműen a közvetítői eljárás eredményességét támasztja alá.
4. A közvetítői eljárás elrendelésének szabályozása, az ügyész szerepe
A közvetítői eljárás elrendelését bármelyik fél indítványozhatja, vagy az ügyész hivatalból is kezdeményezheti, de be kell szerezni a gyanúsított és a sértett hozzájárulását. Több gyanúsított vagy több sértett esetén valamennyi hozzájárulása szükséges.
Szükséges az is, hogy a beismerő vallomás a vádemelésig megtörténjen. A feltétel meghiúsulását jelenti, ha a beismerő vallomást a nyomozati szakban visszavonják. Ki kell terjednie a ténybeli beismerésre és a bűnösség beismerésére is, ez fejezi ki a megbánó szándékot.
Egy bűncselekmény–több elkövető esetén, ha valamennyien nem ismernek be, a beismerővel szemben lefolytatható a közvetítői eljárás és vele szemben megszüntetés is lehet a végeredmény. Őt egyébként a bíróság az ügy során tanúként kihallgathatja, nem lesz mentességi joga [Be. 172. § (2) bekezdés b) pont].
Előnye, hogy nem kell teljes körű nyomozást lefolytatni, a feltételek már a kezdeti szakaszban is adottak lehetnek.
Továbbá az elrendelés előtt az ügyész mérlegeli még a bűncselekmény jellegét is. Közvetítői eljárás lefolytatásának kizárólag olyan bűncselekmény esetén van helye, amelynek van sértettje. Ha van sértett, de kizárt vele a megállapodás (például meghalt), értelemszerűen nem lehet közvetítői eljárás. Szempont még az elkövetés módja. Például a gátlástalan, kegyetlen, agresszív elkövetési mód kizárja a közvetítői eljárást. Az ügyész az elrendelés előtt mérlegeli a gyanúsított személyét, előéletét. Például egy konfliktuskereső személyiség kizárhatja a közvetítői eljárást.
5. A közvetítői eljárás eredménye és következményei
Ideális esetben a közvetítői eljárás eredményre vezet. A büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánás esetén mellőzhető a folyamatban lévő büntetőeljárás folytatása. Ez a lezárás megfelel a büntetéskiszabás elveinek is, hiszen a gyanúsított a sértett beleegyezésével kap lehetőséget a jóvátételre.
Gellér Balázs[12] szerint a deliktuális felelősségi viszonyrendszer megosztása napjainkban a büntetőpolitikában érhető tetten, aminek jellemző megnyilvánulása a Btk.-ban szabályozott tevékeny megbánás intézménye.
Előfordul, hogy a közvetítői eljárás nem vezet eredményre, bár ez a fenti kutatási adatokból láthatóan csekély számban fordul elő. Ekkor a sértett és a vádlott között nem jön létre megállapodás, tehát az eljárást folytatni kell, és a bíróság dönt a vádlott bűnössége kérdésében.
Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti.[13]
6. Közvetítői eljárásra utalás
Más szabályok vonatkoznak a közvetítői eljárásra utalás esetére, ha egy elkövetővel szemben több bűncselekmény a vád. Önmagában nem gátja a közvetítői eljárásnak, ha több, közvetítői eljárásra alkalmas bűncselekmény miatt folyik az eljárás.
Különbséget kell tenni, hogy a bűncselekményeknek ugyanaz vagy más a sértettje. Előbbi esetben szükséges, hogy valamennyi sértett hozzájáruljon a közvetítői eljárás lefolytatásához. Értelemszerűen ennek hiányában a célzott vitarendezés nem remélhető.
Utóbbi esetben, amikor a bűncselekményeknek más a sértettje, és a hozzájárulás csak a sértettek egy része esetében áll fenn, helye van a közvetítői eljárásnak.
Nem kizárt a közvetítői eljárás lefolytatása csak a terheltek valamelyike vonatkozásában akkor, ha közvetítői eljárásra utalás több elkövető által elkövetett azonos bűncselekmény ügyében történik. Ilyen esetekben a büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának elvéből kell kiindulni. Ezért csak a sértettel megállapodást kötő gyanúsítottnál vehető figyelembe a közvetítői eljárás eredményessége.
A közvetítői eljárás célja, hogy a bírótól, ügyésztől független harmadik személy bevonásával jöjjön létre a megállapodás. Ezért nincs helye közvetítésnek magánvádas és pótmagánvádas ügyekben, mert a magánvádló, pótmagánvádló vádlói jogokat gyakorol, így nem lehet a közvetítői eljárás alanya is. Katonai büntetőeljárásban sincs helye közvetítésnek, mert az a sajátos életviszonyokkal összeegyeztethetetlen.
Ha a közvetítői eljárás lefolytatásának feltételei nem állnak fenn, az ügyész határozattal megtagadja a felfüggesztést. A közvetítést indítványozhatja a gyanúsított vagy a sértett is. Ilyen esetekben az ügyész gondoskodik a másik fél hozzájárulásának a beszerzéséről. A nyilatkozatok beszerzését követően kerül az ügyész abba a helyzetbe, hogy döntsön a felfüggesztésről vagy a megtagadásról.
A sértett a gyanúsított kihallgatását megelőzően is indítványozhatja a közvetítést. Ekkor az ügyész a kihallgatást követően gondoskodik a hozzájárulás beszerzéséről, és csak ezt követően lesz az eljárás alanya a gyanúsított.
Az eljárás egy alkalommal, hat hónapra függeszthető fel. Ha a felfüggesztés tartama alatt a megállapodásban foglalt kötelezettség nem teljesíthető, az ügyészség a felfüggesztés időtartamát legfeljebb tizennyolc hónappal meghosszabbíthatja. A felfüggesztés tartamának lejártát követően a megállapodásban foglalt kötelezettség teljesítése céljából az ügyészség ismételten felfüggesztheti az eljárást, legfeljebb a felfüggesztés kezdő időpontjától számított két évig.
A közvetítői eljárás elrendelése, az eljárás felfüggesztése után kerül az ügy a közvetítő elé. A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről a 2006. évi CXXIII. törvény rendelkezik. A hatályos szabályozás szerint a közvetítői eljárást a pártfogó felügyelő folytatja le, az eljárás részleteit a hivatkozott törvény szabályozza.
A közvetítői eljárásban a gyanúsított és a sértett között létrejött megállapodást a közvetítő megküldi az ügyésznek. Az ügyész a megállapodást megvizsgálja, és ha az a közvetítői eljárásról szóló törvénybe ütközik, hatályon kívül helyezi. Ha az ügyész a megállapodás megérkezésétől számított öt munkanapon belül nem rendelkezik a hatályon kívül helyezésről, úgy kell tekinteni, hogy törvényességi szempontból nem kifogásolta.
Az ügyész megszünteti az eljárást, ha tevékeny megbánás okán a büntethetőség megszűnt.[14]
Iránymutatásként a Kúria Büntető Kollégiuma[15] – szem előtt tartva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92) 17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló Ajánlását, s megőrizve a bírói gyakorlat több évtizedes tapasztalatát – a büntetéskiszabás aránytalanságainak megelőzése érdekében a súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről alkotott véleményének III. 9. pontjában a büntetést befolyásoló tárgyi körülmények között foglalkozik a tevékeny megbánással. Kimondja, hogy az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tőle függetlenül megtérült.
A tevékeny megbánás a büntethetőséget megszüntető ok, illetve lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését. Egyébként is enyhítő körülmény, ha az elkövető a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett konfliktust, ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégített.
Az elkövetőt a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítő körülményként értékelni.
Összességében, a tevékeny megbánás és a büntetőeljárásokhoz kapcsolódóan alkalmazott közvetítés intézménye nem vitatottan megtalálta a helyét a magyar büntetőjogban. Már egy 2014. évben a mediációról rendezett nemzetközi konferencián elhangzott, hogy: „A magyarországi jogrendszerben talán a büntetőjogi közvetítésnek van a legnagyobb szerepe és jövője.” „Hatékonyságát tekintve eléggé sikeresnek nevezhetők a mediációs eljárások, mert a befejezett ügyek 80 százaléka megállapodással végződik, s ezeknek 90 százalékát be is tartják. Az általános elégedettség pedig a terheltek és sértettek részéről egyaránt 90 százalék felett van.”[16]
Az érvek vagy ellenérvek mellett is a közvetítés (mediáció) jótékony és hosszú távú hatása vitathatatlan az érintettek között, hiszen „ez az egyetlen olyan jogintézmény, amely azonnali, feltétlen és teljes jóvátételt nyújthat a bűncselekménnyel, szabálysértéssel okozott kár esetén”.[17]
[1] Jogász, Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról.
[3] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról.
[4] KISS Anna (2018): A közvetítői eljárás szabályai az új Be.-ben, Jogászvilág, https://jogaszvilag.hu/szakma/a-kozvetitoi-eljaras-szabalyai-az-uj- be-ben/ (megtekintés: 2020. december 13.).
[5] RÚZS-MOLNÁR Krisztina: Mediáció a munkajogban, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2007. 19–20.
[6] TURCSÁN Tamara: A közvetítés európai uniós szabályozása – Egyes tagállami implementációk, Jog, Állam, Politika 2021/2. 159 – 178. o.
[7] SCHWEIGHARDT Zsanett: A tevékeny megbánás – a mediáció szerepe a büntetőeljárásban, a jogintézmény jövője, 14. o., https://birosag.hu/sites/default/files/2018-08/17_dok.pdf (megtekintés: 2020. december 13.)
[8] Mediáció – közvetítői eljárások, kiegészítő online tartalmak és támogatás a könyvhöz, hvgorac, http://mediaciokonyv.hu/unios_joganyag/az-europai-unio-tanacsanak-2001220ib-2001-marcius-15-szamu-kerethatarozata-a-buntetoeljarasban-a-sertett-jogallasarol/ (megtekintés: 2020. december 13.)
[9] NAGY István András: A közvetítői eljárás, mint a büntető igazságszolgáltatás gyakorlása feletti állami monopólium feloldásának eszköze – Debreceni Jogi Műhely http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_2010/kozvetitoi_eljaras/ (megtekintés: 2020. december. 13.)
[10] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
[11] A Székesfehérvári Törvényszék kutatási engedélye alapján felhasznált tartalom.
[12] GELLÉR Balázs: „A büntetőpolitika” In: Büntetőjog I. (szerk. BELOVICS Ervin – GELLÉR Balázs – NAGY Ferenc – TÓTH Mihály). HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012., 81.
[13] Kúria, 3. BK vélemény a 2012. évi C. törvény és az 1998. évi XIX. törvény közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései értelmezéséről, https://kuria-birosag.hu/hu/kollvel/3-bkv (megtekintés: 2020. december 13.).
[14] Be. 398. § (2) bekezdés c) pont.
[15] Kúria, 56. BK vélemény a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről, https://kuria-birosag.hu/hu/kollvel/56-bkv (megtekintés: 2020. december 13.).
[16] https://www.origo.hu/jog/20140909-igeretes-jovo-elott-a-buntetojogi-mediacio-intezmenye.html
[17] Uo.